E-MAIL CÍM:
 
 
A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!
 

 

Kasza Béla költő saját előadásában mondott, énekelt verse a Szent György-hegyről...

 

 

Archív bejegyzések: 2017 október

Kasza Béla: Talentum malum

Előbb édesanyám szíve alatt, később örömpelenkákban laktam, azóta a világban, amely mostanában ördög, vadkan. Pedig lelkem csiszolt jáde lenne, ha heti nyolc nap nem fenyegetne, hogy megöl, megfojt, elpusztít a világ ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Didergő Dunántúl

Árva dal a szélben, céltalan tekergő, kanyarognak utak, rozsdás ezer erdő. Esik fonnyadt eső, ázik Somogyország, bánatos a búcsú minden őszi orcán. Adta a mai nap csendes ajándékul, hogy fázik, didereg az egész Dunántúl. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ősz az erdőn

Októbertündér táncolt, pendített lantot, s már költözött az ősz a lázas erdőbe. Színes szerelembe szívesen zuhant ott, mert vágy ébredt benne, borzongott a bőre. Tudta jól a táncos, senki sem áll ellent, ha vörösben, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Krizantémos hangulatban

Amikor nyílnak a krizantémok, egyre több isten lesz a kertben, és Isten is egyre többször ott időz. Az október végi szél és más ártatlan démon pedig gyönyörködve e virágokban úgy nyalja, csókolja őket, mint vendégek ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Sirály a szürke kőnek

Szürke partvédő kövek között a Duna-parton ülök, a folyó alattam hömpölyög hullám-zenében. Belső csendemet nem zavarom, öreg barackmagot török, szürke kő vagyok a többi kő szemében. Az imént népi táncosok ropták a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Őszi lány

Ölelő volt az esti szél, a hold hatalmas, fehér, teli. Istenélmény, és mint ilyen a napi rosszat feledteti. Szemem előtt míves fénykép. Tartalomhoz illő forma, tavasz sorsú szép szemekbe nézek, édes csillagokba. Ártatlan a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Halott az a nemzet...

Halott az a nemzet, kinek elfogy önnön népe! Öngyilkos, ha idegent vesz keblére! Kígyót, ordast, vak hitű gyilkost, aki miatt azzá lesz az is, aki még szelíd most! Önfeladó nemzet, mely lányait teszi ki a vadnak, markánsabb ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ősz a Tücsök tanyán

A tűzrakónál ülök, egy barna fényű, míves vasszéken, fiatalos nap süt fejemre, lágyan, kedvesen, szépen. Lábamnál egy ládányi birs, sárga, a fa alól szedtem fel, sok mosolyog még a fáról is, és mosolyog a szeptember. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Balatoni nádasban

Bánatomat a nádasba vittem, vigaszt ad nekem, szentül hittem. Sírtam, a nádas kérve sóhajtott, ne pengessem e keserű lantot. Kinyílt fenn az ég s a felhőrésből örömet egy napsugár felém lőtt. Fejemre hullt a fény, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csillagvacsora

Az erős vihar fényt rajzol velős villámaival, dörög az ég, de szívemben nem fél a nincs-is szerelem. Nincs szerelem és elmúlik a vihar összes villámaival, majd szelíd este lesz, ez csendes kegyelem. Átgondolom, mi kellene ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Se ól, se fészek

Gyenge fényviszonyok közt jóképűnek látszom, ha szelídségemben tükörbenézőst játszom. E békés, laza eset kicsit megvigasztal, s így nem borítom fel, helyén marad az asztal. Zajlik mindennapjaim hétköznapisága, álmosan ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Jövőm emlékei

ostorral a kezemben krisztus leszek érte és értetek míg el nem veszek két partoldal közt otthonom vad árok elmebetegnek néznek a kufárok

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A bajai hajómalom

Napfürdőzik a kora ősz, nincs a víznek semmi sodra. Nézem a meseház ablakát, csillog benne a Sugó fodra. Bőgős orrára madár száll, de azonnal el is rebben. Bámulják a partról mindig, hajómalmos szerelemmel. Mert a Vera ...

Tovább olvas ...

0.009 mp