E-MAIL CÍM:
 
 
A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!
 

 

Kasza Béla költő saját előadásában mondott, énekelt verse a Szent György-hegyről...

 

 

Nagy L. Éva: Interjú Kasza Béla költővel a Montázsmagazinban

 

Kasza Béla költő vallomása

,,Testem, lelkem ütik kezek
ütik szavak, jajgat a szám.
Mégsem tudnék máshol élni.
Magyarország az én hazám!”

,,A társadalom legszélén élek, és a világ körülöttem egyre szűkebb…lehet, nem is a világ az, ami szűkül, hanem az én lehetőségeim.” – Így kezdte beszélgetésünket Béla, aki nem csak a költészet, hanem a Balaton szerelmese is. Megkértem, meséljen életéről, gondjairól és arról az útról, amely idáig vezette őt.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Amikor egészen fiatal voltam, még nem tudhattam, hogy hat évtized után a megtett útra úgy tekinthetek vissza, mint egy gyorsan elsuhanó pillanatra. Nem azért, mert tartalmatlan volt ez az idő, hanem mert számomra hihetetlen, hogy a tizenévesek nagyobb része már magáz… Holott ugyanabból a gyermeki ablakból tekintek a világra, amin keresztül elkezdtem megismerni hajdanában.

Baján születtem, itt voltam iskolás, amit nem szerettem, mert mindig féltem attól, hogy a bizonyítványom elmarad az otthoniak elvárásától. A Központi Fiú Általános Iskolába, később a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőbe jártam. Gyermeknek lenni viszont nagyon szerettem, és örülök, hogy nekem még igazi gyermekkorom volt. Nagy szabadsággal, állatokkal, növényekkel körülöttem, és barátokkal, akikkel bejárhattuk a várost és környékét szinte úgy, hogy otthon azt sem tudták, hol járok. De nem kellett félni sem attól, hogy elgázolnak, merthogy még kevesebb volt az autó, mint a lovas kocsi, sem attól, hogy megerőszakolnak vagy megölnek, hiszen akkortájt még emberibb volt az ember…

 

kasza_bela7

 

Emlékeid között van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Elég sok olyan dologra visszaemlékezem, amire mások nem… Kétéves kori „kalandomra” is élesen tudok még visszaemlékezni. Az óvodába nem vettek fel, mert az édesanyám akkor éppen háztartásbeli volt, pedig ott annyi játékot láttam azon az egyetlen látogatási napon, hogy annyit még addig együttvéve se. Ez persze nem okozott gondot, ott volt nekem a nővérem és az unkatestvérem, utóbbi csak iskolás koromig. Négyévesen, hazafelé bandukolva az utcán olyan gondolatom támadt, hogy ahogyan mi játszunk a játékainkkal, lehetséges, oly mód játszanak velünk az óriások… csak mi ezt nem észleljük…

Nagyon szerettem a lovakat, de csak ritkán ülhettem lovas kocsin, bár a szomszédságban voltak lovak, és legelő is az utcánkon túl. Fogtam egy vagy két ágat, és azokat magam előtt léptetve azt képzeltem, hogy azok a lovak, én meg fent ülök a bakon… Amikor megkérdezték a felnőttek, hogy mik ezek, én nem mertem azt mondani, hogy lovak, hiszen tudtam, ez olyan csacsiságféle, és nem akartam csacsinak látszani. Ezért azt találtam mondani, hogy ezek „kempiték”. Attól a pillanattól kezdve úgy éreztem, több magyarázattal nem tartozom, aki nem tudja, mi az a kempite, az magára vessen… Ezt most csak azért mondom el, mert egyetlen verseskötetem címe is ”KEMPITE”, én pedig itt költőként vagyok a „porondon”.

 

kasza_bela3

Szeretem a természetet, így a fákat is

Mi a végzettséged, szakmád? Mióta vagy munkanélküli?

Boltos lettem az iskola után, és boltosként is kezdtem el dolgozni. Edényeket, kerékpárokat, tévéket adtam el. A nagykamasz és az ifjú éveimet így egy áruházban töltöttem, de ez jó mulatság volt. Ezután tettem egy kirándulást a katonasághoz, majd hamarosan már az élelmiszer-kereskedelemben dolgoztam, és tettem ezt sok-sok éven át, de 2006-ban lapátra kerültem… Azóta csak egy helyen dolgoztam pár hónapot, és egy másikon fél évet. Ez utóbbi már közcélú munka volt. Évek óta a túléléssel bajlódom… De erről inkább nem mondok semmit… Senki sem lesz tőle boldogabb, ha elmondom… sokaknak ismerős…

Mikor írtad első versedet? Kinek mutattad meg? Kaptál biztatást a folytatáshoz, vagy inkább kritikával illették alkotásaidat?

Az első versemet tizenkét évesen írtam meg. Ma is megvan. A Népszabadságnak mutattam meg, de ők szaklapot javasoltak maguk helyett. Megmutattam szakembereknek is, igaz csak húsz(!) évvel később, és nem a kisgyerekkori verseket. Eltanácsoltak a versírástól, merthogy giccses vagyok, frázisokat mondok, és különben is lejárt már a Petőfik kora… Nézzem meg, mi az, hogy modern, mai költészet, és próbálkozzak inkább prózával… Ez a nyolcvanas évek végén történt.

E buzdítónak nem nevezhető véleményezés miatt abbahagytam, majd – mert később okom lett verset írni -, újra megtettem. Ezt követően ismét szünetes évek jöttek. Végül is igazán termékennyé akkor váltam, amikor egy irodalmi társaságba sok unszolás után végre bemerészkedtem. Ez volt a bajai Sugó Kör. Itt már közönség is akadt, maga a közösség, a sok hasonszőrű ember, így hát nem vágtam sutba az ihletet, ha jött…

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kedvenc balatoni tájam a Tapolcai-medence

Akinek a tarisznyájában nem fér meg a gondolat, az így is, úgy is kiüríti azt a tarisznyát. Ír, ír és ír, mert lelke így lesz könnyebb.

Először játékból írtam verset. Utána kamaszos buliból. Később érzelmi válság idején, és ez segítséget jelentett. Amikor pedig lehetőséget kaptam egy antológiában, és egy szakember azt mondta,  „Kasza Béla, akkor kimondom, hogy maga költő”, akkortól természetes volt, hogy versek születnek nap mint nap. Érdekes dolog… Amíg volt állásom és megélhetésem, talán száz verset jegyeztem. De az idő alatt másik százat meg is semmisítettem, hála az irodalmi mérce egykori negatív véleményének. Amióta munkanélkülivé váltam, azóta kb. ezerötszáz vers csatlakozott a meglévő kevéshez. Úgy érzem, verseim egy hányada értékelhető is. Ezt azért mondom, nehogy a fejemhez vágják az ismerősök, hogy „már megint szerénykedtél”.

Hogyan születnek meg a verseid? Mennyire vagy termékeny költő?

A legváltozatosabb módon születik nálam egy vers. Van, hogy elég ránéznem valamire, két-három szó kerül ennek kapcsán a gondolataimba. Ha leírom, utána már ott is maradok a papírnál és vers lesz belőle. Vagy csak úgy eszembe jut egy költőinek tűnő mondat, és amennyiben papírra vetem, verssé válik. Többször megtörtént az is, hogy „rendeltek” verset, és ennek ellenére tényleg vers lett a dologból. A lendületes években átlagban naponta írtam verset, aztán mert abba kívántam, kívánom hagyni, már többször félretettem egészen, akár hónapokra is.

Furcsának tűnhet, de elmondom a miértjét az abbahagyási szándékomnak. Egyre több a versem, de ezt nem követi a megjelenés, így egyre kisebb azoknak a verseimnek a számaránya, amik megjelentek nyomtatásban. Ez olyan érzést ébreszt bennem, hogy töltöm a vizet a poharakba, de nem issza meg senki, és megposhad… Akkor pedig minek?

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Egy könyved is jelent meg, de abban csak töredékei vannak a verseidnek. Véleményed szerint mikor lesz rá módod, lehetőséged, hogy kiadásra kerüljön ismét egy könyv?

A már említett egyetlen kötetemben száznegyven vers található, a második generációs verseimből. Egy alapítvány adta kölcsön rá a pénzt, és amint meglett a könyv, el kellett adnom gyorsan, hogy visszakerüljön a pénz oda, ahonnan jött. Több antológiában kaptam helyet, és egy időben egy helyi kiadványban is ott lehettek verseim. Összesen talán kétszázötven versem jelent meg nyomtatásban. 
Akkor lesz újabb verseskötetem, ha nyerek a lottón. Habár sosem lehet tudni… esetleg posztumusz is összejöhet… De azt én már nem fogom tudni megköszönni… Igaz, mostanában három ember is jelezte támogatási szándékát egy kötet esetére, de három fecske nem csinálhat nyarat, és én semmivel sem tudnám meghálálni. Ráadásul nagyobb szükségem lenne egy otthonra és arra, hogy ne kelljen félnem a tél hidegétől… S mert nagyigényű vagyok, a balatoni tájon szeretnék élni, mert az a táj a szerelmem, és a szerelmet naponta be kell teljesíteni, különben nincs boldogság… Ez nálam valós valami.

Tagja vagy valamelyik irodalmi vagy művészeti csoportnak?

A Sugó Kör sajnos megszűnt, viszont bekerülhettem a Tolnai Tollforgatók Klubjába, valójában tiszteletbeli Tolna megyeiként. Rövid időt eltöltöttem egy internetes irodalmi közösségben is, de ott máshogyan szólt a szó a pódiumon, és máshogyan privát módon. Ehhez pedig én nem voltam eléggé felnőtt…

 

kasza_bela5

Szent György-hegy

Ha egy jó tündér felajánlaná, hogy lehet három kívánságod, mit kívánnál?

Biztosan veszítenék a népszerűségemből, ha van olyanom egyáltalán, amennyiben most Montecuccolit említeném… Bár az megoldhatná az életem gondjait. Mármint a pénz. Ezért mást mondok. Első kívánság: A szeretteim számára kérem a Gondviselést, hogy vigyázzon rájuk, óvja meg őket a tragédiától, borzalmaktól. Legyen az ő életükön áldás, azaz könnyebben és jobban boldoguljanak, hogy boldogok lehessenek. Az öt gyermekemről, a három unokámról, a kevéske rokonomról és a barátaimról van szó… Második kívánság: A nemzetem számára kérem az említett Gondviselést és áldást. Harmadik kívánság: az Emberiség számára kérem ugyanezt. Ha pedig… lehetne egy negyedik kívánságom is… akkor találjak egy présházat vagy kis nyaralót a szerelmetes balatoni tájon, ahová befogad a tulajdonos, hiszen ő nagyon ritkán jut el oda, vagy éppenséggel évekre külföldre költözik; és számára jól jönnék én: egy megbízható ember, aki ott van házban, ezáltal a tulajdonos nyugodtan alhat a messzeségben.… Így lehetne még pár évem, amit élvezhetnék…

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kasza Béla esőbeálló

Kérlek, mesélj a Balaton iránti szerelmedről. Mikor kezdődött, és szerinted meddig fog tartani?

Alighanem pár dolgot az eddigiek során már elárultam erről… Gyerekként voltam először a Balatonnál, később már a saját gyerekeimmel jártam ott, azután már inkább barátokkal. Számomra a legnagyobb élvezet ülni e csodálatos tó partján, és szemlélni ezt a gyönyörű világot. Vagy akár valamelyik tóparti vagy tó közeli hegy tetején… Nem beszélve arról, hogy az ottani ösvényeket bejárni valóságos istenélmény… Ez a szerelem halálig tart… szó szerint értendő… Ott szeretnék megöregedni, természetesen nagyon lassan, és amikor eljön a távozás ideje, eggyé akarok válni a tájjal… Ha pedig valami miatt már nem ragaszkodom a léthez, mondjuk a nincstelenséghez, megaláztatáshoz vagy hasonlókhoz, akkor ott lépem meg az utolsó lépést.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy számodra, és még nagyon sok hasonló sorsú ember számára szebb legyen a világ. Legyen munkád, kenyered, boldogságod. Éljünk itt boldogan, hiszen Magyarország a MI hazánk.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

(Kasza Béla internetcíme a szerkesztőségben megtalálható.)

 

Kasza Béla – Versek

PIPACSOLÓ

Bánatfelejtő pipacsos reggelen
mutatom az égnek mindkét tenyerem.
Ráhull ifjú napfény, imát mormoló,
és szertelen csókjával szél, a bohó.
-
Mosolytalan még a széles búzaföld,
nem sárgul, kékesen, fátyolosan zöld,
még sincs oka rá, hogy fakadjon sírva,
gátja a pipacs ezer piros szirma.
-
Mert a pipacs álom, szárnyas szerelem,
könnyű ölelésben búmat feledem,
vagyok a május fogadott testvére.
-
A pipacs táncol, vörösen lengedez,
felkapja lelkem, ébredő szellemem,
s ragyog, mint vad csókok szépséges vére.

GÖRCSOLDÓ ÉJJEL

Vér-fehér vágyak lepketánca 
csöngető bánatot ébreszt, 
csillagtalanul kóbor minden árva hiány.
Kibontom álmaim kéklő szorításából
hideg görcseimet, béna kezemet.
Az éj mozdulatlan, keblein ringatózik
eltévedt merengés és szelíd rettenet.

Miközben meztelen fények
reszketése álmosan leng,
tűzhajú lányok illatába 
belecsókol a csend.

ÁTFAGYOK ÉS ÁTMELEGSZEM

Csak az fog meg, ami akar.
Eggyé válok vele hamar.
Örök-várandós a lelkem,
átfagyok vagy átmelegszem.
 
Csak az fog meg, ami akar.
Langyos eső, hűs zivatar,
forró zuhany, hóförgeteg,
jégverés, fény, képzelet.
 
Kikeletnek virág-keble,
rügyfakadás táncot lejtve,
szelíd napfény május-kedve,
finomkodva, édeskedve.
 
Csókos, buja tüze nyárnak,
fasorok, mik szalutálnak,
kéklő szőlő, szilva álma,
őszi avar színes ágya.
 
Biztatása reménységnek,
zengő hárfa, gyermekének,
akáctüske, játszi felhő,
homokföveny, csalán, szeplő.
 
Talpam alatt hó, ropogva,
óvodások kézen fogva,
fatalicskák, kocsik, szánok,
sérült csiga, mit megszánok.
 
Melegítő, vörös parázs,
zsenge tyúkhúr, apró varázs,
őzek barna ijedtsége,
látók, vakok szeme fénye.
 
Dalos madár, hogyha árva,
széna, zápor illat-láza,
tölgyfagubacs, vízcsobogás,
szent szónoklat, kín-dadogás.
 
Döngicsélő mézes kaptár,
szabad szellem, szolga, hapták,
egyenes és görbe utak,
vízforrások, szomjak, kutak.
 
Száraz hinta nyikorgása,
fogak éles csikorgása,
futó vadnak torpanása,
íj-feszültség feloldása.
 
Szomorú és vidám sóhaj,
kopott kereszt, szó, dal, óhaj,
ága, törzse égő fáknak,
mibenléte igazságnak.
 
Hit, amikor elhord hegyet,
nem lankadó tűz-élvezet,
gyengédségek, ölelések,
törvényekben hibák, rések.
 
Kézfogások keménysége,
ököl csapta asztal széle,
apák bére, fiak éhe,
anyák könnye, reszketése.
 
Farkasok közt testvérharcok,
véres szájak, szemek, arcok,
egyenruhás fém-fegyelem,
nyírfa-tiszta, szép szerelem.
 
Kövér mosoly, hamis, álnok,
bűnözön, mi lesújt rátok,
ima-öröm, áldás, átok,
némaságok, kiáltások.
 
Érintése az erénynek,
lüktetése tágas égnek,
csillag-küldte üzenetek,
Krisztusba vert durva szegek.
 
Istennek összes szentsége,
békeharcok veresége,
ártatlanok kifolyt vére,
zászlók megtépett szegélye.
 
Szél, borzongás, bazaltszikla,
naplemente, titkok titka,
víznek tükre, bár fénytelen,
szívdobbantó, mély végtelen.
 
Szédülés, ha engem illet,
a váratlan, ha kibillent,
az is, ami fejem veszi,
ördög asztalára teszi.
 
Gyertyalángnyi szabad élet,
adom magam, dehogy félek.
Csak az fog meg, ami akar.
Rideg föld is, ha betakar.

SZERELEMBEN ÉGEK

Balatoni tájon csodálni a szépet,
mostanában csakis erre vagyok képes.
Mert ez egy más világ, itt szabad a lélek,
Istentől származó szerelemben égek.
-
Feledésbe merül aggodalom, bánat,
keblére öleli e táj a tiszta vágyat,
s habár vertek belém máshol durva szeget,
itt szívem dobogását repítik a szelek.
-
Amit szép álmokból szórok szét és szerte,
poraimmal a szél össze itt keverje,
hogyha majd nem leszek, de most, amikor vagyok,
balatoni tájról vallok és dalolok.
-
Nem tehetek róla, szerelmes szenvedély,
zöldnek lombján, vizén, kéknek magas egén
ott ragyog a varázs, ezért erre járok.
Én leszek a táj, hisz vele eggyé válok.

NEM OLTÁR

Pannon táj közepén ragyogó tenger
színe elé járul a rajongó ember.
Napfénnyel teleszórt kéklő ég alatt
tiszták az érzések, tiszták a szavak.
-
Megremeg a hangom, tájak királya,
minden zegzugodnak ezernyi bája
öleli álmaim seregét halomra.
Veszlek a számra, plántállak dalomba.
-
Mosolyod gyönyörű, hullámzó öröm,
felemeli lelkem, szívből köszönöm.
Isteni Balaton, tavak között bajnok,
fenséged előtt alázattal hajlok.
-
Mire a szép tó gyengéd lendülettel
választ suttog az ébredő szelekkel:
Ölembe bújhatsz, gyermeki eretnek,
nem oltárod vagyok, hanem a szerelmed!

HEGEDŰS LESZEK

Nem lenne jó koporsóban, 
rémes, hideg serlegben. 
Nem hallanám szél zúgását 
hegyoldali fenyvesben.

Szabadsággal ölelkezem, 
búcsújajt se szóljatok! 
Fényes vizek, erdők fölé, 
hegyek közé szórjatok!

Én piroslok, ha eljönnek 
alkonyok és hajnalok, 
pipacsarcú búzamezőn 
sápadt kalászt ringatok.

Repülök rőt falevélen, 
felhők csúcsára ülök, 
vízpart sáros illatában 
csendet én hegedülök.

 

 

 

 

 

0.03 mp