Farkasok kedvese 15. fejezet: MOZI HÁRMASBAN
Eta néni valóban bocsánatot kért tőlem, meg is bocsátottam. Életében először megsimogatta a hajamat, és még egy doboz bonbont is kaptam tőle. Nem kóstoltam meg, hanem az egészet elkínáltam a kollégáknak.
Eltelt pár hét, munka után vagy munka előtt lejártunk Zsuzsival a strandra. Hamar kihevertem a múltkori traumát, és kaptam egy új fürdőruhát a szüleimtől. Abban pedig még jobban megnéztek a srácok, mint előtte bármikor. Ezt bizony nagyon élveztem. Többször előfordult, hogy feküdtem a napon, aztán felnéztem, és akkor kapta el rólam a tekintetét egy férfiember, aki pont arra járt. Azt is megcsináltam, én szolid, szemérmes gyermek, hogy direkt leejtettem valamit a homokba, fűbe. Egy hajpántot vagy egy karkötőt, és úgy hajoltam le, fenekemmel az éppen engem bámuló ifjabb és érettebb urak felé, hogy elakadt a lélegzetük...
- Az a kopasz akkorát nyelt, hogy utána köhögőrohama lett - mondta Zsuzsi, aki megfigyelte a reakciókat, és velem együtt élvezte ezt a játékot.
Megcsinálta ő is, hiszen barátnők vagyunk, vagy mi a szösz. Még páros bemutatót is tartottunk néha a behajolás művészetéből, ha annyira nagy volt a jókedvünk.
Történt egy délutánon, hogy Zsuzsi megint megvárt az áruháznál fél négykor és lementünk fürdeni. Beúsztunk messze a Susogóba. Aztán Zsuzsika a féltávhoz közeledve visszafordult, én meg úsztam tovább. És érdemes volt... A túlparton Egon mosolygott rám.
- Kamilla, épp rád gondoltam.
Megdobbant a szívem. Ez jóóóó... Úgy látszik, Isten meghallgatta az imámat, amiben szerelmet kértem tőle.
- Lenne kedved velem jönni a hétvégén? Szegedre viszek egy képet.
- Nem is tudom... lehet, randim lesz...
Ó, én hülye, ezt nem lett volna szabad... még elijesztem... Azt kellett volna mondanom, amit gondoltam: Igen! Igen! Igen!
- Vasárnap délelőttre gondoltam...
- Akkor mégiscsak el tudok menni veled, mert délután vár a... a srác.
- Rendben, nagyon örülök. A nyolcharmincas busszal megyünk.
- Jó, legyen.
- De ma is örömmel venném a társaságodat... gyere velem moziba - jött elő egy másik, nekem szintén tetsző ötlettel. - Hacsak nincs ma is randid.
- Nem, ma nincsen. Nem is tudom, mikor voltam moziban. Szívesen elmegyek...
- Köszönöm, Kamilla! Hétkor várlak az Uránusz előtt valahol...
Visszaúsztam a szigeti oldalra. Elmondtam Zsuzsinak Egont.
- Velem kell jönnöd a moziba... nem mondom meg otthon, hogy Egonnal leszek, szerintem Anyuék furcsállanák a dolgot...
- Ezt értem, de mit szól hozzá majd Egon?
- Tudomásul fogja venni. Ha akar valamit tőlem, alkalmazkodik hozzám.
Egon meglepődött, hogy hármasban fogunk mozizni, de egy szava sem volt ellene.
- Még én sem láttam ezt a filmet - mondta Zsuzsi. - Elnézést, hogy a nyakatokon lógok.
- Téged is szívesen meghívlak - felelte Egon.
A film nem is volt rossz, valami kekszfélét is rágcsáltunk közben, amit szintén Egon kínált, de filmnézés közben nem történt semmi. Nem fogta meg a kezemet, és semmi hasonló...
- Otthon várnak - árultam el a valóságot, amikor kijöttünk a moziból.
- Hazakísérlek.
- Csak egy darabig... haza együtt kell érkeznünk... nekünk kettőnknek Zsuzsival... - magyaráztam meg. - Ugyanis... nem mondtam el... vagyis úgy tudják, mi kettesben mentünk moziba, nem veled hármasban…
- Hölgyeim, köszönöm, hogy együtt voltunk! - hajolt meg Egon, majd miután elváltunk, még visszasietett utánunk és megkérdezte tőlem:
- Akkor a vasárnap rendben van, igaz?
- Igen.
- És Zsuzsi?
- Ő nem jön velünk - nyugtattam meg.
- Végül is miért kellett nekem is veletek lennem? Nem lett volna elég, ha csak most, hazafelé csatlakoztam volna hozzád? És mi lesz vasárnap? - kérdezte a barátnőm.
- Ez így volt jó, Zsuzsim. Nem akartam, hogy azt higgye, azonnal az övé leszek. Bár azt hiszem, ilyet nem is tervezett mára... Vasárnapra tervezi, hogy megszerez magának...
