Farkasok kedvese 16. fejezet: NYŰGÖS VAGYOK
Nem tudom, mi lelt másnap, talán mert mindenfélét összeálmodtam hajnalban, de elmentem Egonhoz a műterembe.
- Egon, mit szeretnél tőlem, velem?
- Hogy érted? - lepődött meg.
- Szerelmet szeretnél, vagy egy skalpot, vagy barátkozni... esetleg melegen tartani az egyik modelleddel a szakmai kapcsolatot...
- Barátkozni, ezt gondoltam - mondta némi gondolkodás után, de még mindig nem térve magához. - De a modellem is vagy, és számítok még rád, tehát ez is... Miért kérded? Mitől félsz?
- Semmitől. Vagyis magamtól. Nem is tudom... bocs, de hülye vagyok.
Átölelt, magához húzott. Hagytam.
- Te vagy a leggyönyörűbb lány, akivel találkoztam.
- És? Jó ez neked? Jó ez nekem?
- Mondd meg, mi a baj. Nekem jó, hogy ilyen szép vagy és barátkozhatom veled.
Sírni lett volna kedvem, és nem is tudtam, miért.
- Nem megyek veled Szegedre. Nem akarok hazudni a szüleimnek. Pedig azt kéne, hogy veled mehessek.
- Elkérlek tőlük...
- Milyen indokkal? Barátkozni szeretnék a lányukkal?
- Igen.
- Ők nem hisznek az ilyesmiben. Hogy egy nő és egy férfi barátok lehetnek. Szerintük mindig szerelem vagy csábítás van a háttérben, legalább az egyik fél részéről.
- Az nagy baj, ha ezt hiszik?
- Igenis az. Én még kislány vagyok szerintük, te pedig már harminc is elmúltál...
- Harminc vagyok.
- Na ugye.
- És úgy, hogy esetleg mindjárt megkérném a kezed tőlük?
Ez felvidított és nevethetnékem támadt.
- Ez jó... igazán jó... meg is kéne próbálni, de tényleg... Tudod mit mondana Apa? Hogy apának ott van nekem ő maga.
Megint rám jött a sírás, de nem engedtem, hogy megint sírva fakadjak, ahogyan mostanában párszor megtörtént.
- Rendben van, Kamilla, semmit sem erőltetek. Amit az előbb mondtam, tényleg butaság, felejtsd el, kérlek. A barátkozást pedig felfüggesztjük, hogy ne érezd azt a rosszat, amit emiatt most érzel. Rendben van?
- Ühüm.
- De ne felejtsd el, pár év múlva szeretnék egy aktot, ha benne leszel te is.
Nem szóltam, nem tudtam mit mondani. Aztán mégiscsak.
- Bocsáss meg, nagyon nyűgös vagyok. Hülyeségeket álmodtam. Most megyek.
Csak Zsuzsinál nyugodtam meg.
- Azt nézd, hogy lehetnek mindenkinek rossz napjai, időszakai. Neked is, most ez van éppen. Aztán elmúlik, és minden megint szép lesz és vidám. Majd meglátod.
- Ühüm...
- Emillel fogok találkozni holnap.
Erre felvillanyozódtam.
- Ez nagyszerű! Hajrá Zsuzsika! Mindent bele! - mondtam lelkesen, friss örömmel. - Neked minden összejön, biztosan tudom.
Átöleltük egymást, és minden rendben volt már.
Délután vendég jött, Farkas Géza bácsi, aki a színházi zenekar tagja volt. Ugyanis a megyeszékhely színháza nyaranként lejárt a mi városunkba, hogy itt töltsön egy hónapot, és színházi élvezeteket nyújtson az itteni közönségnek. Géza bácsi fúvós volt, és az autóját ilyenkor minálunk, a fészerben tartotta. Kibérelte garázsnak, hogy az a kocsi ne az esőben és ne a napon töltse pihenőidejét. Szívességből engedték meg Apáék, nem kértek cserébe semmit se. Mégis kaptunk, mégpedig tiszteletjegyeket, így aztán mi is mentünk némelyik előadásra. Én már láttam a Cirkuszhercegnőt, a Sybillt, a Szamárlétrát, meg még mást is. Az idén megint eljött a színház és Géza bácsi ezért volt nálunk.
- Jó napot, Kamilla! - köszönt rám a zenész úr.
- Jó napot, Géza bácsi.
- Nagyot nőtt tavaly óta, már kész felnőtt - folytatta. - Ezért hát nem is tegezhetem...
- Igyekszem - mosolyodtam el.
- Igen, a gyerekek felnőnek - bölcselkedett az én szeretett János nagyapám. - Maholnap lagziba megyünk, egy ilyen szép lány nem marad sokáig kéretlen.
Jaj, édes János nagyapa, gondoltam magamban, nem vagyok már kéretlen. Igaz, az eddigi lánykéréseket játéknak kell minősítenem. De vajon meddig kell nélkülöznöm a beteljesült szerelmet, az igazi társat? És létezik-e az a férfi, aki nővé tesz, igazi nővé?
