A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 18. fejezet: MEGLEPŐDIK KÉT CSALÁD

Amikor visszatért a világ illetve visszatértem a világba, a boldogság továbbra is megmaradt. Andris szuszogott bele a nyakamba, majd megszólalt.

- Tedd a fejecskédet, fülecskédet a mellemre, a szívemre.

Odatettem. Dobogott a szíve, nekem dobogott.

- Dobog... - jegyeztem meg.

- Neked dobog.

Na, mit mondtam? 

 Aztán simogatta a hajam, arcom, vállam, karom lassú, szelíd mozdulatokkal. Elhagytam magam, és ez a lét tökéletes volt.

Órák múltak el így. Talán egy picit el is aludtunk, mert láthatóan már a délutánba fordult az idő. Akkor még egyet léptem a világ felé.

- Nemsokára jönnek Anyáék.

Kibújtam az édes ölelésből, felálltam az ágy mellett és nyújtóztam egy nagyot.

Andris láthatóan gyönyörködött bennem.

- Te vagy a leggyönyörűbb nő a világon!

Na, mit mondtam?

- Öltözzünk fel - javasoltam.

Felöltöztünk. Én elővettem a Zsuzsitól kapott új ruhámat és azt vettem fel.

- Menjünk ki az utcára, sétáljunk egyet! Kéz a kézben. Van kedved? - kérdeztem.

- Igen, menjünk. 

 

Elindultunk a buszállomás felé. Egyszer csak összetalálkoztunk a szüleinkkel. Megálltak és néztek minket szótlan csodálkozással, mi pedig szorítottuk egymás kezét és mosolyogtunk.

Anya ránézett Apára. A Wolf szülők, Margit néni és Laci bácsi szintén egymásra néztek. Ekkor Andris felkapott a levegőbe és hármat fordult velem, én persze boldogan nevettem. Letett és átölelt.

- Hát ti? - tette fel óvatos kérdését valamelyikük.

Andris megcsókolta a számat.

- Azt hiszem, a fiatalok egymásra találtak - jelentette ki János nagyapa.

- De hát egyik nős, a másik meg még gyerek -, mondta ki a mindegyikükben megbújó gondolatot Teri mama.

- Ez most nem lényeges - foglalt állást Pistapapa. - Ha szeretik egymást... már pedig nagyon úgy néz ki...

Margit néni most fia nyakába ugrott és sírni kezdett.

- Fél éve nem voltál itthon, kisfiam - mondta szipogva.

- Ezentúl többet jövök.

Anya pedig engem ölelt át és meghatódva szólt Apának.

- Gyula, felnőtt a kislányunk.

- Szerintem - jött elő János nagyapa egy remek ötlettel -, a váratlan fordulatra, amit én örömként élek meg, igyunk egy pohárkával mindannyian.

Bementünk hozzánk a konyhába, előkerültek a poharak. János nagyapa töltött mindenkinek.

- A fiatalokra! - mondták többen is, és kiürültek a poharak.

- Ez olyan volt, mint egy eljegyzés - állapította meg Apa, aki láthatóan csak mostanra tért magához.

- Az is lesz, csak előtte tisztába kell tenni pár dolgot - így Wolfék. - Igaz, fiam?

- Igaz - mondta Andris határozottan.

- Akkor mi most megyünk, és gondolom, mindannyian megbeszéljük, ti is és mi is, hogy mi történt, mi is történik - búcsúzott Margit néni.

 

- Akkor most halljuk! - kezdte Apa azonnal, amint elmentek.

- De mit...

- Kislányom, mióta tart ez a... hogy te meg Andris? - ezt Anya kérdezte.

- Nem is tudom...

- Ilyen nincs! Tudnod kell! - vélte Apa.

- Szereted? - ölelt át Anya.

- Igen.

- Mióta? 

- Amióta az eszemet tudom.

- Ez már valami! - csapta össze két tenyerét János nagyapa. - És mióta tudja az eszét a kisasszony?

- A cotillioni bál óta... Azt mondta akkor Andris, hogy én vagyok az ő igazi bálkirálynője.

- Vagyis hat-hét éve - számolta ki Anya. - És Andris ezt mondta? De hisz kislány voltál még... ő meg közben nagylányokkal táncolt...

- Ezt.

- Hát, hogy már akkor is te voltál az ő bálkirálynője... ezt a  későbbiekben sikerült neki eltitkolnia, elfelejtenie, hiszen közben meg is nősült...

- De boldogtalan, és azért jött most el, hogy megmondja nekem... hogy szeret.

Apa töltött magának és megitta. A két nagypapám ugyancsak.

- Jól van. Szeretitek egymást. Azért még persze beszélek a fiatalemberrel is. De kikötöm, első az iskola! A tanulás! Tiszteletben tartjuk, hogy ti ketten, elvégre fiatalok vagytok, főleg te, édes lányom, túlzottan is az vagy. Talán még nem is tudod, milyen az, szeretni. Lehet, csupán a szerelembe vagy szerelmes, mert az milyen izgi és édes dolog.

- De Apa! - szóltam közbe. - Tényleg szeretem!

- Andris rendezze le a házasságát, azaz váljanak el, ha már nem sikerült nekik a boldogság. Utána beszélhetünk arról, hogy kettőtök kapcsolata mennyire komoly. A már szóba hozott eljegyzés ellen nem vagyok, de minden további csak azután jöhet, hogy kezedben lesz a szakmunkás-bizonyítvány. Megértetted, kisasszonykám? - és átölelt.

- Jaj, Apa, úgy szeretlek! Téged is, Anya! Pistapapát, Teri mamát és János nagyapát is szeretem!

- Mi is nagyon szeretünk, kicsi Kamilla!

Mindannyian megöleltek.

 

Ekkor jött Zsuzsi.

- Igaz ez, Kamilla?

Ragyogott az arca, nagyon örült annak, amit otthon hallott.

- Igaz.

Átölelt.

- Akkor most menjetek át Kamilla szobájába és beszéljétek meg, milyen volt a mai napotok! - javasolta Anya mosolyogva. - Én meg teszem a dolgom. Velünk vacsorázol, Zsuzsika?

- Nem, csak egy percre szaladtam át, Anya is vacsorát készít. De köszönöm szépen!

- Tudod, Zsuzsikám, neked bármikor, bármit - és Anya megcsókolta őt is, mi pedig átmentünk a szobámba.

- Mesélj, Kamillám!

Mindent elmondtam. Hogy nagy meglepetésre Andris lépett a szobámba és szerelmet vallott, aztán szerelmeskedtünk, az övé lettem, és csodálatos volt az egész napom.

- Édes Kamillám, nagyon örülök ennek, szeretlek és szeretem a tesómat is... és most ti együtt... ez a lehető legnagyobb öröm számomra... Emil mellett...

- Akkor most mesélj te! Mit csináltatok Emillel?

- Jaj, sokat sétáltunk, csavarogtunk, szeretgettük egymást, már amennyire az utcán ezt lehet. Fagyiztunk, hintáztunk, mint a gyerekek... nagyon jó volt. Minden rendben van kettőnkkel, boldog vagyok.

 

Vacsora közben nem esett szó rólunk, a gyógyfürdői élményeket beszélték meg.

Elalvás előtt Anya bejött a szobámba.

- Kislányom, megtörtént az is?

- Nem - mondtam ösztönös tagadással.

- Még sosem hazudtál nekem... csak most... megkérdezem megint...

- Igen - vágtam rá, mielőtt megkérdezte volna újra.

- Mit igen?

- Hát... hogy megtörtént...

Nagyot sóhajtott.

- Édes Istenem! Remélem, volt elég eszetek hozzá... ahhoz is...

- Mihez?

- Mihez, mihez! Hogy ne essél teherbe.

- Igen - válaszoltam, és szégyelltem nagyon, hogy hazudok neki.

- Apádnak nem mondjuk el... de vigyázz nagyon ezzel... vigyázzatok!

- Anya!

- Igen, kicsim.

- Nem teher... azt mondtad egyszer, hogy az nem teher, hanem áldott állapot.

- Rendes esetben, házasságban az is. De a ti helyzetetekben teher lenne. Jó éjszakát, kislányom! 

Megcsókolt és megsimogatta a kezemet.

Magamra maradtam. Micsoda nap volt ez! Életem legszebb napja! És még egy ilyen napon is félni lehet... a terhességtől. Vagy terhes leszek, vagy nem. Ötven-ötven százalék.

 

 

Farkasok kedvese 18. fejezet: MEGLEPŐDIK KÉT CSALÁD hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp