Farkasok kedvese 18. fejezet: MEGLEPŐDIK KÉT CSALÁD
Amikor visszatért a világ illetve visszatértem a világba, a boldogság továbbra is megmaradt. Andris szuszogott bele a nyakamba, majd megszólalt.
- Tedd a fejecskédet, fülecskédet a mellemre, a szívemre.
Odatettem. Dobogott a szíve, nekem dobogott.
- Dobog... - jegyeztem meg.
- Neked dobog.
Na, mit mondtam?
Aztán simogatta a hajam, arcom, vállam, karom lassú, szelíd mozdulatokkal. Elhagytam magam, és ez a lét tökéletes volt.
Órák múltak el így. Talán egy picit el is aludtunk, mert láthatóan már a délutánba fordult az idő. Akkor még egyet léptem a világ felé.
- Nemsokára jönnek Anyáék.
Kibújtam az édes ölelésből, felálltam az ágy mellett és nyújtóztam egy nagyot.
Andris láthatóan gyönyörködött bennem.
- Te vagy a leggyönyörűbb nő a világon!
Na, mit mondtam?
- Öltözzünk fel - javasoltam.
Felöltöztünk. Én elővettem a Zsuzsitól kapott új ruhámat és azt vettem fel.
- Menjünk ki az utcára, sétáljunk egyet! Kéz a kézben. Van kedved? - kérdeztem.
- Igen, menjünk.
Elindultunk a buszállomás felé. Egyszer csak összetalálkoztunk a szüleinkkel. Megálltak és néztek minket szótlan csodálkozással, mi pedig szorítottuk egymás kezét és mosolyogtunk.
Anya ránézett Apára. A Wolf szülők, Margit néni és Laci bácsi szintén egymásra néztek. Ekkor Andris felkapott a levegőbe és hármat fordult velem, én persze boldogan nevettem. Letett és átölelt.
- Hát ti? - tette fel óvatos kérdését valamelyikük.
Andris megcsókolta a számat.
- Azt hiszem, a fiatalok egymásra találtak - jelentette ki János nagyapa.
- De hát egyik nős, a másik meg még gyerek -, mondta ki a mindegyikükben megbújó gondolatot Teri mama.
- Ez most nem lényeges - foglalt állást Pistapapa. - Ha szeretik egymást... már pedig nagyon úgy néz ki...
Margit néni most fia nyakába ugrott és sírni kezdett.
- Fél éve nem voltál itthon, kisfiam - mondta szipogva.
- Ezentúl többet jövök.
Anya pedig engem ölelt át és meghatódva szólt Apának.
- Gyula, felnőtt a kislányunk.
- Szerintem - jött elő János nagyapa egy remek ötlettel -, a váratlan fordulatra, amit én örömként élek meg, igyunk egy pohárkával mindannyian.
Bementünk hozzánk a konyhába, előkerültek a poharak. János nagyapa töltött mindenkinek.
- A fiatalokra! - mondták többen is, és kiürültek a poharak.
- Ez olyan volt, mint egy eljegyzés - állapította meg Apa, aki láthatóan csak mostanra tért magához.
- Az is lesz, csak előtte tisztába kell tenni pár dolgot - így Wolfék. - Igaz, fiam?
- Igaz - mondta Andris határozottan.
- Akkor mi most megyünk, és gondolom, mindannyian megbeszéljük, ti is és mi is, hogy mi történt, mi is történik - búcsúzott Margit néni.
- Akkor most halljuk! - kezdte Apa azonnal, amint elmentek.
- De mit...
- Kislányom, mióta tart ez a... hogy te meg Andris? - ezt Anya kérdezte.
- Nem is tudom...
- Ilyen nincs! Tudnod kell! - vélte Apa.
- Szereted? - ölelt át Anya.
- Igen.
- Mióta?
- Amióta az eszemet tudom.
- Ez már valami! - csapta össze két tenyerét János nagyapa. - És mióta tudja az eszét a kisasszony?
- A cotillioni bál óta... Azt mondta akkor Andris, hogy én vagyok az ő igazi bálkirálynője.
- Vagyis hat-hét éve - számolta ki Anya. - És Andris ezt mondta? De hisz kislány voltál még... ő meg közben nagylányokkal táncolt...
- Ezt.
- Hát, hogy már akkor is te voltál az ő bálkirálynője... ezt a későbbiekben sikerült neki eltitkolnia, elfelejtenie, hiszen közben meg is nősült...
- De boldogtalan, és azért jött most el, hogy megmondja nekem... hogy szeret.
Apa töltött magának és megitta. A két nagypapám ugyancsak.
- Jól van. Szeretitek egymást. Azért még persze beszélek a fiatalemberrel is. De kikötöm, első az iskola! A tanulás! Tiszteletben tartjuk, hogy ti ketten, elvégre fiatalok vagytok, főleg te, édes lányom, túlzottan is az vagy. Talán még nem is tudod, milyen az, szeretni. Lehet, csupán a szerelembe vagy szerelmes, mert az milyen izgi és édes dolog.
- De Apa! - szóltam közbe. - Tényleg szeretem!
- Andris rendezze le a házasságát, azaz váljanak el, ha már nem sikerült nekik a boldogság. Utána beszélhetünk arról, hogy kettőtök kapcsolata mennyire komoly. A már szóba hozott eljegyzés ellen nem vagyok, de minden további csak azután jöhet, hogy kezedben lesz a szakmunkás-bizonyítvány. Megértetted, kisasszonykám? - és átölelt.
- Jaj, Apa, úgy szeretlek! Téged is, Anya! Pistapapát, Teri mamát és János nagyapát is szeretem!
- Mi is nagyon szeretünk, kicsi Kamilla!
Mindannyian megöleltek.
Ekkor jött Zsuzsi.
- Igaz ez, Kamilla?
Ragyogott az arca, nagyon örült annak, amit otthon hallott.
- Igaz.
Átölelt.
- Akkor most menjetek át Kamilla szobájába és beszéljétek meg, milyen volt a mai napotok! - javasolta Anya mosolyogva. - Én meg teszem a dolgom. Velünk vacsorázol, Zsuzsika?
- Nem, csak egy percre szaladtam át, Anya is vacsorát készít. De köszönöm szépen!
- Tudod, Zsuzsikám, neked bármikor, bármit - és Anya megcsókolta őt is, mi pedig átmentünk a szobámba.
- Mesélj, Kamillám!
Mindent elmondtam. Hogy nagy meglepetésre Andris lépett a szobámba és szerelmet vallott, aztán szerelmeskedtünk, az övé lettem, és csodálatos volt az egész napom.
- Édes Kamillám, nagyon örülök ennek, szeretlek és szeretem a tesómat is... és most ti együtt... ez a lehető legnagyobb öröm számomra... Emil mellett...
- Akkor most mesélj te! Mit csináltatok Emillel?
- Jaj, sokat sétáltunk, csavarogtunk, szeretgettük egymást, már amennyire az utcán ezt lehet. Fagyiztunk, hintáztunk, mint a gyerekek... nagyon jó volt. Minden rendben van kettőnkkel, boldog vagyok.
Vacsora közben nem esett szó rólunk, a gyógyfürdői élményeket beszélték meg.
Elalvás előtt Anya bejött a szobámba.
- Kislányom, megtörtént az is?
- Nem - mondtam ösztönös tagadással.
- Még sosem hazudtál nekem... csak most... megkérdezem megint...
- Igen - vágtam rá, mielőtt megkérdezte volna újra.
- Mit igen?
- Hát... hogy megtörtént...
Nagyot sóhajtott.
- Édes Istenem! Remélem, volt elég eszetek hozzá... ahhoz is...
- Mihez?
- Mihez, mihez! Hogy ne essél teherbe.
- Igen - válaszoltam, és szégyelltem nagyon, hogy hazudok neki.
- Apádnak nem mondjuk el... de vigyázz nagyon ezzel... vigyázzatok!
- Anya!
- Igen, kicsim.
- Nem teher... azt mondtad egyszer, hogy az nem teher, hanem áldott állapot.
- Rendes esetben, házasságban az is. De a ti helyzetetekben teher lenne. Jó éjszakát, kislányom!
Megcsókolt és megsimogatta a kezemet.
Magamra maradtam. Micsoda nap volt ez! Életem legszebb napja! És még egy ilyen napon is félni lehet... a terhességtől. Vagy terhes leszek, vagy nem. Ötven-ötven százalék.
