Farkasok kedvese 24. fejezet: MI TECCIK, KEDVES URAM?
Apa már aludt. Anya megvárt, boldog új évet kívántunk egymásnak és aludni tértünk. Nem tudtam elaludni. Fel voltam dobódva Gézától, és visszaemlékeztem az éjszaka élményére. Úgy éreztem, szerencsés nő vagyok, hogy ebben volt részem. Nem bácsi a Géza, eddig ugyan nem vettem észre, de most már tudom. Ő egy igazi férfi, aki megajándékozott engem önmagával, igaz, ez kölcsönös ajándékozás volt. De egy másik generációhoz tartozik, tipikusan az a helyzet, hogy a szeretőm lehet, a szeretője lehetek, viszont ez nem tarthat sokáig. Holnap meg is mondom neki.
Aztán újból a gyengéd pillanatokra gondoltam és arra is, hogy azokat a csodákat tekintve talán tovább is tarthatna a kapcsolatunk, mint egy-két alkalom. Eszembe jutott, hogy meg sem mosakodtam... csak a kezemet mostam meg. Mert miért is kéne megmosakodnom, ha csak enni, inni voltam, és előtte megfürödtem... Tele vagyok Géza nyomaival... Anya furcsállná, ha csobikcsolnék a fürdőszobában. Ekkor megkoccant az ablaküvegem. Aztán újból. Kilestem. Zsuzsi állt a kapuban. Kavicsokat dobált az ablakomra. Beengedtem.
- Valami nem jó... - kezdte. - Emillel... Nem értem, mintha elmúlt volna a varázs.
- Gyere, bújj be az ágyba és mondd el, mit érzel, mit gondolsz. Nekem is van mondanivalóm, és nem is aludtam, gondolkoztam a helyzetemen.
Amit elmondott, abból az derült ki, tényleg elmúlt a varázs. Emil sem olyan már, mint előtte, talán benne is van egy hasonló érzés.
- Zsuzsim, ne aggódj. Majd kialakul. Meglátod, mi lesz az elkövetkezőkben. Az érzés formálódhat így is meg úgy is. Előbb-utóbb választ kapsz. Lehet, ez csak ideiglenes hanyatlás kettőtök között, van ilyen.
- Köszönöm, azt hiszem, megnyugtattál. Jó volt elmondanom, máris könnyebben vagyok.
- Elaludhatsz, jó helyen vagy, pihend ki magad.
- És veled mi van?
- Képzeld, farkaskaland lett a szilveszterezésből...
- Hogyhogy?
- A csajokkal szórakoztunk, iddogáltunk, nevetgéltünk. És akkor Géza... Farkas Géza bácsi, tudod, a zenész, aki szintén ott volt, de egymagában, küldött két üveg italt nekünk, és én megittam vele a pertut is. Utána hazakísértem Editet, és akkor Géza ott termett mellettem a nagy éjszakában, ugyanis utánunk jött, mert közeledni akart hozzám, rám vágyott... és meghívott egy teára... És megkívántam őt, ő pedig már egész este kívánt engem... és ágyba bújtam vele... képzeld, nagyon-nagyon jólesett szeretkezni. És még most is Gézás vagyok, meg sem mosakodtam...
- Jaj, Kamillám... veled olyan jó dolgok történnek! Mi lesz ezután, együtt lesztek? Hiszen az apád lehetne... Mit szólnak majd a szüleid? Átgondoltad ezt?
- Nem tudom, mi lesz ezután. Holnap, azaz ma déli egykor találkozom vele. Meglátom, ő mit mond majd.
Hallgattunk kicsit. Zsuzsi szólalt meg előbb.
- Szerinted felnőttek vagyunk már?
- Nőként igen... de amúgy... nem is tudom... de ne is foglalkozzunk ezzel. Amikor Andris elmondta, hogy megcsalt... az már nem gyereknek való élmény volt. Úgy éreztem, túl a hatalmas csalódáson, hogy megszűnt a biztonságom... már sosem lesz az életem olyan, mint addig volt.
- Sajnálom nagyon. Én mindig szeretni foglak, Kamilla!
- Én is téged, drága Zsuzsim!
Jó érzés az, hogy van az embernek egy egészen biztos pontja, a szülein kívül is. Tényleg szerencsés ember vagyok.
- Most hirtelen elálmosodtam. Megfoghatom a kezed, barátnőm?
- Megkérlek rá, drága Zsuzsim! Nekem is szükségem van erre.
El is aludtunk.
- Alszol még, kislányom? - nyitotta ránk az ajtót Anya. - Te is itt vagy, Zsuzsikám? Ha ébren vagytok, gyertek ebédelni!
- Ébren vagyunk - tértem magamhoz, de nem könnyen. - Most már ébren...
Az órára néztem. Háromnegyed egy volt. Jesszusom! Géza egy órára vár!
- El kell szaladnom, majd jövök! - kiáltottam Anya után.
- Na de hova?
- Editnek ígértem valamit... hozzá megyek most... Zsuzsi, te maradj itt ebédre, délután találkozunk!
Három percet késtem csak. Géza természetesen ott várt már, mint mondta, húsz perce jött.
- Kamilla, kicsi kedves, köszönöm az éjszakát!
- Szívesen... én is köszönöm neked.
- Nem is tudom... belém karolnál?
Belekaroltam. Ez még belefér a szimpla ismeretségbe is... Aztán hirtelen elmondtam gyorsan:
- Nagy a korkülönbség közöttünk. Anyáék nem értenék meg. Nincs jövőnk... Pedig csodálatos férfi vagy, és remek ember is. Úgy érzem... és még ott van az is, hogy a család ismerőse vagy... nagyot csalódnának benned... ha kiderülne...
- Értem. Tudom. Elveszítelek máris, holott csak most kaptalak meg... Pedig szívesen kezdenék teljesen új életet veled, drága Kamilla. A nejem nem tiltakozna a válás ellen, előbb-utóbb ő hozakodna elő vele, ha én most nem.
Nagy fájdalmat éreztem a lelkemben... az ő fájdalmát. Szegény Géza! Összeomlik benne a világ, ahogyan bennem is, amikor Andris...
- Ne válj el miattam! Nekem is fáj ez a helyzet, az, hogy szomorú vagy és nem járulhatok hozzá a boldogságodhoz. De ha néha... szeretnénk egymást... ha ez elég neked... benne vagyok...
- Kamillám, kicsi drágám!
- Amíg nem találom meg az igazit...
- Nekem ez is mennybéli boldogság lenne... lesz. Ugye, most ráérsz, hogy megint egymáséi legyünk?
- Most? Nem a legjobb időpont, várnak otthon.
- A fiam a barátnőjénél van, miénk még az a lakás, megint a miénk.
- A fiad?
- Igen, a fiam lakik abban az albérletben. Tegnap azt mondtam, egy ismerősöm, mert nem akartam felhívni a figyelmedet arra, hogy egy másik generációhoz tartozom... mert olyan kedves voltál és megtetted, hogy ezt a tényt mellőzted akkor a tudatodból. Hazudtam, hogy megmaradjon az esélyem... hogy szerethesselek...
Nem haragudtam rá ezért, inkább meghatott, hogy ennyire akart engem. Megérdemel ezután is, amíg nekem is szükségem van a vele való kapcsolatra, vagyis amíg boldoggá teszi a magányomat.
- A fiad? Nem baj, nem haragszom.
- A fiam, Zoltán. Itt járt főiskolára, itt végzett és itt dolgozik most. Vízmérnök - világosított fel teljesen.
Leesett az állam. Farkas Zoltán, akivel én... a mecseki sziklán... De kicsi a világ!
- Legénykori gyerekem, az anyja nem akart hozzám jönni... De jó kapcsolatom van Zoltánnal.
- Értem... azt jól is teszed. Minden kapcsolatra szükségünk van a szeretteinkkel - adtam az okosat, a felnőttet, de a dolog magától értetődött is.
- Akkor, ugye most eljössz és szerethetlek, mint tegnap?
- Nagy kedvem lenne hozzá... de van egy bökkenő.
- Megoldjuk!
- Még meg sem mosakodtam... hajnalban beestem az ágyba, utána pedig késve ébredtem fel, és rohantam, hogy ideérjek a hídra. Úgy vagyok, ahogy hagytál az ölelésben...
- Édes, egyetlen Kamillám! Ez nem akadály! Megfürödsz ott, ha akarsz, de azt se bánom, ha nem... Úgy is kellesz, ahogyan vagy - mondta és megcsókolt.
Körülnéztem, de nem, szerencsére ezt a csókot nem láthatta meg senki. Üres volt a lenti korzó.
- Jól van - mondtam ki a szót, ami ezt a klassz férfit boldoggá is tette. - Mehetünk...
- Kamilla, már tavaly láttam, hogy micsoda nővé váltál. Az idén pedig... beléd zúgtam... - tett vallomást. - Olyan üde vagy, elképesztően fiatal. És ez nem pedofilság részemről... mert már nem vagy gyerek.
- Pedofilság? Mi az? Zenei szakszó? Nem hiszem, ez valami más, ha velem is kapcsolatba hozod.
- Édesem! Nem tudod, hogy mi az? Nem baj, elmondom. Amikor egy felnőtt egy gyerekkel van szerelmi kapcsolatban. Vagyis inkább testi kapcsolatba kezd egy gyerekkel... Az pedofil ember. Az érzelem az más, szerintem. Én láttam, kislányként is milyen szép vagy, tudtam, szép nő válik belőled. De akkor még az eszembe se jutott, hogy megkívánjalak.
- Aha. Értem.
Megérkeztünk. Géza befűtötte a fatüzelésű fürdőszobakályhát és bojlert. Hamar meleg lett, én pedig levetkőztem és bemásztam a kádba.
- Végig fogod nézni, ahogyan megfürdök?
- Megboldogult édesanyám most rád szólna, hogy nem fürdök, hanem fürdöm.
- Tudom, az ikes igék ragozása más... De az én anyanyelvemben így van, hogy fürdök, mert Anyától így tanultam. Illetve néha ikesen mondom az ilyen igéket, néha meg nem. A magyar tanárom azt mondta, előbb-utóbb úgyis megszűnik az ikes igék eltérő ragozása.
- Bocs, nem számít, csak jól érzem magam és eszembe jutott az édesanyám, aki már nem él.
- Sajnálom - mondtam tisztelettudóan, majd teret engedtem a kíváncsiságomnak. - Géza, hány éves vagy?
- Negyvenegy múltam.
- Én meg tizenhét múltam. Ideális ez a korkülönbség? - kérdeztem nagy vidáman.
- Ideális. A te személyed a legideálisabb számomra, nagyon beléd szerettem ám!
Odajött és belenyúlt a vízbe.
- Miteccik, kedves uram?
- Ön, gyönyörű hölgyem! Ön teccik - mondta ugyanúgy, nagyon kihangsúlyozott cével, mint mondtam viccesen én. - Megmoslak, édeske... na, engedd meg...
- Hogyisne!
- Komolyan ezt szeretném.
- Ugyan már...
De Géza hozzákezdett ahhoz, amire vágyott.
Én pedig hagytam, játsszon kedvére, mert ez a játék nagyon aranyos volt, élveztem, hogy megfürdet, mint egy kisgyereket.
- Legdrágább kislány vagy az egész világon. Tündérkém vagy.
- Hát, ha én kislány vagyok - mondtam vigyorral az arcomon -, akkor te, kedves Géza, te mégiscsak pedofil vagy...
- Micsoda eszed van, kicsim, és humorod is, nagyon tetszik nekem ez is. De tudod mit? Csücsörítsd nekem ide a kis popsidat... a popsid felől szeretnék az édeskédbe bújni... így akarlak, most azonnal... ugye lehet?
- Mindent lehet, kedves, amit csak szeretnél... én mindenhogyan szeretem, ha dédelgetnek, szeretnek. De hogy csináljam, hogy odaférj?
- Ott kapaszkodj meg, a csaptelepben... csücsöríts felém, én meg átölellek és magamhoz húzlak, hozzád férek, legédesebb virágja a világnak...
Így is tettem. Összecsókolta a fenekemet aztán magára húzott... a popsim a hasához nyomódott... aztán elhúzta magát kicsit, majd megint összeütköztünk. Így ment ez a játék, és Géza célba ért. Meg is állt utána. Én tettem egy- két mozdulatot, jelezve, érdeklődöm, hogy most mi is van...
- Bocsánat, önző voltam, elkapott a hév... de megtöröllek és utána beviszlek az ágyba és jól megszeretlek. Oké?
Nem törölt meg, hanem úgy, vizesen vitt az ágyba, és megölelgetett, megszeretgetett, de aztán... elaludt a drága...
Most mit tegyek? Hagyom aludni, biztosan nagyon elfáradt. Megcsókoltam, végigsimogattam. Nem telt bele sok idő és jött egy izgalmas ötletem. Végre is hajtottam. Az oldaláról a hasára fordítottam, ráültem a derekára, és hozzácsiszatolgattam a felizgatott micsodámat, egészen a beteljesülésig. Utána mellé feküdtem, átöleltem, majd egy rövid időre el is szunyókáltam, de négy óra után már otthon voltam.
