Farkasok kedvese 25. fejezet: GERDA GERBERÁVAL
Sajnos Edittel nem egyeztettem arról, persze utólag kellett volna, hogy vele volt találkám Újév napjának kora délutánján. Ez még nem lett volna baj, de egészen véletlenül összetalálkozott Anyával, és kiderült, Editke az éjjeli hazakísérés után nem is látott engem.
- Mit mondasz erre, édes kislányom?
- Jaj, Anya... muszáj volt füllentenem...
- Miért?
- Nem Edittel találkoztam.
- Ezt már tudom. Hanem akkor kivel, mert érdekel, éspedig azért, mert annyira titkolózol, de főleg azért, mert már nem vagy őszinte hozzám, és ez nagyon fáj nekem.
- Édesanyukám... Bocsánat, de már lehetnek titkaim... vagy nem?
- Lehetnek titkaid, de ne hazudj nekem, mert azt nagyon nem szeretem! Na, ki vele szépen! Kihez rohantál akkor?
- Egy férfival találkoztam...
- És miért kellett ezt titkolnod? Talán mert sokkal idősebb tőled?
Nagyon megijedtem. Mi lesz most, ha Anya tud Gézáról...
- Igen.
- Mennyivel idősebb?
- Tízzel vagy hússzal...
- Jesszusom! És ki az? Amúgy teljesen mindegy, de ezt azonnal hagyd abba! Értelmetlen ismerkedés. Hosszú távon nem működik, rövid távon pedig szintén nincs értelme... Felnőtt nő vagy, de az én kislányom. És hidd el, csak jót akarok neked.
- Igen, értem... tudom, Anyukám - és átöleltem őt.
- Mióta ismerkedtek?
- Most kezdtük csak...
- Akkor tudasd vele, hogy vége! Ígérd is meg, hogy szakítasz vele máris. Megígéred?
- Meg.
- Mit ígérsz meg?
- Hogy nem találkozom vele többet.
- Isten engem úgy segéljen! Mondd így!
- Nem találkozom vele többet. Isten engem úgy segéljen!
- Rendben van, Kamilla. Ne rohanj a vesztedbe sose!
Amikor Géza felhívott az áruházban, javasolva azt, mikor és hogyan tudnánk találkozni, megmondtam neki, hogy vége. Nagyon jó volt vele, de sajnos nem folytathatjuk. Nincs értelme.
- Ne haragudj rám, kedves Géza... Inkább örülj, hogy megtörtént, ami megtörtént... és nagyon szép volt és jó volt... Én is így fogom fel. Nem akarok hazudni Anyáéknak, de máshogyan nem tudnánk folytatni. Ugye megérted és nem haragszol?
- Nem haragszom, megértelek. Nagyon köszönöm, hogy egy rövid időre boldoggá tettél! Sosem fogom elfelejteni, hogy mekkora csodában részesítettél.
Így lett vége az igencsak rövidke, de sok élményt adó és tanulságos, inkább az erotikára, mintsem az érzelmekre épülő, második komoly kapcsolatom a második farkassal, Farkas Gézával.
Viszont Anya pár nap múlva mégiscsak tudni akarta, ki az a férfi. Én pedig nagy zavaromban hazugsággal feleltem...
- Egon, a festőművész...
- Úgy? Hiszen már egy év óta ismered vagy még több ideje! Azt mondtad, csak mostanában kezdtetek ismerkedni!
- Úgy igen, de így meg tényleg csak mostanában...
- Történt valami köztetek?
- Mozi volt csak... elmentünk moziba... egyetlenegyszer, most meg csak sétáltunk Újévkor.
- Megmondtad már neki?
- Még nem... épp most gondoltam, hogy megmondom.
- Elkísérjelek?
- Nem, nem! Nagylány vagyok már...
- Gondoltam mindjárt - és megsimogatta a fejemet. - Csak határozottan, kislányom! Továbbra is megbízom benned!
Jaj, csak ezt ne mondta volna! Hiszen újabb hazugsággal tudom csak helyretenni az előzőt.
Így aztán elmentem Egon műterméhez. Óriási szerencsém volt, mert éppen ott volt. Krix-kraxokat festett. Bajban lettem volna, ha nincs ott, mert nem tudtam, hol lakik. És még az is eszembe jutott, hátha már el is költözött.
- Egon, nagy bajban vagyok. Csak te segíthetsz.
Kérdőn nézett rám, de láthatóan örült a nem várt megjelenésemnek.
- Éspedig? Foglalj helyett, Kamilla!
Leültem.
- Azt hazudtam otthon, hogy veled sétáltam Újévkor, délután egytől fél négyig a városban.
- Romantikus vagy, kedves Kamilla. De miért kellett ezt hazudnod?
- Mert valaki mással... sétáltam. Anyáék nem tudhatják meg, hogy kivel. Zavarban voltam és nem jutott eszembe jobb hazugság, minthogy te voltál az, akivel akkor találkoztam. És a mozit is bevallottam, de ez is hazugság, mert nem a valamikori, hanem egy mostani, meg nem történt mozizásról van szó.
- És most meg arról van szó, hogy ne hagyjalak hazugságban, ha esetleg nyilatkoznom kell erről.
- Igen, erről van szó... - néztem rá minden csábos nézésemet összeszedve, hogy ne utasítson el.
- Kamilla, kedvesem, nagyon megtisztelő, hogy én jutottam eszedbe. Ne félj, nem hagylak cserben.
A nyakába ugrottam.
- Tudtam, hogy számíthatok rád! - búgtam a fülébe.
- Te is kisegíthetnél - mondta erre, és hirtelen megcsókolta a számat. Röviden, de határozottan.
Hallgattunk egy picit. Én a nyakát öleltem át, ő a derekamat. Éreztem, engem akar... Most mit tegyek? Egyszer már közeledtünk egymáshoz, nemrég pedig arra gondoltam, hogy nem kéne várnunk még egy évet az aktfestéssel... mert van kedvem hozzá most is.
- Mit szeretnél? Miben tudok segíteni?
- Tudod te jól... szerintem....
Szóval tényleg engem akar. Hogy lefeküdjek vele. Azt hiszem, megoldható, hiszen jóképű, jó termetű férfi. Még akkor is megtenném, ha nem lenne vonzó a számomra. Ugyanis Anya egy újabb hazugságot már nem viselne el tőlem... nem érdemelné meg azt a nagy csalódást.
- Az aktról van szó? - kérdeztem óvatosan.
- Pontosan arról. Csináljuk meg mielőbb. Tudod, megbeszéltük, de aszerint egy év múlva lenne. Legyen most!
- Jól van. Találjuk ki, hogyan, mikor, ugyanis mostantól el kell kerülnünk egymást. Anya úgy tudja, éppen most szakítok veled...
- Szépséges Kamillám... boldoggá teszel mindezzel.
Több mint egy hónap telt el az Egonnal való megegyezés óta. E hónap alatt majdnem minden nap legalább egy órát foglalkoztam ruhatervezéssel, szabással, varrással. Három szenzációs tavaszi-nyári ruhát készítettem magamnak, egyet pedig Zsuzsinak. Apa munkás ingeit is újjávarázsoltam, már nagyon öreg volt a nyakrészük. Anyának kötényt varrtam.
- Ennek nagyon örülök, ez hasznos és szép foglalatoskodás - dicsért meg.
Én meg annak örültem, de nagyon-nagyon, hogy örömet szereztem neki. Aztán február közepén megjelentem a műteremben, nagy titokban, miután Egonnal két nappal előtte egyeztettünk erről.
Először láttam ott virágot, öt szál piros gerbera volt egy formás vázában.
- De szép! - szaladt ki a számon.
- Úgy terveztem, hogy az oldaladon fekszel, szemben vagy, a csípőd előtt lesz a váza virág, részben takarva a női test legtitkosabb részét. De az sem lenne rossz, ha mögötted lenne a virág, és nem takarna el semmi lényegeset.
- Egon, figyelj, én nem szeretném, ha az arcom látszódna... ha felismerhető lennék... Legyen a virág az arcom előtt. Vagy hátulról... hátulról fessél, úgy nem látszódna az arcom.
- Én vagyok a festő, de nem bánom, legyen a kedved szerint. Virág mögött lesz az arcod...
Levetkőztem. Nem kapkodva, nem szürkén, hanem érzékien. Nem néztem Egonra, a gönceimet szépen összehajtogattam és letettem egy székre. Lehevertem arra a kanapéfélére, megtámasztottam az állam és ekkor néztem rá a festőművész úrra.
Mintha nem lenne jelen, úgy állt ott megbűvölten.
- Káprázatos... fantasztikus tested van... - tért magához.
Odajött és a vázát elhelyezte. Utána megcsókolta a számat. Nem hosszan, de izgatóan. Nem volt ellenemre. Viszont a váza mindeközben majdnem feldőlt.
Egon hozzákezdett. Nem telt el negyed óra és kényelmetlennek éreztem a pózt. Feszelegni kezdtem. Észrevette.
- Jól van, egy kicsit pihenhetsz. Mozgasd meg magad.
Amikor visszatelepedtem a helyemre, odajött, megigazította az államat, a fekvő karomat, aztán belecsókolt a nyakamba. Nem mondtam rá semmit.
- Tudod, erre szükségem van. Így jobban megy a festés. Már annak idején is megcsókoltalak volna festés közben, de nem mertem megtenni.
- Aha... értem. Ha szükséged van rá, akkor nyugodtan csókolgass...
- Egyelek meg, csúcsnő vagy, Kamilla!
Mosolyogtam, merthogy jólesik mosolyogni. Most már biztos, hogy Egonnal meg fog történni a szeretkezés, de hát fiatal nő vagyok, erről szól az élet... Zsuzsim a legutóbb azt találta mondani nagy nevetés közepette, hogy farkasétvágy az enyém. Azt hiszem, ez valamelyest igaz. Ha most itt tovább csókolgatna, hagynám magam... Igen, vágyom is rá.
Folytatta a festést. Most sem bírtam sokáig. Újabb pihenő következett, aztán újbóli elhelyezkedés. Most a könyökhajlatomat csókolta meg. Így ment ez még másfél órán át. Ha a csókok helyét nézzük, a másik könyökhajlat és a két térdhajlat került sorra.
- Ne haragudj, muszáj hazamennem, a további időt már nem tudnám megmagyarázni otthon - jelentettem be.
Az öltözködés elején újabb csókot kaptam, mégpedig a két mellem közé.
Nem is tudom hány alkalommal feküdtem ott azon a kanapéféleségen, miközben Egon festett és csókolt. Egyszer csak kész lett a nagy mű.
- Megnézhetem végre?
- Mindjárt. Előbb megcsókollak...
Hosszasan csókolta a számat, csókolóztunk, ez nem vitás. Ezután szétnyitotta a combjaimat és belecsókolt a közepébe... és ott folyt tovább a csókolózás...
- Édesebbnél édesebbek az ajkaid... fent is és lent is… drága kis Kamillám.
Igyekeztem én is foglalkozni az ő testével, de nem hagyta... bizonytalan simogatásokat tettem a hátán, nyakán, vállain, máshova nem engedett oda. Ő csak dédelgetett, dédelgetett. Végül beleharaptam a vállába többször is, miközben tetőfokra hágott bennem a csúcsérzés.
- Kamillám, ez nekem fantasztikus volt.
- Mást nem akarsz hozzátenni? Mármint cselekményileg a csókokhoz?
- Ez maga volt a teljesség - mondta színpadiasan, és ugyanakkor hihetően is.
Nem értettem... nekem csodás testi örömet okozott, de a saját orgazmusáért nem tett semmit... Pedig itt vagyok neki... Hát, ezek szerint ilyen is van...
A festményen viszont látszott az arcom, ráadásul teljesen élethűen.
- Nem ezt beszéltük meg! - mondtam dühösen és csalódottan. - Nem ezt!
- Kamilla, édesem, hidd el, örülni fogsz, hogy így festettelek meg. Különben pedig le is tagadhatod. Korábban már lefestettem az arcodat, és akár arról a portréról, de akár emlékezetből is lefesthettelek volna most. A testet is letagadhatod, letagadhatjuk, ha szükséges, ha úgy akarod.
- De becsaptál!
- Így is felfoghatod. Tudod mit? Tavasszal Budapesten kiállítok, ott megmutatom ezt, és megfelelő helyre el is adom. Eladjuk... fele pénz neked jár, téged illett. A mű címe legyen...a... izé... Margit margarétával.. Jó, mi?
- De ez gerbera...
- Akkor Gerda gerberával.
- Meggyőztél. Rendben van - mondtam, miután átgondoltam gyorsan, hiszen kész helyzet elé állított, ez van.
- És gondolj arra is, hogy sokan megcsodálják majd ezt az aktot... és a férfiak a műélvezeten túl magát ezt a csodálatos női testet is nézik, férfiszemmel... és megkívánják ezt a Gerdát... és álmodnak róla. Te pedig tudod, ez a te sikered.
