Farkasok kedvese 29. fejezet: FESTMÉNYKIÁLLÍTÁSON
Két nap múlva megérkezett az, ami addig késett... Rohantam az atyához.
- Mi tetszik, kislány? - kérdezte a házvezetőnő.
- Beszélnem kell Kálmán atyával...
- Valami baj van?
- Nem, nincsen baj.
- Hát, ha nincsen baj, akkor jó. Akkor más miatt jöttél?
- Beszélnem kell az atyával, mondtam már.
- Kell? Hát ha kell, akkor szólok neki máris.
- Kamilla! Kedves!
- Atyám, gyónni szeretnék...
- Mehetünk...
Éva néni a fejét csóválta, úgy nézett rám.
- Ilyen sűrűn gyónni? Vajon mit kell meggyónnia? - dünnyögte magában.
- Nem szükséges gyónnom - mondtam már a templomban. - Csak jöttem megmondani, hogy megjött... vagyis... szóval mégsem vagyok állapotos. A jelek szerint.
- Értem... talán jobb is így. Isten tudja csak, mit tervez velünk. De én fenntartom, amit mondtam. Ha te is szeretnéd, elhagyom a papi hivatást és feleségül kérlek, mert szeretlek.
- Köszönöm, atyám. Ne haragudjon... ne haragudj, Kálmán, de kikosarazlak... Nekem még korai a házasság, ha nem muszáj, akkor még nem kötök házasságot, és különben is... talán éretlen vagyok sok mindenre... erre is.
- Szomorú vagyok...
- Kálmán, ha nem érzed fontosnak a hivatást, mert másfajta életre vágysz, akkor változtass. Sok olyan lány lehet, aki rád vár...
- Én téged szeretlek, Kamilla! Kilépek a szolgálatból, és akkor megint megkérlek. Ezt nem tilthatod meg!
- Nem ígérek semmit... ne miattam lépj ki, hanem mert más életre vágysz. Mert nem akarsz pap lenni. De előtte alaposan gondold át!
- Ezt fogom tenni, átgondolom - mondta egészen komolyan. - Köszönöm, hogy vagy! Copfocskám, édesem, egyetlenem...
Anya azt mondta, sokat komolyodtam az utóbbi másfél évben, biztosan a munka miatt, de amúgy is. Néha egészen bölcsen beszélek, mintha nem is fiatal lány lennék, hanem tapasztalt, érett ember. Ugyanakkor az is jellemző rám időnként, hogy viháncoló fruskaként viselkedem. Viszont meggyőződése, hogy nagyon jól sikerülnek a vizsgáim, mert nem vagyok hülye, és így nem is kell félnem tőle. Kell, hogy legyen néha egy-egy akadály, feladat. Meg kell oldani és kész!
- Én azért egy picikét félek...
Erre vidáman énekelni kezdett arról, hogy mihez tartsam magam:
- Nem félünk a farkastól, farkastól, farkastól, az sem baj, ha megkóstol, megkóst-megkóstol - és átölelt, megcsókolt. - Nagyon szeretlek, kislányom!
- Én is... én is szeretlek, Anya.
Egy percen át azon gondolkodtam, miért pont ezt a farkasos dalt hozta elő... Valószínűleg véletlenül.
A vizsgák sikerültek, nagyon is jól sikerültek. Felszabadultam a nyomás alól. Az utolsó vizsga estéjén búcsúvacsorát tartottunk az egyik étteremben. Mint már említettem, egy fiú volt csak az osztályban, a Tibor, a többiek mind lányok. Tibor Zitával járt, itt is összetartottak. Mi, többiek beszélgettünk és ittunk is kicsit, elvégre egyszeri eset az, hogy mögöttük van végre az iskola. Osztályfőnökünknek fél tizenegykor el kellett mennie. Ezután a testi szerelem lett a téma. Kiderült, a csajok nagyobbik részének még semmiféle tapasztalata nincs a fiúk terén. Az elképzelésük sem volt határozott, mármint a testi szerelmet tekintve.
- Kamilla, tudjuk, te vagy közülünk az, akinek tényleg lenne mit mesélnie. Mesélj!
- Na, de hát ezt mégsem...
- Azt mondd el, mi is a lényeg a szexben!
Összeszedtem a gondolataimat, ha nem is kotlósként, de jérceként kellett szólnom a csibékhez, nem mindegy, mit mondok.
- Talán elsősorban a szerelem a fontos, az érzelem. Ha az van, minden szép. Általában.
- S ha nincs érzelem, vagy kevés az érzelem?
- Akkor is nagyon nagy dolog a testek öröme... Érintések, simogatások, csókok, játékok... a játékosság nagyon fontos. Az is hatalmas csoda, hogy az ember gyönyörködhet a kedvese testében. Olyan jó nézni, látni egy igazán szép férfitestet... és tudni, a te örömödre van veled. Vagy még inkább a közös örömötökre... És az arc, a fej mindig hozzátartozik a testhez, talán a legfontosabb rész az arc, a szemek, száj, a mosoly, meg ilyesmi... És a lélek szárnyal attól is, hogy az érzelmeken túl megkapod a testet is, és te is adod a tiédet, és neki, a párodnak ez maga a Mennyország! És csodál téged, és te tudod ezt és megtelsz különleges és káprázatos örömökkel.
- No és a csúcs, az milyen?
- A csúcs megmagyarázhatatlan érzés... ahol bekövetkezik, az a testrész szinte önálló életre kel... és minden más kimegy a fejedből, nincs már idő, se tér, csak az van, hogy azt az érzést éled.
- Amikor behatol a srác, az milyen?
- Azt hiszem, akkor dobog legerősebben a szíved, és a lelked repülni kezd, még magasabbra, még magasabban, mint addig tette.
Az a másik három lány, akinek szintén volt már dolga fiúval, végig helyeselt, hogy igen, ez valóban így van.
- Viszont azt nem szeretném elhallgatni, amit a könyvekben is olvasni lehet - tettem még hozzá. - Mi, nők az érzelmeinken keresztül is látjuk a párunk testét, és ha az nem is tökéletes, mégis tökéletesnek látjuk. Vagyis a szerelem nem csak vakká tesz, azaz nem látjuk a kedvesünk hibáit, persze nem csak a testit, és nem is akarjuk észrevenni e hibákat, hanem még hallucinál is a szerelem, azáltal, hogy felruházzuk őt, a kedvesünket jó tulajdonságokkal, amik talán nincsenek is meg benne.
- És ez mennyire igaz! - értett egyet egyikük.
- Még annyit, hogy a test csodálata a fiúknál sokkal nagyobb erővel van jelen, a partner testi tulajdonságait magasabb fokon élvezik, mint mi, lányok. Általában, mert vannak kivételek, mint én is... Nekem nem csak az érzelem a fontos, ami persze a legfontosabb, mint mondtam is már, nem csupán a teljes beteljesülés, ami a csúcsérzés a szexben, hanem a tudat, hogy milyen szép az a test, meg hogy ez bizony az enyém… ez a tudat hatalmas örömet okoz.
- Honnan tudsz te ennyi mindent és ilyen jól? - kérdezte Ica.
- Olvastam, honnan máshonnan? - válaszoltam és ezen jót nevetett mindenki.
Szóval a vizsgák már mögöttem voltak, dolgozó ember lettem, munkába álltam az áruházban. Úgy éreztem, nekem ragyog a nyár! Eljött a színházi évad is, azaz a megyeszékhely színházának színészei újból hozzánk látogattak. A Dunaangyalosi Hírlapban azt nyilatkozta a színház illetékese, hogy bár azt hitték, tavaly voltak itt utoljára, de mégiscsak itt vannak megint és jönni fognak a jövőben is. A városi színházterem színpadjáról pedig azt mondta, adottságai miatt a díszletek nem adják a teljes értéküket, így aztán a művészek teljesítménye is elmaradhat a maximumtól. Géza nem jött velük, így hozzánk sem ebben az évben, és utána se már.
Zuzsikával felutaztunk Budapestre a rokonukhoz. Programunk volt az egyetem meglátogatása, a fővárosi csavargás, ismerkedés az ottani fiatalokkal, és megnézni Egon kiállítását, ott lenni a megnyitón is. Ugyanis ez utóbbi a tavaszra mégsem jött össze, hanem átcsúszott a nyár közepére.
Katit, Zsuzsi másod-unokatestvérét hamar megkedveltem, igazán kedves, aranyos, belevaló csaj volt. Egyik nap bevitt minket az egyetemre, habár valamiért éppen nem is lehetett volna bemenni... ő azért megoldotta. Zsuzsi úgy nyilatkozott, egyre biztosabb benne, hogy majd ide szeretne járni.
Délután ötkor volt Landwirtschaftlicher Egon festőművész kiállításának megnyitója, és mi, öten lányok, valamint Kati fiúja, Laci, megfelelőképpen kirittyentve megtiszteltük a művész urat és a galériát a jelenlétünkkel. Sokan voltak, jószerével idősebb hölgyek és urak, a fiatalságot csak mi képviseltük. Egon nem tudta, hogy ott leszek, a fiatalok pedig, természetesen Zsuzsin kívül azt nem tudták, hogy ismerősöm a művész.
- Szervusz, kedves Egon - léptem oda hozzá -, bemutatom a barátaimat.
- Gyönyörű Kamilla, szép hölgyeim, tisztelt uram, szeretettel üdvözlöm önöket kiállításom megnyitóján - hajolt meg előttünk Egon és nem mutatott meglepetést. - Megtisztelnek, hogy megjelentek ebből az alkalomból.
Épphogy kezet fogott mindenkivel, Zsuzsinak egy sziát is mondott, belekarolt egy öreg csaj és már vitte is.
- Bocsássanak meg, de elrabolom önöktől...
- Ismeritek? - csodálkozott Kati.
Zsuzsám azonnal be is avatta a többieket, legalábbis részben.
- Igen, Kamillát már felkérte, legyen a modellje.
- Szenzációs! - ájuldozott Irene.
- Ejha, ez már valami! - szólt Klára.
- Nagyon is érthető - mondta Laci. - Vászonra is való.
- Két portrét festett rólam - közöltem a tényeket. - Megtisztelő, örültem is neki.
Az emberek beszélgettek, néha meg-megálltak egy-egy kép előtt és dicsérték azokat. Én persze a számomra lényegeset, a Gerda gerberával című aktot néztem meg legjobban és legtöbbször.
- Tényleg megismer az egész műértő és műkedvelő közönség, drága Kamillám - mondta Zsuzsi. - Láthat és csodálhat. Le sem tagadhatod, hogy te vagy az a fekvő, meztelen szépség.
Hamarosan csendre intette valaki a duruzsoló jelenlévőket. Ezután elhangzott néhány köszöntő, bevezető, értékelő beszéd, volt versmondás és zenei produkció is. Pogácsát és italt is kínáltak.
- Szép ez a lány, a gerberás - nyilatkozott Irene és Klára, de nem ismertek fel.
Laci, miközben bámulta a művet, párszor rám is nézett, gyanús volt neki.
- Nahát! Ez te vagy, Kamilla! - szaladt ki Kati száján, én pedig azt figyeltem, meghallhatta-e valaki.
- Csak az az öreg bajszos, a bordó nyakkendős... - súgta a fülembe a barátnőm. - Más nem hallotta meg.
És tényleg, az a bajszos úr felém tekintett, aztán a festményre, majd megint rám, és úgy tűnt nekem, számára egyértelmű a dolog. Azt is észrevettem, amikor egy másik úrnak súgott valamit, majd az a másik úr hirtelen felém fordult és nézett engem pár másodpercen át.
- Gyönyörű alkotás - állapította meg hangosan -, és csodálatos a lány is, a szívmelengető téma - tette hozzá halkabban.
- Itt van Aslan - szólt Klára Katihoz.
Odanéztem, ki ez az Aslan, és egy nagyon vagány arcú, férfias kiállású fiatalembert láttam az ajtóban.
- Ki ő?
- Aslan Kurt. Az egyetemről ismerjük, de nem mernék rá megesküdni, hogy ott tanul. Lehet, csak olyan csövesféle...
- Kurt? Német srác? Nem éppen germán típus.
- Nem, török a drága. A legférfiasabb srác az egész egyetemen. Sokak szerint.
- Lehet, nem is török, hanem arab - tette hozzá Klára. - Legalábbis nagyon sokszor arabul beszél.
- Török, hidd el! Bár lehet, arab országból jött, ott él.
Megnéztem minden kiállított művet, és amikor Egon hozzáférhetővé vált, gratuláltam neki. Beszélgettem az engem megszólító bajszos úrral egy keveset a festészetről és a művészetről, szerencsére ő beszélt inkább, én hallgattam csak, ő mégis megköszönte a beszélgetést és kezet csókolt. Az a másik úr is mellém került valahogyan, akinek megsúgta a bajszos, hogy ez a lány van lefestve, és megjegyezte, hogy egy ilyen műben, mint például ez a fantasztikus akt, mekkora nagy szerepe van a modellnek is, vagyis a siker ugyanúgy az övé is, akárcsak a festőé. Kézcsókra készült éppen, de akkor egy odaérkező öreg hölgy, nyilván a felesége, megfogta a karját, hogy egy óriási virágcsendélethez húzza, a kézcsók így elmaradt. Felém fordulva olyasmit szólt a hölgy, hogy elnézést, kislány, a férjem egy nagy gyerek, most lefejtem magáról...
Nem értettem igazán, mit is akart ezzel, mert az az úr teljesen korrekt volt velem, és nem tűnt gyereknek... Aztán elmosolyodtam, mert azért az egyértelmű volt számomra, hogy ez a két idős férfi az én szépségem előtt tisztelgett a velem való beszélgetéssel. Ekkor megfordultam és szembetalálkoztam a törökkel. Micsoda szemei voltak!
- Szervusz, kedves Gerda - köszönt rám. - Maximális... Fantasztikus... Gratulálok.
Alig tudtam kinyögni egy köszönöm szépent. Felismert a srác a festményt látva! Egon, te zseni vagy, ha ezt a fiút megkapom!
Mélyen meghajolt előttem, majd felemelkedve a kezét nyújtotta.
- Aslan Kurt.
Megfogtam, ő pedig picit megszorította az enyémet.
- Kamilla... Kiskovács Kamilla - mutatkoztam be, és kicsit szédülni kezdtem, mert mindeközben egymás szemébe néztünk.
Pár másodpercig még megtartotta a kezemet a sajátjában, aztán óvatosan elengedte.
Közben Kati is odajött.
- Ügyes srác ez az Aslan, látom, már meg is ismerkedtetek - nyugtázta mosolyogva. - Vigyázz vele, Kamilla! Ő egy vadállat!
Megdöbbenve, értetlenül néztem rá.
- Igen, egy vadállat. Aslan annyit jelent, hogy oroszlán.
- Kétszeresen is vadállat - mondta az odaérkező Klára. - Mert a Kurt, az meg farkast jelent.
Elvesztem... Végem van... Ki vagyok szolgáltatva ennek a török srácnak... Én édes Istenem! Te mindent tudsz rólam. Tudod, hogy újabb farkassal fogok áldozni az erotika gyönyör-oltárán. Mert az nem lehet, hogy ez a kiváló példány, ez a gyönyörű farkas, ez az Aslan Kurt ne legyen a szeretőm, vagy akár a mindenem! Te küldted őt és köszönöm neked!
- Kamilla és Gerda... ugyanaz ? - kérdezte a vadállat.
- Nem értem - csodálkozott Klára.
Kati a festmény felé mutatott.
- Az a csaj ott... a festmény... Gerda gerberával. Kamillát festette le a művész.
- Állati! Még ilyet! Kamilla, te egy menő nő vagy! - dicsért meg Klára és rohant Irenehez.
- Igen, Aslan - mondtam csendesen a fiú szemében elmerülve -, Kamilla vagyok, de a festményen Gerda lettem, hogy a virággal harmonizáljon a név... a jó cím miatt lett így.
- Gyönyörű vagy, kedves Gerda Kamilla! Menjünk ki, itt kevés a levegő.
Nem kellett kétszer mondania. Volt egy régi kút az udvaron, magas vasszerkezet. Nekitámasztottam a hátam és a nap felé fordítottam az arcom. Becsuktam a szemeim. Aztán megéreztem, hogy Aslan egészen közel jött hozzám. Igen, így volt, és szájával megérintette a számat. Egy picit megnyomta, azután beszippantotta a felső ajkamat. Kutastól együtt átölelt. Én is ügyes voltam. Alsó ajka rabbá vált az ajkaim között. Ezután egész testével nekem nyomta magát. Úgy éreztem, repülök, pedig már egészen szorosan fogott ez a határozott, fiatal férfi, és a hátamba mélyedt a kútoszlop változatos felületű vasformája is.
- Minden oké? - hallottam Zsuzsi hangját.
Ó, a drága barátnőm, vigyáz rám!
Aslan elengedett és kinyitottam a szemem.
- A lehető legnagyobb rendben van minden, Zsuzsikám!
- Akkor jó szórakozást!
- Köszönjük - felelt helyettem a török - majd hozzám szólt úgy, hogy majd elolvadtam. - Édes szerelem, te vagy Gerda Kamilla. Jössz most velem szállás, én neked csillagokat az égről, mindet.
- Édes Farkasom, erős Oroszlánom, ma még nem lehet... először találkoztunk, tegnap még azt se tudtam, a világon vagy.
- Ki tiltja, nem tiltja senki.
- A hitem... az tiltja, kedvesem. De holnap megyünk a Margit-szigetre, ott találkozhatunk megint, ha te is akarod.
- Akarom. Enyém vagy, Gerda Kamilla.
Elköszöntünk Egontól és hazamentünk Katiékhoz. Mármint Zsuzsi, Laci, Kati és én. Aslan egy darabig kísért minket, utána elbúcsúztunk.
- Holnap, Margit-szigeten - mondta, átölelt és megcsókolt.
- Ugye, Kati, holnap kijövünk a Margit-szigetre? Jól tudom a programunkat? - kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Igen. Már ebéd előtt kimegyünk, úgy tizenegy óra tájban. Kláriéknak is mondtam, ők is jönnek.
- Hol, pontosan? - kérdezte az én törököm.
- Aslan! A Margit hídra, ahol eléri a szigetet, oda fogom vinni neked Kamillát! Vagyis a szárnyhídra, ami levezet a szigetre! Jó lesz?
- Jó lesz.
- Zsuzsim, honnan került elém ez az Aslan? Ugyanis én holnap szerelmeskedni fogok megint, mégpedig ezzel a gyönyörű farkassal. Ugye drukkolsz nekem?
Már ágyban voltunk, akkor mondtam ezt a boldogító mondatot és tettem fel a két kérdést.
- Említettem Katinak, hogy neked gyengéd az, amikor egy srácot farkasnak hívnak. Azt mondta, van ilyen srác a környezetében. A Kurt az egyik leggyakoribb török családnév.
- Imádkozz értem, hogy megint gazdagabb legyek egy csodával!
- Igen, drágám, drukkolok neked. A naptárad mit mond?
- Ma reggel még volt valami... de már készen állok a farkas-szelídítésre... vagy vadításra.
