A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 30. fejezet: POFON A MARGIT-SZIGETEN

Másnap, amint odaértünk a Margit-szigetre, a kölcsönös üdvözlések után Aslan kézen fogott és vitt magával... elhagytuk a többieket.

- Kamilla, legkésőbb négyre legyél ugyanitt! - kiáltott utánam Kati.

- Rendben van!

Mentünk egy darabig, aztán egyszer csak megálltunk valahol és csókokkal kezdett ostromolni... majd' elájultam a boldog izgalomtól...

- Keresünk félreeső hely... és elbújunk - suttogta a fülembe.

- Jó...

De nem találtunk. Egy ekkora nagy helyen nem volt egy olyan félreeső kis zug, ahol biztonsággal elbújhattuk volna. Vagy csak nem találtuk meg.

Én azonban mindenre gondoltam... Hosszú, aláhulló, kék-fehér, viszonylag bő szoknyát viseltem, saját varrásút. Romantikus gondolataim voltak, vagyis terveim...

- Semmi baj, kedves Aslanom, kedves Kurtom - vigasztaltam őt. - Menjünk oda a nagy rétre vagy mire, ki a közepére, ki a napfényre!

És akkor hirtelen a semmiből ott termett Ede bácsi.

Bemutattam őket egymásnak. Az én felajzott farkasom nem örült igazán, és amíg mi beszélgettünk, ő fel-alá járkált.

- Ha török, akkor mohamedán, és azok más értékrendet képviselnek. A vallások megosztják az embereket. Békétlenséget hoznak. Az lenne a jó, ha nem lennének vallások, akkor eggyel kevesebb ok lenne az ellenségeskedésre - magyarázta Ede bácsi. - Vigyázz, nehogy elcsábítson! A nőt alábbvalónak tartják, nem veszik teljes emberszámba. A nőnek náluk még szava sem lehet, nemhogy akarata.

- Csak barátkozunk, beszélgetünk - nyugtattam meg, de magamat nem sikerült, mert hát minek is van éppen most és éppen itt ez az Ede bácsi? - Nem értelek, bácsikám. Aslan jó fiú. Nem számít, hogy mohamedán, inkább az, hogy fiatal, életigenlő, barátkozós  fiatalember.
 - Csak vigyázz, még nem ismered az életet! Szüleid, nagyszüleid jól vannak?

- Igen, köszönöm kérdésedet, jól vannak. Tudják, hogy itt vagyok, minden rendben.

- Na azért, ennek örülök. Sajnos nem beszélgethetünk tovább, mert nekem itt dolgom van... oda igyekszem éppen. Mennem kell, kicsi Kamilla.

- Menjél csak, kedves Ede bácsi! Viszlát!

 

Megkönnyebbültem és felszabadultam. 

- Gyere, siessünk oda, ni! - mutattam az előbb már szóban is meghatározott helyre. - Ott jöhetnek a  csókok, simogatások...

Odaértünk. Mindenkitől nagyon messze voltunk, akiket éppen láttunk.

- Ez egy jó hely nekünk - biztattam Aslant.

Kis motyómból elővettem a plédecskét és leterítettem. Aslan már földre is vitt, de én ott hanyatt löktem.

- Feküdj így, édes!

Kibontottam a nadrágját, kicibáltam, persze érzéssel a vesszőjét, és a szétterített szoknyám alatt  szépen ráhelyezkedtem. Minden el volt takarva. A bugyim rajtam maradt, azzal együtt fészkelődtem. De az én farkasom benyúlt a dolgok közepébe és félrehúzva az én kicsiny fehérneműm szélét, bezúdult az ölembe, a helyére. Hirtelen jött a mozdulat, de nem volt durva, inkább nagyon határozottnak mondanám. Én tekertem magam jobbra is meg balra is, olyan mozdulatokat tettem, mintha nyolcasokat rajzolnék, és meg is lovagoltam a drágát. Eleivel a szoknya alatt a csípőmet fogta erősen, később a melleimet vette kézbe és kezelésbe is. Beteljesült a gyönyöre, láttam az arcán... Jó érzéssel néztem őt, az én újabb remek farkasomat, és boldog voltam. Utána megint elkezdtem mozogni, hogy folytassuk a csodát, és hogy nekem is részem legyen a csúcsérzésből.

- Ne! Nyugi van! - kiáltott rám.

Nem értettem, mi most a baj. A játék játék, és a szerelmeskedés legyen játékos, mozgalmas, és kölcsönösen beteljesíthető. Én éppen ezen vagyok...

- Nem kell tovább, megvagyok, jól csináltad, Gerda Kamilla. Leszáll rólam a szép nő.

Ledöbbentem... velem ilyen még sosem történt... Lekászálódtam róla, egy darabig néztem rá illetve magam elé, hátha nem igaz ez az egész és gyengéden átölel majd, bocsánatot kér, amiért rossz tréfát űzött velem... De nem tette.

Végül megszólalt:

- Jöhetsz fel máskor is, szólj nekem, találkozunk. Megtartalak, nagyon jó vagy.

Nem válaszoltam. Nyaltam, nyeltem a könnyeimet. Hangtalanul sírtam, mint a megalázott virágok a kertben. Mint a többi megalázott virág...

Ő felült, előhalászott a zsebéből egy papírlapot és egy íróeszközt. Felírt valamit rá és átadta.

- A postacímem, erre írjál.

Eltettem a papírt, felálltam, kirángattam alóla a plédet és otthagytam.

Felmentem a hídra, onnan figyeltem, mikor jönnek Zsuzsiék. Aslan Kurt nem jött a Margit hídra, talán az Árpád híd fele ment el, de lehet, ott maradt a szigeten, ahol hagytam.

Így zajlott le a török farkassal való kapcsolatom, amire egyáltalán nem vagyok büszke. Miért is lennék? Vagyis... Magammal az a bajom, hogy nem éreztem meg előre, ez a férfi nem férfi, csak azt hiszi magáról, holott inkább férfisoviniszta csupán, egy felháborítóan önző ember. Mindenesetre neki nincs mire büszkének lennie, mert az én értékrendemben messze elmaradt attól, amit egy nő egy férfitól joggal elvárhat. János nagyapa azt mondaná rá, hogy nem úriember. Nagy volt a tanulság. Előző nap ismerkedtünk, játszottunk, kedveskedtünk, és milyen csodás is volt az. Ma közelebb engedtem magamhoz és rosszabb lett minden… Szerelmeskedtünk, de inkább csak szexeltünk, és negatív a végeredmény. Igyekszem mielőbb elfelejteni.

 

Farkasok kedvese 30. fejezet: POFON A MARGIT-SZIGETEN hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp