Farkasok kedvese 36. fejezet: ELHAGYOM A PÁROM
Anyáék szobájában álltam, fenekemmel az olajkályha felé fordulva, úgy melegedtem. Mekalor kályha, az én szobámban szekszárdi Gemenc, János nagyapánál Minikalor volt a márka. Pistapapáék még nem álltak át olajkályhára, a jó öreg fűrészporos kályhával fűtöttek. A százéves toalett tükörben néztem magam és elgondolkodtam. Hosszú a hajam, barna. Anya szőke, János nagyapa szerint szlávosan szőke. Apa barna, a bőre is, én ezt örököltem. Soha nem is voltam szőke, mint annyian kicsi korukban a barnák közül is. A hajam az utóbbi öt évben vidám tulajdonságot vett fel. Víz hatására begöndörödik, főleg ha eső éri. Ezt szeretem. Mindenemet szeretem, nem önteltségből, hanem mert éppen olyan vagyok, mint szeretnék lenni. Szerencsés dolog... Karcsúság jellemzi a derekamat, a lábaim formásak, mondták már őzikésnek, kecsesnek. A sok ugrabugrálástól, meg az atlétikától izmos vagyok, de csak annyira, ami belefér a nőiességbe. Nincsenek nagy melleim, közepesnek mondanám, de hetykék, mint a fiatal hajnalok megálmodott vágya tavaszkor. Ezt valahol olvastam... Igaz, nem cicikkel kapcsolatban írták, hanem más témájú szövegben találtam, de tetszik. Arányos vagyok, ápolt is, csinos is... Habár valaki egyszer azt ajánlotta, fessem már ki magam, az jól fog állni... De csak buliból szoktam ezt megtenni, sőt, a szemöldököm sem szedem ki soha. Apa azt mondja, így vagyok a legszebb, amikor természetes vagyok. Pistapapa szerint aki fiatal, azt nehéz elrontani szépségileg, aki meg öreg, azt nehéz szépíteni bármivel is. Ritkán festem ki a szemeimet vagy a számat. Ilyesmivel akkor próbálkoztam inkább, amikor még kicsi voltam és a pöttöm lábaimmal Anya körömcipőjében kopogtam a konyhakövön. Tűsarkút azért szívesen hordok, elsősorban akkor, ha "dögösen" akarok járni, ilyenkor a szempilláimat is feketébbé teszem.
Mi is jellemez még? Ja igen! Babaarcom van, állítólag. Amit nem szó szerint kell venni,Teri mama véleménye alapján azt jelenti, finomak az arcvonásaim, és még vénasszony koromban is szép leszek, meghazudtolva a korábbiakban kialakult általános véleményt, hogy nincs szép öregasszony...
Itt van ez a szoba, ebben nőttem fel. Részben... Ebben laktunk mi hárman, János nagyapának van egy külön kis szobája. Ez egyébként az ő háza. Ő az anyai nagyapám. Pistapapa pedig, aki odaát lakik a szomszédban, Apa édesapja. Öt év óta van saját szobám is.
Az udvar elég nagy. A Pistapapával közös kerítésen kaput nyitottak még a születésemkor. Ott áll a kutyaház is. Viszont mostanában Berci már az előszobában alszik, és alig él szegényke. Barackfánk van, meg dió, meggy, körte és szilva. A fenyő velem egyidős, néha azt is feldíszítjük Karácsonykor. A padláson nagy szőlőfürtök lógnak minden évben. Vöröshagymát is tartunk odafent, egy százéves subára szoktuk ráönteni, egy másikkal pedig betakarni. Százéves mosószappanok is vannak a padláson.
Valójában el vagyok varázsolva, amióta Buda szerelmet vallott. Ennek már három napja. Eszembe jutott, hogy előbb a nővérét mutatta be annak idején, ő maga csak ezt követően mutatkozott be. Miért? Fordítva a helyes, illetve úgy megszokott a sorrend. Arra a megállapításra jutottam, hogy ezzel azonnal tisztázni akarta előttem, ez a lány nem a csaja, nehogy azt higgyem, hogy ilyenféle köze van hozzá. Ugyanis tényleg belém szeretett az első érintésemkor, és ösztönösen arra gondolt, ha esetleg ő is szimpatikus lenne nekem, nehogy kedvemet szegje az, hogy neki van valakije. Ilyen gondolataim voltak, mielőtt Egonhoz indultam volna, bejelenteni, hogy vége...
Szóval felkészületlenül mentem Egonhoz, fogalmam se volt, mit mondok, hogyan mondom, és ő mit fog érezni, tenni. Ez utóbbi kettőt persze sejtettem.
- Szia, kedvesem, hol voltál ennyi ideig? Már kezdtem aggódni, hogy miért nem jöttél napok óta.
Átölelt, megcsókolt, kedvenc csemegéjével, nápolyival kínált.
- Egon, van valami... amit el kell mondanom - kezdtem hozzá. - Az a helyzet, hogy beleszerettem egy srácba...
Felállt, idegesítő sétába kezdett, láthatóan és érezhetően is a kétségbeesés környékezte. Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Na, most fogja azt mondani: aló mars!
- Nem igaz, kicsim. Ugye ez nem igaz?
- De igaz, ez a valóság. Nagyon bánt, hogy ezzel bánatot okozok neked. Hidd el, kedves...
- Képtelenség... hisz olyan jó együtt... vagy nem?
- De igen, nagyon jó volt együtt. Boldog voltam.
- Akkor?
- Jött ez a srác, és megérintett... aztán jött megint, és szerelmet vallott... és én igent mondtam erre a szerelemre...
- Te jó ég! Miért, annyival különb nálam?
- Azt nem tudom... de a szívem őt akarja...
Italféleséget vett elő, nem málnaszörpöt. Meghúzta az üveget. Többször is.
- Ne igyál, nagyon kérlek!
- Most már ez neked mindegy lehet, nem?
- Egon, beszéljük meg! - kértem, miután újból járkálni kezdett fel és alá. - Nagyon boldoggá tettél, és azt hittem... azt hittem, úgy vagy vele, hogy tart amíg tart, ajándék az élettől, hogy együtt vagyunk...
- Kamilla! Be akartál mutatni az apádnak! Ez azt jelenti normális esetben, hogy összekötnéd velem az életedet! Nem?
- De igen... - válaszoltam szinte sírva. - Nem terveztem azt, hogy elhagylak! De Buda megvédett a támadótól és nagyon a szívembe lopta magát, de nem csak ezzel, hanem mert a szemébe néztem és viszont... ez történt... És nem foglalkoztam vele, de a háttérérzéseimben ott volt ő azóta is... csak nem akartam tudomást venni róla. Csak most, hogy megkeresett...
- Szóval az a múltkori beszólásos izé, eset, egy támadás volt?
- Igen, de semmi következménye nem lett semmilyen téren.
- Csak ennyi, hogy elhagysz...
- Igen...
- Nem engedlek el! - jelentette ki határozottan.
- Akkor ölj meg! - léptem elé. - Ölj meg és akkor nem leszek boldog mással, ha ez a legfontosabb neked...
Átölelt. Sírva fakadt. Én is sírni kezdtem.
- Egon, köszönök mindent... jó volt veled, boldog voltam. Ugye te is boldog voltál, és köszönöd nekem?
Csak sokára válaszolt, átölelve tartott, a nyakamba fúrta az arcát.
- Igen, köszönöm a boldogságot, édes Kamillám. Elengedlek, nem tarthatlak vissza. Őrült vagy, nem tehetek ez ellen semmit. Akaratod ellenére sem teszek semmit. Szeretlek és szeretni is foglak. Tudhattam volna, hogy jön egy fiatalabb, egy jobb... Hány éves ez a... ez a fickó?
- Mint én, nagyjából annyi.
- Biztos jó fej, meg is védett. Megérdemel. Én meg majd megbékélek a sorsommal, vagy ha nem... akkor semminek se lesz értelme.
- Egon, ha szeretsz, vagy ha szerettél, akkor vigyázol magadra... mert a barátod vagyok és leszek, csak a szerelmet, azt másnak adom már...
- Tudom, már az nagy kincs volt, hogy ennyi időt velem töltöttél és megajándékoztál önmagaddal. Többet nem is lett volna szabad várnom.
- Jaj, Egon! Olyan jó ember vagy! És én őszinte szerelemmel voltam a tiéd. Ezt tudnod kell, és örülj ennek. És ígérd meg, hogy a barátság megmarad köztünk!
- Megígérem, szükségem van rád. De azt szeretném, ha fokozatosan vonnád meg tőlem a szerelem örömét.
- Hogyan? Mire gondolsz?
- Még maradj meg nekem is... egy darabig... és néha eljössz, szeretjük egymást és beszélgetünk, és én akkor könnyebben tudok majd átállni...
- Ez nem jó ötlet! Akkor összezavarodunk... és lehet, te ezzel jól járnál, a zavarommal, de engem meg tönkretenne a zavarodottság. Nem lehet! Ha az övé vagyok, nem tudok a tiéd lenni.
- Akkor legalább egyszer még... felejtsünk el közben mindent... az utolsó tánc mindenkinek jár... nekem is.
Nem mondtam ellent, nem akartam kegyetlen lenni. Igazat adtam neki. Búcsúölelés, nem fosztom meg ettől.
- Lezuhanyozom.
- Jó.
Zuhanyozás közben odajött és együtt fürödtünk. Már ott elkezdtük a szerelmeskedést, de az ágyban fejeztük be. Ez az ő búcsúgyönyöre volt tőlem. Én nem tudtam megfeledkezni a világról, hagytam, amit jónak lát, az legyen. Sírtam is, de ennek nem volt köze a gyönyörhöz. Sírtam, mert sajnáltam őt, hogy elhagyom. Tudom, milyen fájdalmas ez. Sírtam amiatt is, hogy Budával most kezdem a szerelmet, és itt, a legelején máris mással szeretkezem. Sírtam, amiért sírós vagyok, és félelem is ébredt bennem, hogy helyesen cselekszem-e. Mit hoz a jövő? Boldog leszek Budával, ahogyan érzem? Vagy fejjel rohanok a falnak és elveszíthetek mindent?
Összeszedtem magam és simogattam Egont, miután aléltan feküdt rajtam, majd mellettem. A simogatás alatt gyönyörű kék szemeit lecsukta. El is aludt. Ekkor felöltöztem és hazamentem.
Ezzel vége lett egy nagyszerű, még ha a neve alapján nem is, de egyéb okok miatt igenis farkasnak tekinthető férfival megélt különleges kapcsolatomnak.
