Farkasok kedvese 45. fejezet: KÉT MINDIG ÉHES FARKAS
Jött a reggel. Irány a Balaton! Éljen a nászút! Az apósom sok utánjárást követően kibérelt egy szállást még júniusban, merthogy én azt mondtam, Füredre mennék a legszívesebben. Buda egyetértett, így hát megint ott voltunk a kedves Balatonfüreden. A júniusihoz hasonló társas-üdülőben volt ez a szállás is. Nekünk tetszett, ahogyan a múltkori is. Ezúttal szintén igyekeztünk felfedezni Füredet is, nem csupán egymást. A Füredi Panteonban költők, tudósok, utazók emléktábláit olvasgattuk, elbandukoltunk a városközpontba és megnéztük a fehér és a vörös templomot is. Kimentünk a város szélére, ott a Papsokai-templomromhoz volt szerencsénk. Találtunk sírokat is, mégpedig egy Keöd nevű hajóskapitányét, aki a Kisfaludy gőzhajó egyik, talán az utolsó kapitánya volt, plusz egy 48-as honvédsírt, Csordás László nyughelyét. Népi lakóházakba botlottunk a Siske utcában. Buda kíváncsi volt a Gombás-kúriára is, hatalmas gyaloglás kellett ehhez, alaposan elfáradtunk.
Meghitt, gondtalan napok voltak. Andalogtunk, nézelődtünk, üldögéltünk itt meg ott, és rengeteget szeretkeztünk. Buda kitalálta, hogy a falhoz állt, a két tenyerébe vette a fenekemet, én átöleltem a nyakát, a talpaimat a falhoz nyomtam, közben természetesen egy test voltunk, ahogy illik. Ezután eltoltam magamat a faltól egy kicsit, aztán visszaengedtem, megint eltoltam, és így tovább... Engedtünk egymás őrült ötleteinek is. Kipróbáltuk, milyen is szeretkezni a felnyitott ágyneműtartóban és a dohányzóasztalon. Az utóbbi kényelmetlen volt. Azt is megtettük, hogy az ajtón kívül, a lépcsőházban csináltuk, hátha nem jön senki... De jött... Ekkor gyorsan kinyitottuk az ajtót és bedőltünk az előszobába.
- Minden rendben, szomszédék? - hallottuk a kérdést.
- Igen, rendben van minden - válaszolt Buda, miközben lestük, a nyitott ajtón nem dugja-e be valaki a fejét.
Szerencsére nem. Buda valahogyan berúgta az ajtót, és utána olyan nagy lendülettel szeretett, hogy végigcsúsztunk az előszobán, és a szobaküszöbön akadtunk fenn. Olyan volt a gyönyör, mint az ősrobbanás, és milliónyi csillag szikrázott a szemeim előtt.
Buda nyalogatta az arcom, a szám, a szemeim, és kedveseket dumált.
- Édes nőstényem... nyavicskoló kis szukám... farkasasszonykám... imádlak.
- Farkasok farkasa... ha magadhoz tértél, kérem a repetát... Csináljuk ezt lankadatlanul...
- Jól van. De aztán ne panaszkodj, hogy egy szemernyit sem aludhattál...
- Nem fogok panaszkodni, édesem.
- Ez jó hír, kicsim.
Éppen este nyolcat harangoztak.
- Nekem is van egy jó hírem. Az, hogy messze még a reggel - közöltem, és farkasszuka lévén harapdálni kezdtem az engem ölelő hímet.
Elmentünk Veszprémbe és áthajóztunk Siófokra is. Visszafelé jövet belebámultunk a balatoni hullámok zöldeskék végtelenébe, és olyan könnyűnek éreztem magam, mint a bilincseit örökre elvesztett lélek.
- Kamilla, szívem! Majd olyankor is eljövünk hajózni, amikor alig van utas. Ősszel és tavasszal. Hátha a hajósok nem nézik, mit is csinál félrebújva az a két utas... akik te meg én leszünk...
- Mert mit csinálnak?
- Amit két mindig éhes farkas csinálhat... koslatás idején...
Badacsonyban is voltunk, ahol jártam már az úttörőtáborozáskor. Akkor is kirándulásképpen, akárcsak most. Annak idején sok fiú vett körül, a tábor esti sóderozós játékában pedig osztogattam a csókjaimat azoknak, akik tetszettek, akiknek ez örömet jelentett. Most a számomra egyetlen férfival, a férjemmel halmoztuk el egymást a szerelem csodáival, mégpedig a nászutunkon.
Amikor hazamentünk, Teri mama megjegyezte, szeretne dédmama lenni, reméli, mi mindent megteszünk ennek érdekében.
- Rajtunk nem múlik - súgtam a fülébe. - Fogsz neki mesélni? A Piroska és a farkast...
- Fogok. A te farkasodról, aki tejbegrízt evett és nem a nagymamát.
- Teri mama! Van egy ötletem! Meséld el most is! Budának és nekem.
Ő pedig boldogan mesélt nekünk, a tizennyolc éves fiatalasszonynak és férjének, a huszonegy éves fiatalembernek. Mi pedig hallgattuk nagy jóérzéssel, miközben ültem a férjem ölében, aki szerelmesen átölelt. Egyszer csak csatlakozott Anya is. Megcsókolta a fejünk tetejét, aztán leült a sámlira, tenyerébe temette az arcát és hallgatta ő is a mesét.
Zsuzsika ideiglenesen budapesti lett, egyetemi hallgató és kollégista. Felmerült az is, hogy Imrééknél, azaz a kedvese szüleinél fog lakni, merthogy ők fővárosiak. Végül a kollégium mellett döntött a család. Így tehát a korábbiaktól teljesen más életem lett. A szívbéli örökös barátnőm nem volt mindennapi fizikai közelségben, ellenben egy fedél alatt éltem a kedvesemmel, aki nem mellesleg a férjem is volt, és e minőségében is igencsak remek. Vettem oklevelet, és a következő szöveggel töltöttem ki:
Oklevél Jenei Farkas Buda részére, a szerelemben nyújtott csodákért, férjként való elsőrangúságáért. Kelt helyben 1973. ősz Aláírás: Jenei Farkas Budáné szül. Kiskovács Kamilla feleség sk.
Buda bekeretezte, mégpedig Apa műhelyében, és ez nekem végtelenül édes érzés volt. A férjem nem csupán az én mindenem, hanem szeretett családom szeretett tagja, és ő viszontszereti őket.
Ugyanakkor olyan érzésem volt, Buda egy kicsit tartózkodó némely esetekben, amikor valami közös munka van. Ez a tartózkodás abban nyilvánult meg, hogy nem érezte magát a helyzet magaslatán, néha bizonytalankodott, és utasításra volt szüksége ahhoz, hogy jól csinálja a dolgokat. Ilyen volt a szüret is. Már előtte is részt vett a szőlőbéli munkákban, igyekezett is, de nem volt a vérében, mint Pistapapának vagy Apának. A szüretben puttonyozott, szedett is, préselt, darált, csinálta, amit kell, de alig várta, hogy aztán kettesben legyünk. Ekkor volt igazán felszabadult.
Szeptember végén már külön laktunk, ez is jót tett neki. Nem iratkozott be a főiskola levelező tagozatára, mint tervezte még az előző évben, hanem dolgozott. Viszont új munkahelye lett, otthagyta a vasutat, és gépkocsivezetőnek állt. Ez persze a mindennapos frászt is jelentette számomra, hiszen az országút veszélyes hely. Azért nem reszkettem a félelemtől, mert Buda nagyon jól vezetett, és egy kicsit félt is a nagy sebességtől, emiatt kellőképpen óvatos és körültekintő volt. Pár alkalommal beültem a teherautójába, vagyis a munkáltatója autójába, és magával vitt az útra. Így szereztem tapasztalatokat a ZIL teherautóban történő szerelmeskedés terén is...
