Farkasok kedvese 48. fejezet: A SAKKPARTI
Anikóval egyeztettem az éjszakáról. Pontosabban ő mondta el, hogy van egy veszprémi férfiismerőse, és vele fog találkozni éjszaka. Vagyis nem valószínű, hogy hajnal előtt a szobánkban lesz, ne keressem és ne is kerestessem... Mindez számomra, aki Áronkát akartam boldoggá tenni, jó hír volt.
Veszprémben megnéztünk több dolgot. A várat, templomokat, a Gizella-kápolnát, a Margit-romokat. Az állatkert másnapra maradt. Közben meg is ebédeltünk. Természetesen Áron ült mellettem, valamint Anikó és Sára volt az asztalunknál. Rántott sertésszelet rizzsel, meg sült krumplival, valami savanyúság is volt meg sütemény is. Ez volt az egyetlen húsétel, amit nem szerettem sosem. A köreteket annál inkább. A húsomat Áronnak adtam.
- Vigyázz, Kamilla, ragadozót csinálsz ebből a gyerekből - nevetett Sára, aki már középkorúnak mondhatta magát a negyvennyolc évével.
- Na, attól azért nem kell félni - szólt bele Anikó. - Ő egy szelíd kisfiú, ártatlanka...
Az ártatlan, szelíd kisfiú zavarba is jött, nem mert szólni, még ránk nézni sem.
- Kamilla, te lehetnél a tanító nénije! - hozta elő poénnak szánt gondolatát Anikó.
Sára nevetett, Anikó úgyszintén, súgtak valamit egymás fülébe, aztán még jobban nevettek.
- Ne törődj velük, kicsit hülyék - próbáltam csökkenteni a srác zavarát és rosszérzését. - Valószínűleg sokat ittak.
Ami igaz is volt, már a buszon nagy pálinkázást folytattak.
- Áront ne bántsátok, ő egy igazi úriember! - jelentettem ki. - Ha lesz a szálláson sakk, akkor ő meg én sakkozni fogunk. Két magányos léleknek jót tesz a szellemi sport.
Nem szóltak rá semmit, hanem sört rendeltek.
- Négy pohárral kérünk! Kettő a sakkozóknak lesz! - kiáltotta oda Sára a pincérnek, és ezzel Áronka mint téma lekerült a porondról.
Este a srácok és férfiak java elment a nagy veszprémi éjszakába, a csajok és más nőstényfajták a társalgóban tévéztek, beszélgettek.
- Nagyon kellemeset zuhanyoztam - újságoltam Áronnak. - Eredj te is. Képzeld, van itt sakk!
Szót fogadott. Hozta a kis tisztálkodási csomagját és indult a közös zuhanyozóba.
- Áronka! - szóltam utána.
- Tessék? - fordult vissza és megállt.
Hozzáléptem és megsimogattam az arcát. Azután szájon csókoltam.
- Ugye jó ez a kirándulás?
Bólintott.
- Sakkozol velem?
Bólintott megint.
- Eredj, jól fog esni a tusolás. Utána gyere le a társalgóba.
A társalgóban legtöbben a tévét nézték. Valami izgalmas, sokak által figyelemmel kísért film ment. Ott ültem én is, de már kezemben a doboz sakkal. Jött Áron, mellém ült.
- Megmutatod a szobátokat? - kérdeztem tőle halkan.
Szó nélkül felállt és már indultunk is. Én direkt módon leejtettem a sakk-készletet. Többen odapillantottak, aztán vissza a képernyőre.
- Sakkozók, tessék elhúzni a látószögből, nem átlátszó a szép ifiasszony - mondta egy idősebb férfikolléga.
- Elnézést, már itt se vagyunk - mondtam udvariasan és felmentünk.
Körülnéztem Áronék szobájában. Arra gondoltam, ha véletlenül az egyik pacák hamarabb vissza találna jönni, az nagy lebukás lenne. Biztonságosabb az én szobám.
- Várj itt, mindjárt visszajövök!
Átmentem az enyémbe. Anikó már nem volt ott. Leszaladtam a társalgóba, mert az előbb nem is figyeltem erre, de nem láttam őt ott sem. Visszamentem a szobába, és kerestem a piros cipőjét. Nem találtam, tehát elment már, szabad a szoba a szerelemhez. Visszamentem Áronért.
- Gyere, a mi szobánkban fogunk sakkozni.
Tudtam, most kell cselekedni. Amíg tart a film, addig nem tűnik fel, hogy nem vagyunk ott. Ha meg igen, sakkozunk...
Magunkra zártam az ajtót.
- Vetkőzz, Áronka! Szerelmeskedni fogunk... Akarod te is?
- Igen - felelt suttogva és ügyesen levetkőzött, csak az alsóját nem merte levetni.
Én is magamon hagytam a bugyit.
Bebújtam az ágyba.
- Gyere, kedves...
Jött, mellém feküdt. Reszketett.
- Én is izgulok ám, nem csak te - próbáltam ezzel egy kis biztatást adni.
Csókolni kezdtem, simogatni. Közben volt bennem egy másfajta izgalom is, nem csak az erotika izgalma. Az, hogy le is bukhatunk...
Lehúzgáltam róla a gatyát.
- Most te is húzd le rólam az enyémet.
Megtette, közben csókolgattam őt.
- Én még nem... most először...
- Jól van, tudom én azt... meglásd, Áronka, nagyon szép dolog ez...
Kezembe vettem a farkincáját. Atyám, ez nem is farkinca! Ez bármelyik férfi becsületére válna! Pár mozdulattal erősítettem benne a hevületet, és akkor… elment... máris... Túl nagy volt az izgalom, a még ismeretlen helyzet izgalma, hogy egy hús-vér női testtel lép kapcsolatba...
- Semmi baj, drágám, nincs semmi baj. Megesik ez mással is - próbáltam semmissé tenni a zavarát, az esetleges szégyenérzetét. - Addig simogasd a cicijeimet, mindenemet... fogd meg... nyúlj oda... így, igen... nagyon ügyes vagy, teee, nem is igaz, hogy még nem voltál nővel... jaj, ez az, kedves, csókolgass... mindenhol, igen... nagyon jól csinálod!
Megfogtam a fegyverét...
- Nahát, máris készen állsz, újra készen állsz... te angyali fiú... te fiútündér...
Magamhoz illesztettem, és ez a drága kisfiú utat is talált a gyönyörök kertjének kellős közepébe. Ösztönös, rutintalan mozgásokba kezdett... Én minden idegszálammal és minden lihegésemmel, nyöszörgésemmel, csókjaimmal, harapdálásaimmal, halk sikoltásokkal biztattam és támogattam őt e felemelő, csodálatos igyekezetében... és elélveztem és elélvezett...
- Jaj nekem, te drága... - mondtam ki boldogan, aztán úgy maradtunk még legalább öt percet, és talán azt sem bántam volna, ha valaki belép, mert semmi se érdekelt, csak ez az együttlét, amitől felfrissült bennem a nagybetűs nő, a nőstényi lét szédült varázsa.
Az pedig, hogy ezt a srácot férfivá avattam, és ő ebben nagy boldogságot talált, szintén lélekemelő érzés volt.
- Fel kell kelnünk, Áronka!
Felöltöztünk, felállítottuk a sakkbábúkat a táblára, kicsit összekevertem az egészet. Hallgatóztam az ajtónál, aztán kizártam és kilestem. Sehol senki.
- Áronka, te menj át a szobátokba, de néhány perc múlva gyere le. Én is lent leszek. Mondd azt, hogy nem tudsz aludni, bár fáradt vagy. Ha kérdi valaki, sakkoztunk két hosszú partit és mindkettő döntetlenül végződött.
- De nem is tudok sakkozni...
- Akkor azért nem bírtunk egymással - nevettem egy jót. - Ugyanis én sem tudok... A lényeg, nem szabad sakkoznunk senkivel, nehogy ez kitudódjon. Érted?
- Igen, és... köszönöm neked, Kamilla...
- Én is köszönöm. De ugye tudod, ez csak most történt meg, többször nem fog. Ajándékul kaptad tőlem... mert… mert megérdemelted.
Tudomásul vette. Meg is csókoltam.
Odalent még tartott a film, leültem és néztem én is.
- Te is itt vagy? - kérdezte Aranka néni. - Nem is láttalak.
- Játszottunk két partit Áronnal, de meguntuk. Ő elment aludni.
Ekkor megjelent Áron és egyenesen Aranka nénihez intézte mondanivalóját.
- Nem tudok aludni, mégse tudok, bár azt hittem, hogy igen.
Aranka néni nyugtázta, majd figyelte tovább a filmet.
- Ide ülhetsz, Áron, mellém - mondtam anyailag. - És köszönöm a sakkpartikat.
- Én köszönöm, Kamilla. Nagyon jó volt veled. Kár, hogy nem lesz folytatás.
Aranka néni ránk nézett.
- Nem lesz, drága Áronka, nem lesz folytatás - adtam választ a fel nem tett kérdésre. - Te sem vagy jó sakkozó, én sem, csak kínlódtunk, nem érdemes erőltetnünk a sakkot. Te a biciklikhez értesz, én a divathoz.
Ezután megjegyzést tettem az egyik színésznőre, utána csak úgy, mintha magamnak jegyezném meg, bejelentettem, hogy elmegyek zuhanyozni.
- Nem azt mondtad az előbb, hogy már voltál? - kérdezte Aranka néni.
- Akkor csak megnéztem, nem fürödtem. De most már elálmosodtam kicsit... megyek, zuhanyozok.
Amikor kijöttem a zuhanyozóból, Áron ott állt az ajtóban.
- Áron! Ez a női! Eltévedtél...
Elmosolyodott és bement a férfi szakaszba.
Nem tudtam lefeküdni. Megint lementem és ott ücsörögtem a többiekkel. Néha én is mondtam valami semlegeset a beszélgetések során, végül éjfélkor tértünk nyugovóra, mi, tévénézők. Anikó valamikor fél négy tájban jött meg.
