Farkasok kedvese 51. fejezet: A TIED AKAROK LENNI
Februárban látogató érkezett Szolnokról, nem hozzám persze, hanem a három lányhoz főbérlői minőségében Farkas Gábor úr. Foltosberci, bár idegenekkel nem szokott ennyire bizalmas lenni, ráugrált Gáborra és jól összemaszatolta a nadrágját. Tanúja voltam az esetnek, és nem győztem elnézést kérni a kutya viselkedéséért.
- Jöjjön be hozzám és vesse le a nadrágját! - mondtam azzal a szándékkal, hogy helytálljak a történtekért.
De épphogy kimondtam, már mosoly is nyílt bennem, hiszen ez a szöveg elég bizarr... Jöjjön be hozzám és vesse le a nadrágját...
- Kimosom gyorsan és másfél óra alatt meg is fog száradni - tettem hozzá.
Gábor is jót gondolhatott, mert a szemembe nézett és el is mosolyodott.
- Másfél óra? Az nagy idő... de nekem van ennyi időm, ha komolyan gondolod, kedves... Kamilla, ugye jól emlékszem?
- Igen.
- Akkor hát... menjünk.
Nagyon szép szemei voltak Gábornak, és a nézése... a mosolya is... nekem való, igen. Jóérzés fogott el... Ébredni kezdett bennem valami életigenlésféle, ami az utóbbi időkben már nem jellemzett.
Gábor nem volt szégyellős, letolta, levette a nadrágját és a kezembe adta. Félretettem és igyekeztem higgadt maradni, bár szeleskedő izgalom lett úrrá rajtam.
- Adok egy nadrágot addig... igaz, női nadrág, de mégiscsak nadrág...
Kiborítottam a szekrényből a ruhák felét... Kapdostam össze, amennyire csak tudtam, és nagyon dühös voltam magamra a szeleburdiságom miatt. Ő mellém térdelt és segíteni próbált. Azután mindkét kezét a kezeimre tette és nagyon finoman, de lefogta. Éreztem, hogy ez nem más, mint a férfi közeledése a nőhöz. Úgy dobogott a szívem, hogy majd' kiugrott a helyéről. Nem mertem ránézni. Mindkét kezemet a szájához emelte és megcsókolta. Ezután szelíden az állam alá nyúlt és megemelte, majd maga felé fordította a fejem.
- Kamilla, gyönyörű hölgy, ki vagy te, hogy egy pillanat alatt elbűvöltél, megbabonáztál engem?
- Magam sem tudom... - suttogtam csöppnyi hallgatás után.
- És ki az a férfi, akinek az a boldogság jutott, hogy te vagy a párja?
- Azt sem tudom - mondtam alig hallhatóan. - Nekem nincs olyan...
- De igen, itt van előtted... egy nadrágtalan valaki, aki mindenét neked adja, ha megengeded, hogy megismertesse magát veled... a szerelmedet remélve...
Meg sem fordult a fejemben, hogy akár csak egyetlen szava is komolytalan lenne... Miért is lett volna efféle gondolatom vagy érzésem, amikor óriási erővel ébredt fel bennem a vágy, hogy kell nekem ez a férfi, mégpedig most, azonnal!
- A tied akarok lenni...
Több szó nem esett. Csókolózni kezdtünk... és már rég nem voltam magamnál, amikor a vetkőztetés és a simogatások után azt érezhettem, hogy végtelenül kéjes csoda közepette a testembe hatol... és minden egyes mozdulatával robbanásokat idéz elő bennem, káprázatos robbanásokat, amiktől szó szerint csillagokat láttam... fényeseket, színeseket, forróságukat pedig ott éreztem, ahol a tüzet rakta lankadatlan hévvel és erővel. Kiabáltam, haraptam, fuldokoltam, talán még hörögtem is... és végem lett, győzedelmes végem.
- Miss Extázis - szólalt meg Gábor, amikor úgy tíz perc múlva éppen elaludtam volna.
Megszorítottam... ott lent... és határozott erővel újrakezdte az édes aktust... Egymás szemébe néztünk. Az arcán mosoly volt, és éreztem, én is mosolygok, és ez a ragyogás betöltött mindent. Szinkronban ért minket a beteljesülés, és vad harapásommal párosult. Kibuggyant a vére...
- Farkas vagy, nőstényfarkas - súgta.
Fél óra múlva szedelőzködni kezdett, de mint kiderült, csak hittük, hogy az fél óra volt. Valójában két egész.
- Menned kell? - kérdeztem.
- Ne menjek?
- Maradj velem!
- Nem megyek el… ne félj… veled maradok.
Még kétszer eggyé váltunk. Vacsorára hajában főtt krumplit főztem, amihez vajas kenyeret ettünk. Együtt aludtunk.
Négy napon át velem maradt. Utána visszautazott, de úgy búcsúzott, hamarosan újból itt lesz. A négy nap alatt kiderült, ő a jó három évvel ezelőtt szeretőmmé lett, számomra azóta is kellemes emléket jelentő jó barát zenésznek, Farkas Gézának az öccse. Nagybátyja annak a Farkas Zoltánnak, aki még szűzlány koromban egy mecseki kiránduláson a csúcsig izgatott. Géza egy éve meghalt közlekedési baleset során, ez megdöbbentett, szívből sajnáltam, meg is sirattam. De elsősorban az öröm járt át, mert újból szerelemre ébredtem, új társat találtam, és megint boldog voltam.
Öt nap múlva megint nálam volt Gábor. Ismét fergetegeseket szeretkeztünk. Szárnyaltam újból, szerelemmel, boldogsággal, oldalamon egy igazi férfival, egy igazi farkassal.
Felkereste a főbérlőmet, és megegyeztek az általam bérelt házrész adásvételében.
Közben megvolt az első válóperes tárgyalás is, és minden simán ment. A második tárgyalásra elválasztanak minket, tudtuk meg a bírótól. Megértük azt is. Elvált nő lettem. Elvált, boldog nő, mert szerettem és mert szeretve is voltam. Közben megtudtam, hogy Anita becsapta Budát. Nem is volt terhes, csak azután lett az, hogy Buda hozzáköltözött. Nem kommentáltam a dolgot. Az én szénám rendben volt. Gábor bejelentette, hogy szeretné, ha mindig együtt lennénk.
- Én is erre vágyom, kedves - mondtam elérzékenyülve. - Mindig veled lenni.
