A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 55. fejezet: ÖREG KANCSÓ, VÉN KANCSÓ

Együtt jöttünk haza és további öt napunk volt egymással. Csak a szüleimnél voltunk, Anya főzött és sütött a születésnapomra, mégpedig a huszonegyedikre. Az összes többi időnket egymás dédelgetésével, néha kisebb főzőcskézéssel, lustálkodással töltöttük el. Egyszer, mert volt miből, hóembert is csináltunk, persze a hógolyózás is része volt a programnak. Viszont amíg Gábor megnézte a Vivát, Benyovszky valahányadik részét a tévében, én addig elmentem Foltosbercivel egyet csavarogni. Ekkor találkoztam Lalival.

- Hiányoztál, Kamilla!

- Nem találkozunk többet! - tértem azonnal a lényegre. - Tudod jól, mert már említettem egyszer a sétáink során, hogy van egy komoly szerelmem, és... nem fér bele az életembe a veled való flörtölés, kedves... ne haragudj. 

- Értem - mondta szomorúan.

- Dehogyis érted, ezt nem lehet érteni, tudom jól. De köszönöm, hogy tudomásul veszed, és ezzel segítesz nekem. 

- Mert szeretlek...

- Még nem mondtad... de inkább ne szeressél, úgy könnyebb lesz neked is.

- Nem tilthatod meg!

- Ez igaz. De megkérlek rá...

- Ne kérjél erre!

- Akkor arra kérlek, fogadd el a tényeket, hogy én nem akarom ezt tovább... és ha szeretsz és fontos voltam, akkor emlékezz rám, amíg ez kedves neked. Egyébként... be is vallottam a páromnak, hogy néha találkoztunk és... volt egy csók is... de csak egy.

- Nagyon szereted őt? 

- Nagyon! És... ha esetleg összefutnál a párommal, akkor ne áruld el... hogy kézen fogva sétálgattunk... és többször is megcsókoltuk egymást... Jó? Megígéred?

- Igen. Ne félj, mindent magamra vállalok, ha szükséges. Te nem tehetsz semmiről, én voltam az, aki próbálkoztam, de hiába... Ha megüt, azt se bánom. Nekem mindent megér az, hogy néhány alkalommal széppé tetted az életemet. Köszönöm!

- Jól van, jól van… mondtam és megnyugodtam.

Ekkor magához húzott és megcsókolt. Nem volt erkölcsi jogom védekezni ellene, hisz utoljára tette, ez járt neki.

 

Karácsonykor nem jött a kedvesem, valami komoly munkahelyi feladat miatt dolgozni kellett neki, valamint a kislányával volt. Azért azt nem értettem, hogyan is van az, Gizi nem engedi, hogy Magdikát megismerjem én is, különben Gábor jöhetne a gyerekkel együtt. Ádám-Éva napjának délelőttjén felhívtam telefonon és egy keveset beszéltünk.

- Szeretlek, drága egyetlenem! - mondtam búcsúzóul.

- Én is nagyon szeretlek, kicsi Kamillám! - csókolta meg a kagylót a párom.

Karácsony első napján Pistapapánál én főztem ebédet az egész család részére, mert Teri mama gyengélkedett, migrénes rohamai voltak. Valamint, mert rám jött a főzhetnék, és Anya, ha nem is könnyen, de beleegyezett, hogy én főzzek. Sütni ő sütött. János nagyapa is átjött hozzájuk, és én nagyon furcsállottam, hogy egy üveg palackozott bor állt az asztalon.

- Bolti bort isztok? Hogy lehet ez? - kérdeztem.

- Valakitől kaptam, nem vettem, azt már nem! - magyarázta Pistapapa. - Tudod, amíg nem volt saját szőlő, akkor sem vettem bolti bort. Demizsonosat, azt igen, és nem is akárkitől, mindig ugyanattól a gazdától. Ahogyan János nagyapa is szokta a múltban mindig. És nézd csak, kicsi Kamilla, az öreg kancsóba öntöm át, és onnan töltöm a pohárba ezt is. 

- Ahogyan én is szoktam, tudod, az öreg kancsó bátyját mi használjuk odaát, a vén kancsót - fűzte hozzá a másik nagyapám.

- Olyan nagyon szeretlek benneteket! - tört ki belőlem a vallomás, és átöleltem, megcsókoltam mindhármójukat.

Megérkezett Anya, Apa is, és a sütemények is. 

- Na végre! - jelentette be Pistapapa. - Jövőre automata crossbar telefonközpontja lesz a városnak a régi, az ezerkilencszázhúszas évekből származó, a fővárosi Teréz központból ideszállított régi helyett. Itt olvasom a tegnapi Dunaangyalosi Hírlapban. 

- Úgy legyen! - emelte fel a kancsót János nagyapa. - Erre iszunk. 

 

Két nap múlva a szüleimnél voltam éppen, amikor Zsuzsika rontott be ragyogó arccal.

- Megszületett Hajnalka! Wolf Hajnalka! Egészséges, gyönyörű baba! - újságolta.

- Isten éltesse az új jövevényt - mondta Anya szeretettel a hangjában. - Minden jót a szülőknek is.

Édes Istenem! Andris apa lett. Valamikor azt hittem, úgy lesz ő apa, ahogyan én anya. Vagyis nekünk közös gyerekeink lesznek... és én azóta is szerettem volna gyereket, Budától is, és amióta Gábort szeretem, ismét kész vagyok arra, hogy állapotos legyek. Áldottan állapotos. De nem, nem adja meg a sors nekem... Lehetséges, előbb-utóbb orvoshoz fogok fordulni. De addig adok még egy kis időt magamnak.

 

Szilveszterkor eljött Gábor, és beszéltünk erről. Szóba hoztam azt is, miért nem hozhatja ő ide Magdikát, hiszen kellene, hogy megismerkedjünk, mert én az apukája kedvese vagyok, és ezáltal fontos valaki.

- Nem értem én sem - mondta Gábor. - Azt mondja, ő a mi gyerekünk csak, nem kell mostohaszülő.

- Gizinek biztos van párja, de őt is kizárja a gyerek életéből?

- Biztosan kizárná, mert azt mondja, ő az anyja, én meg az apja a kislánynak, és nem szabad összezavarni őt a különböző mostohákkal. De Gizinek nincs senkije. Azt mondja, nem kell férfi és kész.

- Szegény... így jó dologtól fosztja meg magát, de a gyereknek sem válna hátrányára, ha lennének pót-szülei, azaz mostohái is. Szerintem.

- Kicsim, ne foglalkozzunk ezzel. Ez van, ezt kell szeretni. Inkább örüljünk annak, hogy mi vagyunk egymásnak. Nekem ez boldogság.

- Nekem is, édes...

- Akkor szerelmeskedés közben érjen minket az új év... akarod te is?

- Akarom, nagyon akarom. De addig van még másfél óránk, az alatt is tenni kéne valamit...

- Azt tesszük, hogy hozzákezdünk a csókokhoz, az ölelésekhez... és meg sem állunk az új esztendő beköszöntéig.

- Ez gyönyörű elképzelés - lelkesedtem azonnal. - De ha beköszönt az új év, ugye csak pihenni állunk meg? Egy kis időre csak... Ugye?

- Ugye, te édes nőstény, ugye-ugye - mondta tele örömmel, és farkas-mód nekem esett.

- Ez az, ezt akarom... végre hozzákezdtél...

 

 

Farkasok kedvese 55. fejezet: ÖREG KANCSÓ, VÉN KANCSÓ hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp