A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 7. fejezet: TWIST ÉS LÖVÉSZET

Azért még mindig visszatérek a korábbi időkre, mert amit meg kell említenem, az fontos a későbbi történések szempontjából.

Az egyik: Templomba rendszeresen jártam, persze Zsuzsi is velem együtt, jó másfél éven át. De egyre kevésbé voltam lelkes, később kifejezetten szenvedtem, hogy nem olyasmivel töltöm ezt az időt, amihez nagyobb kedvem van. Nem az istenbe vetett hitem ingott meg, őt továbbra is szerettem, rendszeres kapcsolatot tartottunk... Úgy éreztem, igenis van isten, úgy hívják, hogy Isten, és miután sok-sok ezen való gondolkodás után eredményre jutottam, hogy ő jellegében lélek, tartalmában szeretet; úgy döntöttem, kell nekem, és nem szükséges másokon keresztül elérnem őt, hisz ha akarom, gondolatban máris vele vagyok... Neki pedig ez elég... Azért ilyen pontosan nem tudtam megfogalmazni ezt akkor, kislányként, de ez volt a gondolataim, érzéseim lényege.

 Kezdtünk mellé járni... csavarogtunk, felfedeztük a várost, még a külterületekre is elmentünk. 

- A kisasszonykák a templom mellé járnak... - árult be minket egyszer Pistapapa.
- Nem lehet mindig ott lenni, oda járni - védett meg Anyu. - Ha néha a templom mellé járnak, ettől mégsem rosszak, sőt, amúgy kifejezetten jó gyerekek.

Azután már csak szokásból is jártunk felfedező utakra, a városban és a határban mindent bejártunk, megismertünk. Függetlenül a templomtól.

Így esett, hogy az 1965-ös év kora tavaszán a hajógyár telepére is betévedtünk. A partra kihelyezett rozsdás hajótesteken mászkáltunk, és egy ilyen alkalommal szembetaláltuk magunkat Büdösbencével. Ő néhány évvel idősebb fiú volt, különösen rossz gyerek. 

- Mit kerestek a hajómon? - támadt ránk.

- Nem is a te hajód - vágtam rá.

- De az! - ordította, és lekevert egy nagy pofont.

Leugrottunk a hajóról és elmenekültünk. Nehezen nyugodtunk meg.

- Szólok Apának, hogy ez történt - találtam meg a helyes utat.

- Majd inkább én szólok Andrisnak.

Ez utóbbi lett. Ő tudta, kiről is van szó. Nem azonnal állt bosszút, hanem csak pár hét múlva.

- Addigra elfelejti az arcotokat - magyarázta. 

Mindenesetre láttuk Büdösbencét vérző orral, szentségelve baktatni...

Wolf András pedig ősszel bevonult katonának két évre.

Abban az évben hatalmas árvíz volt a nyáron, de mi, gyerekek, ezt érdekességként éltük meg. A szigetre vezető hídról lenyúlva majdnem elértük a folyót, annyira magasan állt a víz.

 

A másik: A sóderozós balatoni nyár utáni ősszel a két nagypapámmal mentem a szőlőbe, még szüret előtt. János nagyapa ott elővett egy üveget a tarisznyájából és nekem kínálta.

- Az év végén már betöltöd a tizenharmadikat... én is ekkor ittam először pálinkát. Húzd meg bátran. Törköly. 

Meghúztam.

- No, milyen? - vigyorgott mindkét ősöm.

Meghúztam újra.

- No, azt azért mégse! - intettek le.

Azért én megint a számhoz vettem az üveget és harmadszorra is ittam egy nagy kortyot.

- Elég lesz, Kamilla! - emelte fel az ujját Pistapapa.

- Akkor minek kínáltátok? - adtam vissza durcásan az üveget.

- Jó volt?

- Nem! - mondtam nagy keményen.

Hamarosan  könnyű lettem, vidám, még énekelni is elkezdtem.

- Néha furcsa hangulatban az utcát járom egymagamban, nincsen semmihez se kedvem, de érzem azt, hogy nincs ez rendben ííííííígy... Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek...

- Ez igen! Becsiccsentett a mi kis drágánk - nevetett János nagyapa és Pistapapa nagyokat.

- Kerülővel megyünk haza, hogy a kisasszony kijózanodjon, mire hazaérünk - döntötték el. - Keresztül a határon, és a bikityi országút felől megyünk be a városba.

Én pedig folytattam az éneklést.

- Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal, vérvörös színt fest az égre a hajnal, dobban a föld szíve, ébred a nép, új utat érez a lába, ha lép...

- Ez ám a nagy sláger - nevettek a papáim.

Másik dal következett, ami épp eszembe jutott.

- Nekem férfi kell, aki hozzám hű, aki állhatatos szerelműűű, őőőt, csakis őt vááárom, nem kell mááás…

- Ez friss szám, az idei Táncdalfesztiválról - jegyezte meg örömmel János nagyapa. - Pálos Zsuzsa énekelte.

Újabb dalba fogtam bele.

- Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő, míg anyu öltözik, az apu ideges, hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz. Íjjaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok hallok, és még bambi is kapható! La-la-la-la-la, la-la-la-la-la, la-la-la-la-la, la-la-la-la. La-la-la.

- Jaj, drágám, de rég hallottam ezt - mondta Pistapapa. - Az ám! Én tanítottam meg neked Kovács Eszti dalát.

- Twistelni meg én tanítottam a mi kicsi Kamillánkat - jutott eszébe a másik papának.

Erre aztán twistelni kezdtem, de már az ide illő dalt fújtam minden kevéske énektudásomat elővéve. 

- Beléptem a téeszcsébe twist, twist! Bevittem a tehenemet is! Hadd tudja meg az a barom, milyen is a közös vagyon, milyen az a közös vagyon twist...

Erre már táncra perdült Pistapapa és János nagyapa is, így mulattunk ott kint a határban.

 

Átértünk a már említett másik országútra, onnan letértünk egy dűlőre, hogy megnézzünk egy elhagyatott tanyát, ahol egy nagyon öreg eperfa állt.

- A dédszüleid itt éltek pár évet, én is velük két éven át -  mondta Pistapapa. - Most te is láthattad, kislányom. Nem lakja senki, pár év múlva teljesen elpusztul. Ha egyszer erre jársz, nézd majd meg, meglesz-e az eperfa.

 

A következő év tavaszán /1968/ az egyik osztálytársam bátyja, Tomi megvárt tanítás után és magával hívott a lőtérre, ahová ő rendszeresen  járt. 

- A barátnőm is lőni szeretne - mondta az oktatónak.

- Nem is vagyok a barátnőd! - tiltakoztam. - El ne higgye neki! - fordultam a felnőtt felé, aki csak mosolygott.

- Ha nem, hát nem. Bár az nem szégyen. Mivel még általános iskolás vagy, csak légpuskával fogsz lőni. Később persze, ha itt maradsz nálunk, ezen változtathatunk.

Így váltam puskás emberré, még ha csupán légpuskával is. Nem is ment rosszul. Majdnem városi bajnok lettem.  Később komolyabb fegyverrel is lőttem.

Tomi atyáskodott velem egy jó darabig, aztán szerelmet vallott...

- Azért is hívtalak el ide, hogy talán ezáltal sokat lehetek veled, és... és te is szeretni fogsz. Mert én, én szeretlek... Nem nézett rám, a puskát szorongatta.

- Gondolom, nem csak engem szeretsz... sokakkal lehetsz így - támadtam meg szegénykét.

- Nem, senki mást, csak téged!

- Na, azért... - és beálltam a lőállásba.

Egy éven át jártam lőni. Tomival nem alakultak tovább a dolgok, mert ő bátortalan volt, én pedig nem biztattam, hisz nem éreztem úgy, hogy járnék vele. Sokáig nem tudta, járunk-e vagy sem, de mivelhogy soha máshová nem mentünk közösen és semmi sem történt kettőnk között, mégiscsak rájött, hogy ő és én nem vagyunk egy pár. 

Ezen a nyáron építettünk otthon fürdőszobát, és nekem is lett egy saját szobácskám.

 

Farkasok kedvese 7. fejezet: TWIST ÉS LÖVÉSZET hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp