Farkasok kedvese 8. fejezet: FÉRFIT AKAROK!
Mivel a hetedikes év végi bizim nem lett jó, vagyis hogy jó lett, azaz négyes, Anyu nagyot csalódott. Megnyugtattam, nem is szeretnék középiskolába menni, inkább szakmát tanulnék. Mégpedig divatcikk eladónak megyek.
- Majd meglátjuk, tudsz-e javítani nyolcadikban. A nyolcadikos félévi eredmény lesz a legfontosabb a továbbtanulás szempontjából. Majd meglátjuk, szedd össze magad!
A nyáron a lőtérre jártam, meg Zsuzsival ruhákat terveztünk, közben pedig megértem biológiailag és kislányból nővé váltam. Ezt nehezen szoktam meg, de aztán okos enged alapon megbékéltem vele. Azon a nyáron viseltem első ízben melltartót, mégpedig szivacsmelltartót. Teri mama vette nekem.
Ekkortájt szerettem bele az Orion űrhajó kalandjai filmsorozatban szereplő Helga Legrelle / Ursula Lillig játszotta / űrfigyelő hadnagy frizurájába, és attól kezdve egy jó ideig ezt viseltem, ahogyan mi mondtuk, a Helga-frizurát. Később elővettem egy korábbi filmből egy szintén klassz hajzatot, a Kleopátra-frizurát. Kleopátrát Elizabeth Taylor alakította.
Palkóval, aki egy srác volt a sokadik utcából, egy zsúron vagy házibulifélén ismerkedtem meg, és mert azt mondta, nagyon jók a virgácsaim, kétszer elmentem vele moziba, egyszer meg cukrászdába. A cukrászda után hazakísért, meg is csókolt a kapunkban.
- Nem vagyunk már gyerekek - mondta. - Ezért azt gondoltam, eljöhetnél hozzánk valamelyik napon. Olyankor, amikor a szüleim nem lesznek otthon.
- Miért?
- Mondom, nem vagyunk már gyerekek... szeretjük egymást... így aztán lefekszünk...
- Nem is tudom... ezen még gondolkodnom kell...
De csak egy napig gondolkodtam. Helyes gyerek a Palkó, de nekem ez még korai. Nem vagyok bele szerelmes, és meg is ijedtem attól, amit mondott. Bevallom, már sokszor beszélgettünk ilyesmiről Zsuzsival, más lányokkal is, és magamban is sokszor gondolkodtam a testi kapcsolaton, de most inamba szállt a bátorságom, hogy ez a fiú kerek-perec azt mondta, lefekszünk... Másnap közöltem vele, hogyan döntöttem.
- Értem... de ha mégis... egyszer úgy gondolod, akkor szólj - mondta csalódottan.
- Szólni fogok - lélegeztem fel megkönnyebbülten.
Ősszel megkezdtem a nyolcadik osztályt, de nem vittem túlzásba a tanulást. Mert nyolcadik félévkor megint csak négyes lett a bizonyítványom, így aztán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőbe jelentkeztem.
A tornatanárnőnk 1969 tavaszán, még nyolcadikos voltam, váratlanul magához hívott.
- Kiskovács, te jó vagy testnevelésből. Jól futsz, főleg jól vágtázol és a távol is jól megy. Szerintem sportolnod kellene, komolyan. Menj el az atléták edzésére, keresd meg Hegedűs Hugó edzőt és mondd neki, én küldtelek, mert atletizálni szeretnél.
Most, hogy megtudtam magamról ezt is, hogy atletizálni szeretnék, fel is kerestem Hegedűs Hugót. Erre a névre jól emlékeztem. Ő volt annak a levélnek a feladója, amit a postás bácsi bízott rám sok évvel ezelőtt, hogy vigyem el Kálmán atyához.
Kedvesen fogadott. Azt mondta, jó anyagból gyúrtak, jó a mozgásom, gyors vagyok és nyilván bírom majd erővel is. Lehet belőlem egy Irena Szevinszka vagy Barbara Ferrel. Ebben maradtunk. Tetszett, élveztem, jól is ment. Közben kemény lett a fenekem, a combjaim, és tudtam, egy nő számára ez nem hátrány. Elöl is gömbölyödtem, Teri mama nem is hagyta szó nélkül.
- Kamillácska, te már kész nő vagy.
Nem feleltem, de éreztem, igaza lehet... és milyen jó is az, hogy nemsokára jön a szerelem, ami a legszebb, legjobb dolog a lányok életében. Legalábbis így gondoltam.
Jött a nyár, és ez volt az utolsó hosszú vakációm.
Ősszel elkezdtem ruházati eladói tanulmányaimat. Zsuzsika a legjobb gimibe ment.
Hamar megszoktam az új sulit, és az áruházat is, ahová kerültem. Heti két nap elméleti oktatás volt az iskolában, és négy nap gyakorlati a munkahelyen. Akkor még a szombat munkanap volt, nem szabadnap. Minden tetszett. Az osztályban Tibor, aki egyetlen srác volt a sok lány között / nem divat, hanem méterárú szakon /, ő leginkább. Vékony volt, és persze igazán magas is, szép arcú. Minden lány igyekezett a kedvében járni, ő pedig félénken viselte ezt el. Később belejött és már kezdeményezett is. Engem választott... legalábbis én úgy éreztem.
Azt gondoltam, megkönnyítem a dolgát. A srácok vagy bátortalanok, vagy nem jóképűek. Ő jóképű, tehát nem rámenős. Majd én leszek az... Miután én lettem a kedvence a sok lány közül / ebből, abból kiderült /, nagy levegőt vettem és randevúra hívtam.
- Tibike, még meleg az ősz, menjünk ki a szabadba! Te meg én. Akarod te is?
- Hát... hogyne.
- Vasárnap délelőtt 10 órakor várlak a Világjáró-szobornál. Kimegyünk a Dunára.
- Ott leszek.
Ott is volt. Kiballagtunk a tetthelyre. A Kopó-zátonyra be lehetett menni száraz lábbal. Be is mentünk. Szúnyog már nem volt akkor. Kivettem a szatyromból a plédet, amit magammal cipeltem. Leterítettem.
- Jó lesz itt nekünk, igaz? - kérdeztem.
Nem kaptam választ. Tibi már távozóban volt. Meggondolta magát.
- Ó, micsoda hülye egy nő vagyok - keseredtem el hangosan. - Ez még kisfiú, nem férfi... én meg egy liba...
Megalázva, csalódottan mentem haza. Rádöbbentem, nem kisfiúkkal kell nekem kezdeni, hanem férfiakkal. Igazi férfiakkal. Na, fogok is keresni, és találni is.
- Férfit akarok! - kiáltottam el magam, aztán óvatosan körülnéztem. Szerencsére nem hallotta senki.
