A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol taps. fogn. a nyírf. 13. A SZÉPSÉG ILLATA, ANNABELLA ÚJABB LEVELE

Reggel siettem ahhoz a buszmegállóhoz, ahol Szidi szokott leszállni. Jött is a busz időben, Szidi a nyakamba borult, aztán egy kis kerülővel elkísértem a sulijához. Még ott is vele maradtam, egymást átölelve álltunk a bejárathoz közel. Búcsúzás, puszi… utána rohantam a gimibe. Az utolsó pillanatban estem be a tanterembe, máris becsöngettek.

Történelemórán Grácia arról beszélt, hogy nem tudhatjuk, meddig tart a délszláv válság, és ez nincs jól, mert azt hihettük, hazánk közelében már nem lesz háború, erre tessék, itt van a horvát-szerb háború, és ki tudja még, mi lesz ebből. A kuwaitira is visszatért, hogy a világ úgy nézte, mint valami népszerű tévéfilmet, a helyszínen meg rettegtek és haltak az emberek. Azt is mondta, azért mi ne féljünk, mert ötvenhatban megtettük, amit akkor tehettünk, most eljött a rendszerváltás ideje, eddig is békésen zajlott, és úgy is fog folytatódni.
Tízpercben Judit elmondta a Dönci-látogatással kapcsolatos tudnivalókat. Én is menjek, azért, mert a volt osztályfő és történelemtanár engem nagyon szeret, meg természetesen jön ő, valamint Klaudia és Lilla is. Meg csatlakozhat, aki akar, ha már az otthonában keressük fel, de most a kórházban van még, így elég ez a pár ember.
Informatikán, ami külön szaktanteremben volt, Vitéz Barnabás tanár úr megdicsért, hogy mennyire jól haladok, és csak így tovább… A második szünetben a Karesz-Zsolt padpáros helyett cserélt a Viola-Éva padpárossal. Ennek az volt a célja, hogy a padcsere által Viola a kedvese, Dávid mögé ült, és innentől fogva Éva is közelebb került Nagy Antihoz. Németórán a tegnapi randin merengtem és azon, hogy Szidi meg én egy pár vagyunk, és milyen csodálatosan kezdődött a mai nap. Röhögés térített magamhoz és Streich tanár úr szavai:
- Nem baj, Dániel, nem firtatom tovább, hagyom álmodozni.
Matekon Lábaközi azzal kezdte, hogy egyszerűen odasétált hozzám és felvette a füzetemet. Belenézett, aztán csak ennyit mondott.
- Nincs kész a házi feladat. Ez egyes.
Én pedig csak akkor szembesültem a valósággal, hogy tényleg nincs kész, mert teljesen megfeledkeztem róla. Lebukásomon vérszemet kapva megnézte mindenkiét, és bevágta a fát Robinak is, Jóskának is, aztán Tinának szintén.
- De az enyém kész van, megcsináltam - tiltakozott a lány némi késéssel.
Kiderült, véletlenül kettőt lapozott Tina, amikor a leckét írta, és a kihagyott üres oldalt nézte most a tanárnő.
- Máskor légy figyelmesebb. És most gyere ki felelni!
Úgy tűnt, arra megy ki ez a feleltetés, hogy a már beírt egyest jogossá tegye egy rossz felelés… De Tina nem felelt rosszul, végül Lábaközi az egyest kikaparta és beírta a négyest.

Irodalomórán újabb Farkaslaki-verset hozott Hercegnő, de valahogyan áttértünk Adyra, végül nyelvtani kérdések is szóba jöttek, aztán kiderült, az új osztályfőnökünk észreveszi az apróságokat is.
-  Legutóbb abban a padban két lány ült, most meg két fiú. Ugyanakkor emitt éppen fordítva.
- Igen - mondta Viola.
Bácskai Dávid hátrafordult és mosolyt váltott a lánnyal, Anti is súgott valamit Évának, miközben előrehajolt, erre Éva elnevette magát, majd magyarázatul ő is ennyit mondott a tanárnőnek:
- Igen.
Az én Zsuzsi nénim átlátta a helyzetet, ránézett szép lassan egymás után mind a négyükre, majd hozzátette a maga megállapítását.
- Hát igen…
Ezután a szalagavató került szóba. A bál fénypontja a hozzáillő ruhákban bemutatandó palotás tánc lesz, amelyen táncolni fog az osztályból, mert kifejezetten jó táncosok, Viola és Melinda is, egy-egy harmadikos srác partnereként.
- Ma szülői értekezlet! - figyelmeztette az osztályt Peti az óra végén, amit Hercegnő megköszönt.
- Szeretettel várom a szülőket - búcsúzott.
Kémiaórán nem tudtam figyelni, megint máshol járt az eszem. Egyszer kérdezett is valamit a tanár, de mindjárt legyintett, mondván, a Wolfot ez biztosan nem érdekli. Eltalálta. Az, ami őt nagyon, az engem akkor tényleg nem érdekelt. Attól a dologtól már csak az ő személye volt számomra érdektelenebb. Pedig milyen jó neve van, Zoltán Zoltán. Inkább illene hozzá a… az… a Lombiktata. Haha! Keresztapa lettem ismét!

Hat órájuk volt Szidiéknek is, rohantam, a buszmegállóban találkoztunk, adott pár süteményt, amit tegnap sütöttek az anyjával.
- Holnap reggel is jövök - ígértem meg, de aztán, mielőtt bezárult volna az ajtó, felugrottam én is.
Egymást ölelve álltunk, beleszimatoltam a kedvesem nyakába, kabátjába, és teleszívtam magam az ő illatával.
- Milyen jó illatod van…
- Nem tudom, milyen illatot érzel, mert nem használok semmiféle dezodort meg parfümöt sem. Mosáskor öblítőt is csak éppenhogy egy kicsit, és Anyu se többet.
- Nagyon finom, igazán. Akkor a bőröd illata ez, meg a szépséged illata…
- A szépség illata?
- Hát persze, szinesztézia, csak szín nélkül.
- Miket tudsz te…
- Tanultuk irodalomból.
- Neked itt kellene leszállnod, tudod… a végállomásig csak a szomszédaink utaznak.
Kézszorítással búcsúztunk és én leszálltam sokadmagammal.

Délután Hajnalka talán az új stílusát alakítgatta, a szája köré pancsolt valamit, ami után úgy látszott, mintha az ételmaradék ott maradt volna a szája körül.
- Naaa… nehogy már így nézzél ki!
- Miért? Ez szájkontúr. Állítólag divat, vagy majd az lesz…
- Ne hülyéskedj, édes nővérkém! Minek a divat, ha nem jobbá, nem szebbé tesz, hanem ellenkezőleg? Érthetetlen.
- Miért, nem tetszik?
- Olyan vagy, mintha a szaftot a szád körül hagytad volna kajálás után.
- Túl szigorú vagy, Öcsi. Vagy nem értesz hozzá. Választhatsz.
Közben Anya is megjelent mellettünk.
- Kislányom, olyan nagyon szép vagy alapjáraton is, Daninak adok igazat. A legnagyobb szépségbéli kincs a fiatalság maga. Még finom a bőr, csodásak a szemek, gyönyörű a haj… ezt kell értékelni. Persze, lehet fokozni, érdekesebbé tenni a külsőnket, pl rúzzsal vagy enyhe szemfestéssel, a frizurák váltogatásával, sőt, még a hajfestésnek sem vagyok ellensége. A változatosság gyönyörködtet, mint tudjuk. De egy ilyen izé…
- Szájkontúr a neve.
- Szóval ez az izé, kontúr, tényleg nem szebbé teszi a szájat, hanem furcsává.
- Na, milyen lett? - készült el a nővérem a kontúrozással.
- Elmondhatatlan… Kimondhatatlan… - mondtam lehangoltan.
- Nem lettél tőle szebb, egyáltalán - folytatta Anya. - Az én koromban viszont már jogos a kozmetikum meg a hasonlók, mert egy közel negyvenéves nőn már általában van mit javítani. De csak annyit, amennyit kell, hogy szebbé tegyem a környezetemet és így több legyen körülöttem az öröm.
- Anya, te olyan vagy, mint ha húszéves lennél - duruzsoltam a fülébe. - A negyvenhez pedig még hiányzik három éved.
- Valami cifraság nekem is kell, Anya. A dezodort már úgyis megtiltottad - húzta el a száját Hajnalka.
- Nem tiltottam meg, csak javasoltam, hogy ne kockáztass azzal.
E gondolat mögött az van, hogy a család egyik távolabbi tagja kutatóorvos, és ő mondta, nagyon úgy néz ki, hogy a dezodorok egy nagy része veszélyes az egészségre. Pl a vegyi hatása miatt megbetegítheti az embert, azon túl pedig a bedezodorált bőrfelület nem tud lélegezni, durvább esetben, elsősorban a hónaljnál, ahol mirigyek is találhatók, olyan elváltozást is okozhat, ami később akár a vese leállását hozza magával. Ezek még nemigen publikus dolgok, de jobb, ha az ember vigyáz. És ha mégis az üzleti szempont lesz a nyerő, azaz az egyik oldal, és nem az egészség megóvása, a másik oldal, akkor sem kell a helyzetet úgy értelmezni, hogy oké minden, ami megengedett, az biztosan nem árthat. Lásd még a dohányzás is megengedett, holott a legnagyobb egészségkárosítók egyike. Az pedig érthetetlen és elkeserítő, hogy üzleti szempont az, ami mégsem az, mert összességében, az egész társadalmat tekintve a betegség a legrosszabb üzlet… Igaz, a más baján is nyerészkedni elv mindig is jelen volt a társadalmakban, az életben. Sajnos.
Én is ismertem a rokon véleményét, el is hittem, mert eléggé logikus, és különben is egészségpárti vagyok és leszek is. Ezért örülök nagyon annak is, hogy az én barátnőm, az én Szidim nem a vegyszerek segítségével akar szebb lenni. Az igaz, hogy nem is kell ennél szebbnek lennie. Tökéletesen szép!

Este Anya beszámolt, hogy mi volt a késő délutáni szülői értekezleten. Zsuzsi nénim elnyerte a szülők szimpátiáját, legalábbis nagyon úgy tűnt. Viszont az, hogy ma szereztem egy matek egyest, az anyának nem szimpatikus egyáltalán, és milyen hülyeség az, hogy egy ilyen semmiség miatt rontok a jegyemen. Miért nem lehet megcsinálni a házit, ezt ő nem is érti. És miért szerzek neki ilyen felesleges keserűséget. Ezt a matekos dolgot persze finom kirohanással hozzám intézte. Annácska hozzábújt, hogy megvigasztalja, utána elém állt és nagyon szigorúan nézett rám, hogy hogyan is lehettem én ilyen…
- Igazad van, Kismacsek - mondtam őszinte megbánással. - Anya nem ezt érdemli tőlem.
Megöleltem Anyát is és a húgomat is, aztán Anyát átadtam a közben megérkező nagynénimnek.
Annácska pedig hirtelen a kezembe adta Annabella levelét.
- Ma hozta a postás, már megint a Csalitkádtól jött.
- Tudod-e, Kismacsek, miért tőle?
- Mert feleségül fogod venni?
- Fenét… úgy értem, ne találj ki sületlenségeket. Azért tőle jött a levél, mert ővele levelezek. Ugye érthető?
Közben az én édesanyám és a nagynénim éppen… de tényleg, éppen vihorásztak valamin. Hogy milyen különös érzés a Ferkó gyerekeinek a tanárjának lenni, milyen érdekes az élet, annak idején nem láttak ők a jövőbe, hogy ilyesmit is produkál majd.
Ebből azt következtettem ki, bár annyira nem merültem bele, hogy a Ferkó, mármint a Szakmári testvérek apja, aki Anyának régi ismerőse volt, Zsuzsi néninek szintén.
Visszavonultam a szobámba és kibontottam Annabella levelét.

Kedves Dani!

Képzeld, nemcsak a nyáron találkozhatunk, amikor is a vízi tábort töltöm nálatok, hanem lesz egy osztálykirándulás is, április elején megyünk két-három napra Dunaangyalosba. De ettől van izgalmasabb hírem is per pillanat, habár azt, hogy áprilisban találkozni fogunk, persze nagy izgalommal várom. Képzeld, két napja véletlenül meghallottam, amit Anya és a barátnője beszélgettek a vér szerinti apámmal kapcsolatban. Mint már tudod, hisz megírtam, nevelőapám van, őt Kósnak hívják, én meg Anya családi nevét kaptam, ezért vagyok Csalit, és az igazi apámról szinte semmit se tudtam. Csak annyit, hogy nem akart házasságot kötni, és amikor az anyukám megtudta, hogy babát vár, azaz engem, megkérdezte tőle, végleges döntése-e az, hogy nem akar megnősülni, nem szeretne családot, gyereket. És az apám megerősítette, hogy igen, így van, nem akar se feleséget, se gyereket, csak egy társat a szerelemhez, ahogyan az anyám volt neki addig is. Akkor Anya szakított vele, anélkül, hogy elárulta volna a titkát, hogy terhes. Aztán megszülettem én, két évvel később Anya hozzáment a mostani nevelőapámhoz. De most, most a barátnője, Eleonóra azt mondta neki, hogy látta az apámat valami vásárban vagy hol, és milyen jól néz ki, persze nem beszélt vele, de vajon kivel él és hogyan… Anya azt válaszolta, továbbra sem érdekli, és nem szeretné, ha Annabella, vagyis én megismerkednék vele, nincs értelme az ilyen hülyeségnek. Mire Eleonóra azt kérdezte, és a kislány soha nem is ismerheti meg az apját? Nem tudhatja meg, ki is volt a nemző apja? Erre Anya azt felelte, az iratai között van egy papír, amire ráírta, ki az apám, és ha ő már nem lesz, akkor az iratait átnézve a lánya, azaz én, majd megtalálom azt az információt. Nagyon kíváncsi lettem, és amikor Anya nem volt otthon, kutatni kezdtem… és megtaláltam azt a papírt… a következő volt a szöveg:

A vér szerinti apád neve Tombori F. Ferenc, született Bp. 1953. április 1.

De mert Anya írása eléggé olvashatatlan, néha több betűt is ugyanúgy, ugyanolyan jellel ír, a név lehet Tambori is meg Tambari is meg Tombari is. Sőt, még Tomtori is vagy Tamlali, de e két név eléggé hülyén jön ki, inkább a Tombari lehet a jó. Szóval most nekiállok kutatni, ha tudok. De nem tudom, hogyan is kezdjek hozzá. Azt írtad, az anyukád a népesség-nyilvántartóban dolgozik… nem tudna tanácsot adni?

Szeretettel: Annabella

 

Ahol taps. fogn. a nyírf. 13. A SZÉPSÉG ILLATA, ANNABELLA ÚJABB LEVELE hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp