Ahol taps. fognak a nyírf. 41. f. ARISZTOTELÉSZTŐL A VADNYUGAT LÁNYÁIG
Másnap reggel Márkó fontos üzenetet hozott Edittől. Edit csupán Napsugárét továbbította, ami úgy szólt, hogy bocsánat, nem tudtam menni a megbeszélt találkára, és a későbbiekben sem megyek.
- Akkor ne gyere! - fakadtam ki dühösen.
- Na, ennyire nagy a baj? - kérdezte Tomi.
- Ennyire - mondtam mérgesen. - Joga van nem jönni, joga van sokára szólni, joga van meggondolnia magát, de nekem is jogom van mérgesnek lenni, ha úgy érzem. És most úgy érzem. Azt nem mondta, miért döntött így?
- Ennyi volt az üzenet. Kérdeztem Edittől, de ő se tudja.
- Ezt kétlem. Saját maga helyett őt küldte a múltkor randira, tehát ők jó barátnők. Azok pedig mindent tudnak egymásról - mutattam rá a feltételezhető valóságra. - De nem baj, nem érdekel.
Azért belül továbbra is ezzel foglalkoztam, azt hiszem, fel voltam háborodva, hogy Napsugár akkori kedvessége és ő maga is egyszerűen kámfort játszott, eltűnt, elfogyott. Ez a csaj átvágott a palánkon, nem kell szépíteni. Végigduzzogtam a matekórát. Földrajzon szintén magamat sajnáltam, csak néha jutottak el a fülemig az órán elhangzottak.
- A szeretet ingyen van, de nem azért, mert annyira értéktelen lenne, hanem azért, mert egyszerűen megfizethetetlen - hallottam Hercegnőt.
…
- Ki tudja, mit hoz a következő évszázad. Nem kizárt, hogy az őszinte, tiszta érzéseket elavultnak tartják majd, simán lenézik, az elfogadott pedig az érzéketlenség lesz meg a keménység - mondta később.
…
- A színek soha nem mennek ki a divatból. Legfeljebb hol az egyik, hol a másik élvez nagyobb népszerűséget. Aztán, ami adott a fiataloknak, a haj és a bőr, meg az arcvonások frissessége, szépsége, ez mindörökké divatban marad, mert kellemes, kedves tulajdonság. De elmondhatod a magadét te is, Robi!
- Ami szép, az szép, ami ocsmány, az ocsmány - mondta Robi. - Az orrkarika néhol már divat, pedig nagyon ocsmány, és egészségtelen meg balesetveszélyes is.
- Orrkarika? Embernél? Na, én még olyat nem is láttam, csak otthon a hízóknál. A disznók orrába azért húznak drótot, hogy ha túrni akarják a földet, fájjon nekik, így aztán nem túrnak mégse - kapcsolódott a beszélgetésbe Dénes is. - A divat néha ótvar frizurákat is kreál, és mégis mindig akad követője.
- Ótvar hajviselet szerintem nem létezik - ellenkezett Judit. - Minden frizura szép vagy érdekes, és aki azt választja, annak általában jól is áll.
Ez igaz lehet, gondoltam. Nekem sokáig hosszú hajam volt, később váltogattam, időnként rövidet, máskor megint hosszút vagy hosszabbat viseltem, jelenleg talán félhosszú a hajam. A színe hetedikes koromig megmaradt az eredeti vörösesszőke, de azóta barnul, sötétedik. Gyula papa azt mondta, most kezd érvényesülni a Kiskovács-gén.
- Klaudia, te nem szólsz semmit? - érdeklődött Peti.
- Én most hallgatással edzem a hangom - adott váratlan és meghökkentő választ a lány, aztán lehajtva fejét beleharapott egy szelet mákos kalácsba.
Nem tudtam felfogni, hogy Napsugár, aki olyan kedves volt velem és biztatóan mosolygott, miért döntött úgy, hogy nem érdekli a személyem. Nem akar tőlem semmit. Se ismerkedést, se barátkozást, se szerelmet. Nem akarja, hogy megcsókoljam, nem akarja, hogy simogassam, nem akarja, hogy ágyba bújjak vele, pedig mindezekbe annyi szép dolog beleférne, hogy igazán lenne minek örülnünk együtt. De ha nem, hát nem.
…
- Az gazdag igazán, akinek a szívébe az egész világ belefér - mondott egy jót Otília.
…
- Az egy olyan srác lehet - áradozott valakiről Anett -, hogy a közelében a tárgyaknak is megdobban a szívük.
- De nem ide jár, hanem a keribe! - tett helyre egy nyilván idevágó tévhitet Tina. - És már ő is borotválkozik.
- Ő is? - kérdezte Pista. - Merthogy már te is borotválkozol?
- Bolond lyukból bolond szél fúj - állapította meg Tina. - Anti borotválkozik, ha éppen tudni akarod.
…
- Rózsa néni mondta, nem Arisztotelész - foglalt állást Melinda valamiben. - Ugye, Dani? Te is hallottad, szerintem.
Erre már muszáj volt valamit mondanom, bár Napsugáron gondolkodtam folyamatosan.
- Arisztotelész… igen, ő mondta, nem más.
- Mit? Hogy Anti borotválja Tinát? - röhögött Peti, és vele együtt szinte mindenki.
- Buli van, igazi! - lelkesedett Ivett.
- Kétféle boldogság van. Társadalmi és szemlélődő. Az utóbbi a fontosabb. Ezt mondta Arisztotelész - mondtam én, aztán bújtam vissza a napsugártalan világomba, ahol Napsugáron gondolkodtam.
…
- Teljes odaadással kell szeretni. Nagy szenvedéllyel és szépséges harmóniával - álmodozott Anett.
…
- A klikkesedés lehet pozitív is, mert ha vannak erős kis csoportok, azoktól erősebbé válik maga a nagyobb közösség is - magyarázta az osztályfő. - De csak akkor, ha a kis csoport nem húz félre.
…
- A kudarc az nem bűn, az alantas cél, az a bűn, és ezt pontosan idéztem, azt hiszem - mondta Éva a végére egy picit elbizonytalanodva.
…
- Szeretnék egy viccet mondani mielőtt kicsöngetnek - jelentette be Peti. - De senki nem marasztal el miatta, ezt kérem a tanárnőtől is - tette össze kezeit és nézett könyörgően Zsuzsi nénire. - Ugye lehet?
- Rendben, jöjjön egy vicc az óra végére.
- A barátnői kérdezik a menyasszonyt esküvő előtt: Készíted már a kádat?
- Milyen kádat? - kérdi a menyasszony.
- Hát a puncikádat…
- bökte ki a poént Petit megelőzve Robi, és ő fuldoklott legjobban a röhögéstől, de a többség azért elég jól állta vele a versenyt.
- A következő óra földrajz lesz, mert aminek most lett vége, az volt az osztályfői. Néhány remek felelés után folytathatjuk tovább a beszélgetést - közölte velünk Zsuzsi nénim. - Ellenben a Peti-féle viccekből mára már nem kell több.
- És jobb se - tette hozzá Dénes. - Mert ettől nem is lehet jobb.
- A következők fognak felelni - kezdte szünet után az órát Hercegnő. - Fischer Tamás, Holdas Ivett, Hetyke Izabella, Kalász Klaudia, Legendás Lilla és Patak László.
Már én is rájuk figyeltem, mára elég volt a Napsugár miatti letargiából. Drukkoltam Tominak, ötöst is kapott. Ivettnek szintén, az ő felelete is remek volt. Iza is nagyon jó volt, Klaudia is felülmúlta önmagát. Lillában egyszerűen gyönyörködtem, mert annyira szép volt, sugárzott belőle valami gyermeki tisztaság. Miközben bámultam őt, nagyon jól állította párba Lesothoval Maserut, Szvázifölddel Mbabanet. Laci elégedett lehetett a közepessel. A következő három tanórán én is feleltem, mindenből ötösre. Történelem, biológia, informatika. Azt hiszen, szerencsém is volt.
A iskolakapuban Peti megint viccet mesélt.
- Aki ma három ötössel lett gazdagabb, az is hallgassa ezt meg! - kiáltott oda nekem. - Figyeljetek, mondom a viccet.
- Tessék mondani, szomszéd úr, milyen a felesége az ágyban?
- Hogy-hogy milyen? Hát egyszer ilyen, egyszer olyan - mondja a szomszéd. - De miért kérdi? Mi köze hozzá?
- Elnézést, csak szeretnék világosan látni, ugyanis vannak, akik dicsérik, vannak, akik nem.
Végre megjavították az autónkat. Négy hónapig vártunk erre, de most kész. Ennek örömére vasárnap elmentünk a szomszédos Szentszervácra, ahol falunapi búcsút tartottak. Ott mindig történik valami érdekes dolog. Zsuzsi nénimék is jöttek, csak a kicsi Zsuzskó maradt otthon a nagyszülőkkel.
Annácska máris lerohanta volna a céllövöldét, de előtte Apa haditanácsot tartott. Aztán jöhettek az események. Én előrementem.
- Apa! Lőjünk valamit! - kiáltottam hátra a családomnak a céllövölde előtt megállva. - Itt jó dolgok vannak.
A céllövöldés, akit a cégtáblája szerint Mihálynak hívtak, máris kínálta a puskát. Hajnalka vette kézbe, ő lesz az első lövő.
- Apa - súgtam. - Az az undok ördög vagy micsoda rendkívül ronda, azt majd lőjük le. Nincsenek pálcái, csak kabalajószág. A vékony nyakát Anya három lövésből elintézi, hogy ne legyen ennyire pökhendi.
- Az tényleg felháborítóan gusztustalan valami - értett egyet Anya. - Hogyan is lehetett egy ilyen ocsmányságot ide kitenni közszemlére…
Hajnalka egy egypálcás gumicicára lőtt, de nem találta el. Apa ugyanarra, de ő sem. Lackó szintén mellé lőtt. Annácska következett. Ekkor részeget játszva odajött Imre bácsi, Zsuzsi néni férje és közölte mindenkivel, hogy ez a kislány majd eltalálja. Annácska ügyetlenül vette kézbe a fegyvert, piszmogott vele, nyafogott egy kicsit, aztán a gumicicát nem, de eltalálta a céllövöldés még csak nem is a gumicica környékén lógó cégtábláját. Mihályból ki is buggyant egy csöppnyi nevetés. Imre bácsi további bizalmat szavazott Annácskának, és fogadást ajánlott Mihálynak.
- Azt a nagy majmot, azt a kedves pofájút, azt ez a kislány megszerzi a lövéseivel… Én látom benne a tehetséget - és egy ötszázast mutatott fel tétnek.
A céllövöldésnek tetszett az ajánlat, biztos pénz lesz ez, hülye lenne kihagyni.
- Rendben van. Sőt! Azt mondom, elég egyetlen találat, máris önök nyertek.
- Kezet rá! - és megköttetett a fogadás, Mihály is letett egy ötszázast.
- Hajrá Kismacsek! - szorítottam meg a húgom kezét, Hajnalka pedig egy puszival biztatta.
Annácska jobbra és balra is végigpásztázta fegyverével a célt és környékét, majd célzás nélkül lőtt. Egy szelíd reccsenés, és a középső pálca összetört. Mihály meghökkent és elsápadt.
- Ez véletlen volt - szaladt ki a száján.
- Módosíthatunk a feltételeken - javasolta Imre bácsi helyett Apa. - Mind az öt pálcát el kell találnia ahhoz, hogy mi nyerjük a fogadást.
Annácska újabb kézszorítást és puszit kért, hogy a dolgok jól alakuljanak. Ezúttal a sátortartó vasnak támasztotta a csövet, úgy célzott. Ezt látva Mihályon erőt vett valami mozoghatnék, és hogy, hogy nem, ahogy ő mozdult, mozdult az egész bódé is, puskástól, Annácskástól. A húgomat nem kellett figyelmeztetni… nem először volt céllövöldében. Kiegyenesedett, megfordult, és úgy célzott, háttal a célnak. Mihály megijedt kissé, de megnyugodott, miután Apa megkérte Annácskát, hogy nézzen szembe a céllal, mert ez itt nem cirkusz, hanem komoly emberek komoly fogadása.
- Melyik pálcát lőjem meg? - kérdezte a húgom ártatlanul.
- A jobb szélsőt.
Annácska a cél felé irányította a puskát és meghúzta a még mozgó fegyver ravaszát. Reccs! A választott pálca kettétört.
- Ez a kislány tud lőni! - eszmélt az igazságra Mihály. - A fogadás érvénytelen, becsaptak!
- Maga meg mozgatta a sátrat vagy bódét vagy mit az előbb, hogy ne lehessen célozni, mindannyian láttuk. A fogadás érvényes - mondta Imre bácsi határozottan.
- Vigyék a majmot és végeztünk, nem kell több lövés - ajánlotta Céllövöldés Mihály, de Apa leintette.
- Nem úgy van az. Még három lövés szükséges, hogy meglegyen az öt. Korrekt fogadás, korrekt végrehajtás.
Már nem magunkban voltunk, a búcsú fele ott nyüzsgött a sátornál körülöttünk, és a húgomat nézték, akinek megszorítottam a kezét, Hajnalka pedig megpuszilta őt. Ezt követően újra bemutatta tudását, a mozgó fegyverből való tüzelést, és ezt megint egy pálcatörés követte.
- A Vadnyugat Lánya! - adott hangot véleményének valaki.
- Az utolsó két lövést gyorsan egymás után fogja leadni, ezért tegyen ide még egy fegyvert - mondta Apa Mihálynak, aki szó nélkül megcselekedte ezt. Két kézszorítás, két puszi megint. Annácska röviden célzott, lőtt, talált, majd felkapta a másik puskát, rövid célzás, lövés, találat. Ezután szembefordult a közönséggel és meghajolt. Hatalmas tapsot kapott.
- Hogy egyem meg a kis szívedet, gyönyörű csillagom! - mondta egy bácsi lelkesedve.
- Lemondunk a fogadási pénzről, tartsa meg - mondta Apa a céllövöldésnek. - A majmot elvisszük, és ha megengedi, akkor hármat lövünk még, búcsúzásul, de nem visszük el, amit lövünk. Oké, Mihály?
- Oké - válaszolta a céllövöldés, és örült, hogy a fogadást az édesapám érvénytelenítette.
- Most Anya lőjön! - jött izgalomba Annácska, Hajnalka pedig megerősítette ezt az igényt.
- Igen, most Anya jön!
- Tud adni egy géppisztolyt? - nézett Apa Mihályra, aki megint elsápadt, és csak intett egy nemet a fejével.
- Húúúhaaa… - mondták páran, miközben néhányan el is nevették magukat.
- Asszonykám! - fordult Apa Anyához. - Van nálad géppisztoly?
Anya belenézett a retiküljébe, kotorászott benne egy kicsit, majd szomorúan közölte a számunkra nem meglepő tényt, hogy nincs.
- Semmi baj - szólt Apa legyintve és beletörődéssel. - Akkor ezzel, ami van.
Anya kézbe vette a fegyvert, megkérdezte Annácskát, melyik bigyó micsoda rajta, és mikor is kell elhúzni a ravaszt, ugyanis ilyen fegyvert ő még nem használt. A húgom szakértő módjára mindent elmagyarázott. Akik figyelték mindezt, jól szórakoztak, annyi szent.
- Köszönöm, kicsim, értem már.
Ezután szembenézett az ocsmánysággal, a fejébe erősített karikába fűzött zsinegen lógó hatalmas és ronda ördögdöggel, amit idejöttünkkor már kiszúrtam és ő maga is halálra ítélt azonnal; és három lépést hátralépve, hogy azért ne legyen ez annyira könnyű, célzott és lőtt. Az ördög az egészen keskeny nyakába kapta a golyót és valamiért rögtön elvesztette eddigi magabiztosságát. Anya másodszor is odalőtt neki, ekkor megbillent az ördög, lógott a teste a maradék textilszálon, majd a harmadik lövés után lezuhant a földre.
- Szép volt, madame! - mondta valaki, és az emberek Anyát is megtapsolták, elvégre a Vadnyugat Lányának társaságához tartozott.
