A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol taps. fognak a nyírfák 21. fej. AMIKOR A DIÁK FELELTETI A TANÁRT

Reggel időben ébredtem, és csak akkor jutott eszembe, hogy miben állapodott meg az osztály tegnap. Abban, hogy mivel az első óránk, a matek felcserélődik a harmadik osztályfőivel, csak a lányok mennek rendesen időben, mi, fiúk távol maradunk az első óráról. Így ünnepeljük meg a bolondok napját, és vállaljuk is a bolondságunkat. De azért, hogy ne tűnjék tiszteletlenségnek ez a dolog, a második órára, földrajzra teljes ünneplőben jövünk, hogy ezzel kifejezzük Hercegnő iránti tiszteletünket, szeretetünket, bizalmunkat. Az ötlet Petié volt, és a többség helyeselte, végül minden fiú belement, mert elképzelhetetlennek éreztük, hogy Hercegnő nem értené meg, és azt is, mert ebből az is következik, ő megvéd majd minket, ha kiderülne a csoportos késés, talán ez már szabotázs is, és az büntetést vonna maga után.

Mivel április 1. volt a dátum, ahogy voltam, öltönyben és nyakkendősen átmentem Zombi bához, hogy felköszöntsem. Egy színes fotókkal teli madaras könyvet vittem neki ajándékul, amiből nekem kettő volt. Tudtam, ma nem megy dolgozni, és azt is, ébren van, ő korán kelő ember.

Úgy is volt, örömmel fogadott. Felköszöntöttem, ittunk egy pohárka vermutot, az fél óra alatt ki is megy belőlem, nem lehet semmi baj a suliban és máshol se ebből. De elnevettem magam, amikor arra gondoltam, ha több pohárral innék és úgy mennék a suliba, a késéssel együtt, ha azzá minősítenék a csoportos akciónkat, micsoda útlevelet szereznék az iskolából való röpüléshez.
Dóra nem volt ott, így előhoztam a gondomat, hogy van Virág, járok vele, de hirtelen minden srác, de legalábbis többen érdeklődni kezdtek utána, konkrétan megemlítettem a hajbefonást, és azt, hogy Virág valahogyan mintha örülne is a sikerének, azaz a szemem láttára szinte flörtöl. Igaz, ugyanakkor nagyon aranyos és odaadó velem. De féltékeny is másokra, mert szerinte én kapós vagyok, és mert fiú, ezért könnyen elcsábítható is. Pedig én nem adtam erre okot neki, csupán a feltételezései meg a szerencsétlen egyebek szerint a látszatnak van egy ilyen, rám nézve hátrányos oldala. És arról is beszéltem, hogy a tornatanár milyen bunkó, mert visszaél a helyzetével, és nem ő az egyetlen tanár, aki szemet vetett a diákjaira, hanem ott van Alvómadár is.
Zombi bá szerint örüljek, ha féltékeny a lány, ha az nem tesz tönkre mindent, mert azt jelenti, szeret. És amúgy tényleg fiú vagyok, és szerinte is olyan, aki szívesen eszi a nőket, ha teheti. A többi srác is rárajtolt a lányra, mert látják, tényleg szuper a csaj, csak eddig nem vették észre, illetve annak a két srácnak adott a lehetőség a Virág mögötti padban a hajbefonáshoz, kicsit flörtnek is számít, de valójában játékból csinálják. Akkor van baj, ha a lány nem csak elfogadja, vagy elviseli az effajta játékot, hanem direkt módon ő kezd el játszadozni, annyira, hogy az már tényleg flörtnek számít. A felnőtt férfiak is szeretik a fiatal husit, nem is olyan ritka, amikor a tanár ráhajt a diáklányra. Persze nem tehetné meg, vagy csakis úgy, hogy vállalja ország-világ előtt és el is távozik a suliból, mert hivatalosan és a gyakorlatban is rosszat szül a tanár és diák közötti szerelmi kapcsolat. Vagy pedig megmarad a tanár és diák között megengedhető atyai baráti viszonynál, és nem lép át semmiféle határon. Miközben érzelmileg vonzódik hozzá, viselkedjék semlegesen, és titokként őrizze meg magának az érzelmeit, a vágyait, hogy senki se sérüljön általa.
- De ez fogdossa a csajomat…
- Simogatta? Megfogta a cicijét? Átölelte? Volt ilyesmi vagy hasonló?
- Nem… nem volt… csak megtartotta a lábát, hozzáért a hátához, vállához, az állát is megfogta és feljebb emelte, mondván, így kell tartania gyakorlat közben a fejét.
- Hát, Danikám, ezek miatt nem verheted orrba.
- De tudom róla, hogy ráhajt a csajokra. Konkrét esetet is ismerek, hogy szerelmi ajánlatot tett egy lánynak, aztán az elutasította, utána kérte tőle, hogy akkor felejtse el, maradjon a dolog kettejük között.
- Érthető. És ha ezután nem nyomul rá, akkor nincs semmi vész. Egyébként az ilyesmit a csajok úgyis elmesélik egymásnak, látod, még te is tudsz róla. Vagyis a tanár többet kockáztat, hidd el. Ha mégis közeledik, akkor tényleg nagyon erősen szeretné azt a csajt. Kérdés, hogy mindenestől, vagy csak a gyűjteményt gyarapítani. Az utóbbi nagy buktaveszély számára. És persze ilyenkor betörni a pofáját is jogos… legalábbis, úgy gondolom. Tudod mit? Elviszlek a suliba kocsival.
- Rendben, veszem a cókmókomat és jövök.
Azt gondoltam, bemegyek, még éppen időben fogok érkezni, aztán meglátom, mi a helyzet, és ha a srácok nem jönnek be nyolcra, akkor én se maradok ott, hanem alkalmazkodom a tegnapi közös döntésünkhöz.


Nyolc előtt öt perccel minden fiú ott volt, öltönyben, nyakkendősen… Csak Peti és Robi nem. Hercegnő mosolyogva érkezett, megállt a táblánál és megkérdezte, ki ma a földrajztanár. Először nem esett le a tantusz, aztán én kapcsoltam.
- Béregi Pista.
Pista felállt, kérdőn nézett hátra felém, hogy mi a fenéről beszélek, de amikor az osztályfőnk megkérte, hogy álljon a katedrára fel, megértette.
- Tanár úrnak jelentem - mondta Zsuzsi nénim -, az osztály létszáma harmincegy, hiányzik…
- Malmos Péter és Sejma Róbert - segített neki Judit.
- Malmos Péter és Sejma Róbert - mondta ki a két nevet Hercegnő is -, aztán hátrajött és leült mögém, illetve a mögöttem ülő Etus mellé.
Pista vigyorogni kezdett, többen vele tartottak ebben, végül leült a székre.
- Tanár úr! - nyújtózkodott Ivett. - Miért van sapka a fején?
Pista a fejéhez kapott, de hajadonfőtt volt, egy szál sapka sem volt ott, ahová nyúlt.
- Április bolondja… - jelentette a tréfa sikerét Ivett.
Ekkor kopogtak az ajtón.
- Herein! - kiáltotta Klaudia.
- Több fegyelmet kérek, Kalász, maga ne irányítsa a dolgokat! - jött bele a játékba Pista, és figyelmeztette így a lányt.
Peti lépett be, körülnézett, és megkönnyebbült.
- Nehmen Sie Platz, bitte! - mondta Pista.
- Ezek szerint németóra van, de hát milyen is legyen - dünnyögte Peti és helyet foglalt.
Újból kopogtak.
- Bújj be! - mondta hanyagul Pista.
- Minden rendben? - lépett be Tetanusz igazgató úr a terembe.
Nagy röhej támadt, alig tudtunk felállni.
- Üljenek csak nyugodtan - mondta a diri, aztán észrevette az állva maradt osztályfőt. - Kérem, hogy az a kislány ott leghátul, a Zsuzsika, jöjjön ki egy percre a folyosóra.
Hercegnő kiment, aztán két perc múlva visszajött, belekarolva Robiba.
- Tanár úr, kérem - mondta Pistának -, szeretném kérni, hogy a későn jövőket ma ne tessék megbüntetni, mert ünneplőbe öltöztek, ugyanis a mai ünnepnapon ezzel is emelni akarják az iskolájuk fényét!
- Rendben, Zsuzsanna hercegnő - egyezett bele Pista, de erre aztán az előbbinél is nagyobb erejű nevetés lett úrrá mindnyájunkon.
Hercegnő is nevetett, én pedig leolvastam az arcáról az osztály iránti feltétlen szeretetét.
Miután kissé lecsillapodtunk, Robi szemrehányást tett.
- Nem ezt beszéltük meg!
- Nyugi van, Róbert, így jó, ahogy van! Mindenki így gondolta, és itt is volt nyolckor - magyarázta neki Nagy Anti.
- Fő az öltöny a nyakkendővel - tette hozzá Béregi Pista tanár úr. - De ha akarod, lehetsz te a tanár. Földrajzóra van amúgy.
- Ez az! Leszek is!
Pista a helyére ült, Robi pedig a tanári asztalhoz.
- Felelés lesz… Önként jelentkező?
Peti jelentkezett.
- Maga maradjon a se… a helyén. Talán inkább az az ifjú hölgy ott hátul, Wolf mögött, nem, nem az Etus, a másik lány, ő jöjjön ki.
Hercegnő kiment és mosolyogva tekintett a dolgok elé.
- Kérem szépen… - gondolkodott Robi -, mit is adjak témának… Készült egyáltalán?
Tetszett nekünk, hisz jó poén volt, nevettünk hát és örültünk, elvégre egyszer élünk.
- Igen, tanár úr, készültem.
- No, és miből?
- Dél-Baranyából - vágta rá Zsuzsi nénim.
- Akkor hozzá is kezdhet, kedves… kedves… kedves Zsuzsanna!
Hercegnő remek, hosszú feleletet vágott le, nem csak földrajzból, hanem történelemből is. Kiemelten beszélt Siklósról, Harkányról és Mohácsról, de Szigetvárról is, itt megemlítvén, hogy az már nem is a megye déli részén található, hanem a nyugatin, de mivel egy bizonyos gimnáziumi osztály, ami a legjobb az egész iskolában, mondhatni, egy valóságos élcsapat, a valamikori jövőben ide szeretne utazni osztálykirándulásra, nem hagyhatta ki. Igaz, Mohács meg inkább a megye keleti részén van, de mert nagyon közel a déli határ, ezért délinek is mondhatjuk.
- Idáig ez nagyon szép felelet volt, de azért kérdezek még hozzá… hátha csak véletlenül találta el az előbb a helyes dátumot…
- Állok elébe - mosolygott az élcsapat kedvelt főnöke, a mi Hercegnőnk.
- Lássuk csak… Mikor volt a mohácsi csata?
- Ezerötszázhuszonhat.
- Bővebben!
- Augusztus huszonkilenc.
- Na, látja, megy ez magának…
Erre persze megint kitört a nevetés, majd röhejjé nemesedett.
- Jól van, nem is kérdezek többet. Megdicsérem, kislány… ez bizony ötös.
Megtapsoltuk az osztályfőnökünket és az osztálytársunkat is, és vége is lett az órának.

Osztályfőin a kirándulásról beszélgettünk, persze megeresztettünk néhány hülyeséget is. Ilyen volt, hogy Ákos egy colstokkal vakargatta a hátát a pulóvere alatt. A többiek érdeklődésére elmondta, fésűvel szokta, de a colstokkal mindeközben fontos és pontos méréseket is végez a hátán.
- Néha kell a primitív megoldás a teljesebb ellazuláshoz - tette hozzá.

Peti akciója ennél meredekebb volt, ezen aztán annyit nevettünk, amennyit csak bírtunk. Iza véletlenül ki is esett a padjából, mire ezt néhányan direkt módon is megcsinálták. Szóval Peti a tanári asztalra tett egy cipót, tehette, ő volt a tanár éppen, és miután bejelentette, hogy gyönyörű szeleteket fog most vágni, elővett hozzá egy szabóollót, és nyiszálta, nyaszálta a kenyérkét a teljes széttrancsírozásig.
- Ez most csak játék - magyarázta Peti. - A kenyeret amúgy nagyon tiszteljük, igazi jelkép.
Dénes viccet mesélt.

Az apa nézi a fia bizonyítványát és értékeli az abban látottakat.
- Irodalom egyes - puff egy pofon a gyereknek.
- Nyelvtan egyes - puff egy pofon.
- Matematika egyes - puff egy pofon.
- Történelem egyes - puff egy pofon.
- Ének ötös - puff egy pofon.
- De apa - tiltakozik a gyerek -, miért kapok pofont az ötösért is?
- Még kérded? Hát ennyi egyes után neked volt kedved énekelni?


Matek előtt annyi történt, hogy a srácok kissé összevitatkoztak azon, Robi vagy Pusztai Dávid legyen-e a tanár. Végül Robi nyert, mert rámenősebben követelte a „jogát”, hogy feleltesse Rózsa nénit. Végül is az utolsó pillanatban visszakozott, és Etus ugrott be helyette.
- A mai órán szakfelügyelőt is kaptunk, megkérem, Zsidei Otília kolléganőt, hogy foglalja el a számára legmegfelelőbb helyet. Talán az utolsó padok egyike lesz az ideális, akkor az esetleges lapítók is aktívabbak lesznek.
- Köszönöm szépen - mosolygott a hirtelen ötleten Otília, de helyén volt a szíve neki is. - Habár én elsősorban önt fogom figyelni, kedves kolléganő.
Mivel nem akadt önként jelentkező, Etus Dénest hívta ki. Robinak azonban jobb ötlete volt.
- Szerintem Rábaközi Rózsát feleltesse a tanárnő, neki nagyobb szüksége lenne rá… hadd javítson. 
Ez volt a nap poénja, meg kellett ünnepelni egy viharos erejű nevetéssel.
- Remek ötlet - egyezett bele Etus, miután jól kinevettük magunkat. - Akkor kérem, kedves Rábaközi Rózsa…
- Velem mi lesz? - kérdezte Dénes. - Visszaülhetek a helyemre?
- Igen, üljön vissza, Rózsának fontosabb a felelés. Magának viszont, Dénes, adok egy hármast, csak úgy, mert jó kedvemben vagyok. Öné a pálya, Rózsa!
Etus jó matekos, így aztán tudott kemény feladatokat adni Rábaközi tanárnőnek, aki persze simán meg is oldotta a példáit.
- Legalább hallottunk egy kiváló feleletet - ásított a végére Robi.
Óra végén a tanárnő visszavette az irányítást Etustól, és rengeteg házi feladatot adott fel.

Történelemórán én voltam a tanár, és nagyon jól elmondtam mindazt, amikről Hercegnő beszélt földrajzórán. Mohácsi csata és előzményei, amit kiegészítettem azzal, amit ő nem mondott el, hogy Kanizsai Dorottya temettette el a rengeteg halottat. Azt is megemlítettem, mert földrajzórán nem szóltam róla, hogy a sátorhelyi Történelmi Emlékparkban már jártam korábban, az édesapám vitt el biciklin. A hátsó csomagtartón ültem, mert már nem voltam baba. Beszéltem Zrínyiről és Szigetvárról is, majd átadtam a katedrát egy másik tanárnak, Szakmári Ferkónak.
- Végre vállalsz valamit, tesóm - jegyezte meg Etus.
- Visszatérve a mohácsi csatára, annyit szeretnék hozzátenni, hogy a csapatkapitány, Király II. Lajos belefulladt egyik cselébe, és nyilván ennek is szerepe volt a vereségben - magyarázta Ferkó.
Ezt a fiúk jobban vették, mint a lányok, mert fociban jobban otthon vannak, azaz vagyunk.
- Szerintem ez nem osztott és nem szorzott - szólalt meg Lilla. - Ugyanis ez már a meccs után volt.
- Lilla, értesz hozzá, ezt el kell ismerni, dicsérte meg őt Patak Laci.
- Történelemből is jó a Lilla - szólt bele az utolsó padból az igazi tanár, Nyáry Grácia -, mert valóban, az az említett csel, vagyis a királynak a Csele-patakba való belefulladása már a csata után, menekülés közben volt.
Ezután megkért minket, maradjunk csendben, mert neki el kell menni. Úgy-ahogy, de csendben töltöttük el a kicsöngetésig tartó kis időt.
Biológián és informatikán nem történtek különösebb dolgok. Kakasmandikó a családjáról beszélt, hogy az édesanyja kertész volt, innen az indíttatás a botanika iránt, az édesapja meg állatorvos, ő ültette fiába az állatok iránti nagy érdeklődést. Nejével, aki szintén biológiatanár és a rovarok világát is kutatja, és fiával, aki szintén pedagógus lesz, sokat járnak a természetbe. Informatikán tanultunk egy kicsit, aztán Vitéz Barnabás hazaengedett minket.
Az öltönyről és a nyakkendőről kevés szó esett. Csupán Grácia tett egy dicsérő megjegyzést, Kakasmandikó meg csak annyit szólt, hogy ide még jó viselet, de kiránduláshoz már nemigen.

 

 

 

Ahol taps. fognak a nyírfák 21. fej. AMIKOR A DIÁK FELELTETI A TANÁRT hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp