A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 11. fejezet: TOMI SZÁZHÚSZ ÉVRE TERVEZ

Lementem még a Susogóra is, Dénes éppen indult haza, zsákmány nélkül, kissé csalódottan.

- De legalább a szabadban voltam, nem a szobában - vigasztalta magát.

- További jó dolgokat hétvégére! - mondtam vidáman, mert olyan szép az élet, ha van minek örülni, nekem pedig nagyon is volt. Szidi.

És akkor… nem hittem a szememnek. Jól látok? Hajnalka jött a töltésen a város felől, mellette a tesitanárom, Boldog Zoltán… Igen, ők azok. Nem néztem arra, maradtam a parton, gallyakat vettem fel és dobtam a folyóba, meg beleírtam nagy gonddal a legfontosabb gondolatomat a homokba. Egy nevet csak: Szidónia.

Két perc múlva felpillantottam a töltésre, ők ketten még mindig egymás mellett lépdeltek, de már arrább jártak. Azta! Mi volt ez? Csak nem? Csak nem randiznak? Nem hát, ez abszurd lenne. Összefutottak és most beszélgetnek, ha már egyfelé vezet az útjuk. Ezután Nagy Anti jött Fűzős Évával… nahát! Karintéssel üdvözöltem őket, viszonozták is. Felmentem a töltésre, és már láttam is a következő párt, Páternosztert és Páternoszterinát, kéz a kézben. Mindenki a Susogót választotta ma délelőttre? Ez szép. Aztán rám tört az éhség. Az ám, hisz nem is reggeliztem.

- Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok - köszönt vissza a tanári pár.

 

Otthon Anya az iskolai dolgaimról kérdezett.

- A legnagyobb esemény Zsuzsi nénim színrelépése volt - mondtam. - Nagyon jól fogadta az osztály.

- Jegyek a második félévben?

- A héten semmi új. Matekból beszedtem volna én is, akárcsak a többiek, de szerencsém volt, kimaradtam a feleltetésből. A héten sérülés miatt felmentett voltam tornából. Holnap reggel elmegyek futni egy nagyot, mert már mozgáshiányom van.

-  Sérülés? Mi történt?

-  Az a régi még, a vállam, tudod…

- Vigyázz nagyon, ne erőltesd magad! Történelem?

- Van már egy jegyem, egy ötös, tudsz is róla.

- És a többi tantárgyból hogy állsz? Szintén jól, ahogyan gondolom, vagy van valami, amiről nem tudok?

- Igen… Azaz kémiából van egy fám, amiről nem tudsz. De a korábbi négyessel, amit az új félév első napján szereztem, már jobb az összkép… Meg fizikából is egy kettes…

- Ejha! Mondd, miért van az, hogy a rosszjegyekről mindig csak akkor szerzek tudomást, amikor rákérdezek?

- Mert ilyenkor az az elképzelésem, hogy akkor szólok róla, amikor szerzek a rossz jegy mellé egy jót is… Úgy könnyebb elfogadnod.

- Kíméletes vagy, kisfiam. De inkább mondd el idejében, amikor megszerzed. Nem harapom le a fejedet, tudhatnád. És apád sem olyan.

- Oké.

- És ez a fizika kettes kinek a hibája amúgy? Seregélyé, vagy ahogyan ti nevezitek, Alvómadáré?

- Nem, az enyém. Viszont a kémiajegyem Zoltán Zoltán ellenszenvének is tulajdonítható, hisz egyszerűen utál engem. Az első pillanattól fogva. Mondtam is neked mindjárt évkezdéskor.

- Az engem megnyugtat, hogy a fizika kettest vállaltad, és nem Seregély tanár urat hibáztatod. Zoltán Zoltán pedig, remélem, nem döntött véglegesen, hogy pikkel rád. Mi lehet az oka?

- Nem tudom, Anya. Elég fura pasas. Úgy érzem, úgy látom, nem szereti a sportos diákokat, az ő nézete szerint, ahol izom van meg testi ügyesség, ott nincs ész, értelem, meg ilyesmi.

- Szerintem igyekezz jobban, mert ha jobb leszel kémiából, kénytelen lesz ezt meglátni ő is, és értékelni jobb jegyekkel. Ha meg nem változik a hozzáállása, kinyírom és kész…

Átöleltem Anyát. Hát nem ennivaló az ilyen szülő?

- Viszont a félévi bizonyítványt ki kell javítanod, nem lehet hármasod, ugye tudod?

- Igen, Anyukám, de te meg tudd, hogy szeretlek.

- Szeretem, amikor olyan vagy, mint régen… Jaj, Istenem, félig már felnőtt a fiam - sóhajtott egy nagyot, de boldogan.

- Ebéd! - dugta be a fejét Anna mama. - Danikám, szólj Dédpapának! Hajnalka hol van? Zsuzsiéknál?

- Hajnalka a városba ment, Marikával van valami lányos dolguk, de azt mondta, ebédre itthon lesz - válaszolt Anya.

Na puff! Marikával lányos dolog? Boldog Zoltán tanár úr Marika néven fut? Nővérem, elment az eszed?

Asztalhoz ültünk, és befutott Hajnalka is. Kérdőn nézett rám, én pedig megnyugtatásul intettem a szememmel, hogy nem szóltam semmit arról, amit láttam. Ebéd után azonban rákérdeztem.

- Mi volt ez?

- Semmi. Azaz… majdnem hülyeséget csináltam.

- Hogyhogy?

- Még pénteken szólt a Boldog, hogy akar velem beszélni, mert a kosárcsapatot bővíti meg ilyenek, és hallotta az én testnevelőmtől, Papné tanárnőtől, hogy nagyon ügyes vagyok.

- Ezért sétáltál vele?

- Várj, nincs vége. Azt mondta még, ha lenne kedvem, akkor szombaton délelőtt beszélhetnénk erről egy séta közben, találkozzunk az árvízi emlékműnél. Igent mondtam hirtelen, és csak utána döbbentem rá, hogy ez olyan, mintha randira hívna az öcsém tanára… és én hülye, én belementem…

- Aztán?

- Aztán találkoztunk, beszélgettünk a kosárlabdáról, és kérte, jöjjek edzésre, kellek a suli csapatában, mert áprilisban lesz az iskolák közötti bajnokság. Azt mondtam, lehet róla szó. Utána beszélt a szép időjárásról, hogy mintha tavasz lenne, és amikor azt mondtam, szeretem a tavaszt, képzeld, Danika, szerelmet vallott!

- Meredek.

- Az. Nem tudtam szóhoz jutni.

- De mit mondott?

- Hogy elsőben még észre se vett, de most szeptemberben már látta, milyen gyönyörű nő lett belőlem, és azóta mindig figyel engem, és csodál, és megszeretett, de egészen komoly érzéssel. De mert tanár, én meg tanuló vagyok, ez eléggé megnehezít mindent, ezért nem akarta elmondani, minek bonyolítani az életemet. Mert biztosan hallani sem szeretnék róla, mert tíz évvel idősebb, vagy más dolgok miatt, ezért megtartotta a titkát. Most mégis elmondta, mert már nem volt képes magában tartani… és engedjem meg, hogy szeressen.

- Meglepődtél?

- Meg hát. Képzeld, Danika, nagyon különös volt mindez, és valahogyan imponált is, hogy egy ilyen komoly férfi… és milyen jól néz ki ez a Boldog Zoltán.

- Belementél? Akkor most a nővérem a tesitanárommal fog járni?

- Nem. Nem kellett sok idő, hogy biztos legyek benne, hogy ez őrültség. Meg az is eszembe jutott, hogy a férfiak mindig próbálkoznak, hátha bejön… Ha egy végzősről lenne szó, akkor oké, mert szerelmesek egymásba, érettségi után vállalhatják is egymást. De itt még két és fél év lenne a titkolózás. Nyilván ezt tudja ő is, de próbálkozik. Mert ha megkapna, akkor már nyert valamit, és utána mindegy, mi is lesz. Vagyis azt gondolom, csupán le akar fektetni, ha sikerül, sikerül, ha meg nem, hát nem alapon. Gondolta, csak nem fogom elhíresztelni, hogy ajánlatot tett, azaz nem is kockáztat sokat.

- Okos gondolat. Mármint, hogy ezt így átláttad. De mégis úgy mondod, mintha amúgy te is akarnád…

- Nem, nem akarom. És ez a lényeges. Én nem akarok egy tanár udvarlót, és nem akarok egy huszonhat éves udvarlót sem. Én olyat szeretnék, aki olyan, mint én.

- Vagyis hozzád való srácot, igaz?

- Így van, Öcsi. Ugye köztünk marad?

- Hát persze, ne félj.

- Ő is ezt kérdezte, ugye köztünk marad, Hajnalka? Én meg megnyugtattam, hogy természetesen, tanár úr.

 

Átmentem Zombi bához.

- Hová tűntél? - kérdezte. - Ezer éve nem láttalak. Cifra pedig nagy sikert aratott.

- Gratulálok. Bocs, de sűrű volt a hetem.

- Csajozás, igaz?

- Igaz - mosolyodtam el, hisz tényleg Enikőztem a hét első felében, utána pedig jött Szidi. - Na, lássuk azt a díjnyertes kakast!

Elmesélte a monori történéseket, mit látott, mit hallott a madárbolondok nagy összejövetelén. Ezután futni hívott, de mert tele volt a hasam, nem mentem vele.

 

Délután eljött Ákos, Márkó és Tomi, dumáltunk egy kicsit. Tomi nagyon lelkesen magyarázott.

- Kaptam egy könyvet, Schirilla György Vegetáriánuskönyvét. Elolvastam és úgy érzem, felnyitották a szememet. Vegetáriánus leszek én is. Hatalmas lehetőség ez.

- Merthogy?

- Merthogy megnő ezzel az egészségem, vagyis nagyobb eséllyel leszek egészséges, ami azt is jelenti, nem hetven-nyolcvan évet élhetek, hanem száz-százhúszat. Annyira van az emberi szervezet kódolva.

- Ez tényleg jól hangzik - állapította meg Ákos. - De a hús alapvető táplálékunk.

- Nem az! A természet mást mond. Az ember növényevő. S ami természetes, az válik a javunkra.

- Nehogymá… Az ember mindenevő. A fogazatnál tanultuk ezt. Mindenevő a fogazata.

- Szerintem igaza van Ákosnak - mondtam én, tényleg ezt tanultuk valamikor.

- Tévedés - folytatta Tomi. - Mert nem a fogazat számít, hanem az emésztőrendszer. És az emésztőrendszerünk az egy növényevő emésztőrendszere.

- Hús nélkül nem jutsz elég fehérjéhez. Miből lesznek izmaid?

- Tejből, tojásból, de más táplálékokban is akad elég fehérje. Egy izlandi testépítő világbajnok éppenséggel vegetáriánus.

- Nem győztél meg - mondta Ákos. - A növények tele vannak vegyszerekkel, mérgekkel.

- A húsban is ott van ez a méreg, mert a növényt megeszik az állatok. De ami ennél lényegesebb, hogy a húsban ott van az a tizenvalahány fajta méreganyag ráadásként, ami a növényekben nincs ott. Mégpedig az a méreg, ami az állat szervezetében létrejön a halálfélelem hatására. És az állatokat levágják, megölik, ez számukra halálfélelemmel jár.

- Hát ez… ezt nem tudtam, erről még nem is hallottam - vallottam be. - Gyerekek, akkor ez nem is hülyeség.

- De nem ám! - jelentette ki Tomi győzedelmesen. - Nem véletlenül döntöttem a húsételek mellőzése mellett.

- Van egy rossz hírem, Tomi - mondta Ákos. - Ha nem eszel húst, akkor hogyan fogod élvezni az ételt? Mert a húsétel a finom, a többi étel nem annyira.

- Ez nagy tévedés! Miért nem élvezhető a többi étel? Gondolj csak bele! Milyen finom a gyümölcs, és milyen finom a rántott gomba, vagy rántott sajt, padlizsán és egyebek. Egy jó krumpli, akár csak simán hajában főtt, vagy sütve is, igazán jó. És valójában minden növényt el lehet készíteni úgy, ahogyan a húst elkészítik. Az ízesítés számít. Meg az, hogy egészségedre válik. És még az is van, hogy ha esetleg a húsétel ízét nem találod meg a növényi étrendben, akkor is ott van neked az a tudat, hogy mégis megéri, merthogy az egészség sokat megér.

- Én maradok a húsnál. Egy jó csirkepaprikásnál vagy rántott csirkecombnál krumplipürével, esetleg rizzsel nincs jobb! - jelentette ki Ákos és bólogatott ehhez Márkó is. - Te, Dani?

- Nekem észszerű az, amiről Tomi beszél.

- És már olvasok egy másik könyvet is, ezt Ferencsik Istvántól, aki a nyers ételek hatalmas egészségmegőrző erejéről ír. Mert a nyers ételben több az érték, mint a főtt meg sült ételben, hiszen a hő elpusztítja a kajában lévő értékeket. Nagy részét legalábbis. De a megmaradt értékek beépítésére alkalmas enzimeket is, azaz a főtt kajában lévő vitaminok, ásványi sók és satöbbik nem épülnek be a szervezetbe. Ezért a főtt ételhez muszáj lenne nyerset is fogyasztani, hogy valamennyire mégiscsak megmentsünk a főtt ételből is valamit.

- Ez nekem ugyancsak új - tettem újabb vallomást.

- A főtt étel annyiban érték, hogy üzemanyag a szervezet számára, kalória. De ha az autót tesszük itt párhuzamba az emberrel, akkor fékolajat, kuplungolajat meg satöbbit a nyers ételből vehetünk csak. Mindez azt is jelenti, hogy aki csak főtt ételt eszik, az hetven-nyolcvan év alatt leépül és kész is lesz. Mármint elkészül az erejével.

- Nem örülök e hírnek - próbált nevetni Ákos. - De remélem, ennek fele sem igaz.

- Még nincs veszve semmi, ne félj - mosolygott Tomi. – Harmincpár éves korig az emberi szervezet önmaga is előállít bizonyos dolgokat, így a hibás, azaz a főtt ételre alapozó táplálkozás nem okoz még túl nagy bajt. De onnantól kezdve már bizony nagyon észen kéne lenni, mit eszik az ember. Nyerset kell!

- Izé… és mindez garancia arra, hogy százhúsz évig éljünk? - tettem fel egy jó kérdést.

- Jó kérdés - felelt Tomi. - Nem, nem garancia, nincs garancia. De a logika szerint az esélyeid igencsak megnőnek hozzá.

- Akkor most beszéljünk másról - javasolta Márkó. - Mi újság nőfronton?

- Bácskai Dávid és Váltig Viola egy pár, láttam ma délelőtt őket együtt, egyértelmű helyzetben - közölte a hírt Ákos megelőzve engem, aki a saját örömteli állapotomról készültem szólni.

- Kedves egészségükre - mondta Márkó. - Mert az egészség a lényeg, ugye Tomi?

- Én meg Nagy Antit láttam ma délelőtt Fűzős Évával. Ők is egy pár - adtam tudtukra, amit ma megtudtam. - És van ettől érdekesebb beszámolnivalóm is…

- Csak nem?

- Amikor visszamentem tegnapelőtt a suliba a tornacuccomért, akkor ott találtam azt a lányt, akinek visszajuttattam az elhagyott iratait. Épp engem keresett, jött személyesen is megköszönni.

- És? Tovább, tovább! - sürgetett Ákos.

Én pedig elmeséltem mindent, hogy Klaudia keresztbe akart tenni, nehogy Szidónia, mert így hívják ezt a tündéri csajt, érdeklődjön utánam, aztán a lány buszhoz való elkísérését, meg a ma délelőtti közös programot, ami az én bátor elhatározásom szép eredménye és nagyon klassz élmény is volt.

- Vagyis, srácok, van egy csajom!

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 11. fejezet: TOMI SZÁZHÚSZ ÉVRE TERVEZ hozzászólásai

Szólj hozzá

0.017 mp