A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 2. fejezet: ANNABELLA LEVELE

Hogy ki az a Csalit Annabella? Levelezőtársam, már majdnem két éve. Az Ifjúsági Magazinban volt egy felhívásféle, hogy írják meg az olvasók, mit gondolnak korunk hazafiasságáról, ezzel részt vehetnek a magazin levelezőtársakat összehozó akciójában, azaz nevük, címük szerepelni fog az újságban. Korhatáros volt, nem gyerekeknek szólt, hanem már középiskolásoknak, így aztán az éveim számát megtoldottam és tizenöt évesnek vallottam magam. Valami olyasmit írtam, hogy az is hazafiság, ha a társadalom vezetői tévúton járnak, és én, vagyis mi, fiatalok, átvesszük tőlük a stafétabotot. Igazából nem akartam én okoskodni meg ilyesmi, hanem csupán az vezérelt, hogy de jó lenne levelezni valakivel. Annak van valami varázsa, kellemes izgalma, ha levelet várhatunk valakitől, aki nekünk nem közömbös. Mert talán kifogok egy olyan levelezőpartnert, akivel öröm ez a levelezés, és ezáltal az illető már nem is közömbös számomra. Így aztán értelme van az egésznek, és megkapom az említett kellemes izgalom élményét. Megjelent az új szám és hamarosan kaptam négy levelet. Csalit Annabella levele volt a legértelmesebb és legkedvesebb, a többieké elmaradt attól, ami nekem igazán tetszik. A neve pedig különösen szép. Válaszoltam, és a levelezésünk azóta is tart. Azt a csalást, hogy akkor tizenhárom éves voltam és nem tizenöt, elnézte nekem, szerinte nem hátrány az életrevalóság. Ő velem éppen egyidős.


- Majdnem olyan, mintha járnánk - magyaráztam legjobb barátomnak, teljes nevén Rezéti Szép Ákosnak -, és kényelmes is.

- Aha - mondta, ami azt jelentette, hogy ugyan nem ért egyet, de mert a legjobb barátok vagyunk, elfogadja, hogy én ezt így tekintem, így fogom fel, így élem meg. - Kényelmes? - kérdezte. - Ez is szempont?

- Talán... - bizonytalanodtam el. - Bár az együttjárás lényege a közelség adta lehetőségekről is szól, vagy leginkább arról. De ez így nagyon jó, ahogyan most van, mert... szóval, jó így. És - tettem helyre a dolgot -, azt mondtam, majdnem olyan, de még az is lehet, hogy egyszer majd egészen olyan lesz.

A két év alatt nem változott ez a helyzet, de jó volt nekem, és jó volt neki is. Ahogy mondtam, mintha egy pár lennénk. Igaz, csak baráti pár és távoli is, de ez is érték, mert már megértettük egymást, ismertük is egymást elég jól, és engem boldoggá tett, hogy egy ilyen helyes lánnyal barátkozom. Merthogy küldött egy fényképet magáról, és az a fénykép nem ijesztett el a további barátkozástól. Annabella nagyon is lányból volt. Most ezt írta:

 

Kedves Dani! 

Most csak egy rövid, de örömteli hírt szeretnék tudatni Veled. Képzeld, a nyáron táborba utazom, és tudod hova? Hozzátok, azaz a Te boldog városodba, Dunaangyalosba! Na, mit szólsz?

Annabella

 

Jókedvem lett. Elrohantam Ákoshoz és elújságoltam a hírt, aztán, mert épp horgászni indult, vele mentem. 

- Hal a tervezett ebéd holnapra vagy holnaputánra, és mivel holnap életem, sőt életünk egyik legkedvesebb programja, kirándulás lesz, mégpedig az ártéri erdőben való kóborlás, ma kellene kifognom azt az egy nagy, vagy a több kisebb halat. Jó, hogy segítesz.

Az Alsó-csatornán volt Ákos kedvenc pecahelye, ezt választotta most is. Gyalog mentünk. 

Ákos első általánostól kezdve barátom és osztálytársam. Az általánosból velem jár most a gimibe rajta kívül még a szintén jó barát Fischer Tomi és Zlatics Márkó, valamint Horizonte Horváth Azálea. Ő egzotikus személynek számít, apja brazil, anyja magyar. Egy folyón született, azaz egy hajón, Brazíliában. Amikorra iskolás lett, már Portugáliában éltek. Három éve nagy tragédia érte. Szülei és testvére meghaltak egy autóbalesetben. Apja magyar származású barátja és munkatársa hozta a lányt és örökségét Magyarországra, a nagymamához. Hetediktől jár velünk. Jól beszél magyarul, és a portugálon kívül spanyolul és angolul is remekül elboldogul. Egy évvel idősebb tőlünk, és a külseje is egzotikus. Mulatt, azaz egyik szülő fekete bőrű, a másik fehér. De az apja nem is volt teljesen negroid, hanem valójában zambó, mert az ő anyja indián volt, így aztán Azáleában még indián vér is van. És amikor megláttuk hetedikben az évnyitón, tátva maradt a szánk, annyira szépet láttunk. Minden srác azonnal beleszeretett, még én is. Ma is nagy a hódolóinak köre. Viszont hónapok óta komoly kapcsolatban áll egy harmadikossal, Nagy Miklóssal. De a szóbeszéd és a tapasztalataink szerint a derék Seregély Álmos tanár úr, aki a fizika tantárgy oktatója a szintén derék gimnáziumunkban, ha lehet egy iskoláról azt mondani, hogy derék, de menőnek mindenképpen az, szóval a tanár úr, akit Alvómadárnak nevezünk magunk között, ő sem tud közömbösen nézni az egzotikus csodára.

 

Az én kezemben volt a három horgászbot, Ákosnál a merítőháló, meg a vödör meg az apróságok doboza és a csali, kenyér és kukorica. Egyszer csak ismerősök jöttek szemből, két csaj az osztályból, Éhem Judit és Kalász Klaudia.
- Nem csak az Ákos szép - énekelt Mákoszkalász a köszönés után azonnal, és mindketten nagyon vigyorogtak. 
- Jaj a halaknak! - jegyezte meg Judit -, majd kicsit távolabbról még utánunk kiáltott. - Meghívhattok halat enni! Reggel pedig találkozunk a vonatnál!

Egy picivel később utánuk fordultunk, ők is akkor néztek vissza, ki tudja, hányadszor. Ugyanis Mákoszkalász odavolt értem, legalábbis nagyon így nézett ki, de én nem vettem a lapot, mert bár szépnek mondták mások, de valami zavaró volt benne, az arcában, vagy a határozott orrában, vagy nem is tudom, hogy miben, nem beszélve a cigarettázásáról, ami miatt én őt nem... nem és kész.

- Pedig nagyon tetszel neki - mondta Ákos most is, mint minden alkalommal -, csak mozdulnod kéne érte, és máris sínen lenne a dolog.

- És ki is siklana - tiltakoztam az ötlet ellen azonnal. - Különben is, te is tetszel neki, hiszen kedvenc, szokásos mondatában nem csak rólam szól, hanem téged is dicsér. Hisz azt mondja, hogy nem csak az Ákos a szép... 

- Merthogy nekem a nevem Szép. Rezéti Szép Ákos. Ez az én szépségem, a nevem, és Mákoszkalász szövege konkrétabban azt jelenti, amit már nem mond ki, csupán sejtet, hogy a Wolf is szép. Nem a név, a srác.

Attól Mákoszkalász a Kalász Klaudia, hogy sokszor hoz magával mákos kalácsot. És a Mákoszkalász jobban hangzik, mint a Mákos Kalász vagy a Mákos Kalács. Kígyósabb, sziszegősebb.

A zsilip melletti hídtól nem messze pakoltunk le, és vágtuk oda a kesztyűt a halakhoz, azaz be a horgászkészségeket a vízbe.

- Kihívás indul, gyertek halak! - kezdett a dologhoz a barátom, és máris kapása volt. - Kukoricára jött, nem a kenyérre.

A hal nem lehet kicsi, gondoltuk, mert magától nem akart kijönni a vízből, láttuk ezt mindjárt, de azért nem is lett nagy. Mindenesetre egy szép dévért fogtunk elsőre. Utána azonban nagy csönd lett.

Én nagyon szeretek vízparton ülni, nézni, amit látok, tőkésrécét, szárcsát, vízityúkot, vízicsibét, búbos vöcsköt, mindent, amit rejt a szépséges vízi világ. A szél mozdulatlanságát vagy ébredését, táncát figyelem, vagy ladikok ringatózásában gyönyörködöm, nézem a felhők tükörképét a vízen, a nádast, hogy vajon a nádszálak közül megelevenedik-e az egyik, és ha igen, akkor hogyan lép ki gyönyörű lányként a partra maga a Világszép Nádszálkisasszony. Felállok, hogy úgy fogadjam, de ő rám szól, maradj csak ülve, én majd melléd ülök. És mellém ül, nézzük a vizet merengően, néha egymásra emeljük a tekintetünket, és mindketten érezzük, olyan mesés az, amikor a szív varázslásba kezd...


 

 



Ahol tapsolni fognak a nyírfák 2. fejezet: ANNABELLA LEVELE hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp