A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 22. fejezet: BÓKONY FELBUKKANÁSA

- Elkísérlek egy darabon - fogtam meg Virág kezét, de azt mondta, megfájdult a feje és majd hazaballag egyedül, meg különben is, nekem kémiából kell készülnöm, mert holnap felelni fogok, ezért igyekezzek haza tanulni. Ő is azt teszi, neki fizikából kell készülnie.

Meghatott, hogy így számon tartja az én holnapi felelésemet is, és ezért a srácokkal együtt indultam hazafelé. Márkó új hírrel lepett meg minket. Elmondta, van egy lány a német gimiben, és egyre inkább nagy kedvvel gondol rá, és ha akarjuk, megmutatja nekünk. Ugyanis tudja, mikor, merre jár, és néha-néha, vagyis elég sokszor, meg szokta őt lesni. Így hát hátraarcot csináltunk és mentünk lánynézőbe.
- Miért csak lesed őt? - csapott le Márkóra Tomi. - Fogd kézen és legyél vele, az sokkal jobb, kérdezd csak meg Danit! Igaz, Dani?
- Naná!
- De még nem is ismerjük egymást…
- Akkor miért nem ismerkedsz meg vele? Miért csak így kajtatsz utána? - kérdezte Ákos.
- Még nem volt alkalmam rá, hogy szóba álljak vele… és nem tudom nem nézni őt, mert annyira jólesik néznem. Ezért követem, figyelem, és talán majd lesz alkalom, hogy megpróbáljak lépni valamit. Ott van, ő az! A középső a három közül. Az a szép szőke.
Tényleg klassz csaj volt, még ebből a távolságból is egyértelműen láttuk.
-  Micsoda hajzuhatag! - álmélkodtam.
- Te Márkó, ha te nem lépsz, én lépek helyetted, de a magam örömére… - mondta Tomi. - Na, mi legyen?
- Nyugi van! Márkó lépni fog, csak összeszedi a bátorságát - mondta Ákos - Igaz, haver?
- Márkó, támogatunk, és nem csapunk le rá előtted. Csak ha lemondasz róla - jelentettem be a baráti hozzáállást.
- Dani, neked tilos más nőre nézned, neked komoly kapcsolatod van már Virággal - figyelmeztetett Tomi. - Ebből ki kell hagynunk.
A három lány a Busz-téren buszra szállt, és így el is tűnt előlünk.
- Alvégi - mondta Márkó. - Edit a neve.
- Te is az vagy, miért nem szálltál fel a buszra?
- Tudjátok jól, mert mostanában a nagymamámhoz járok suli után. Ott ebédelek nála, ahogyan reggel is hozzá járok reggelizni. Ezért is tudok csatlakozni hozzátok reggelente suliba menet.
- Azt nézzétek! - mutatott a tér túlsó oldalára Ákos.
Egy csapat fiatalt láttunk, ismerős volt mind. Virág, Éva, Zsolt, Karesz, Azálea és a fiúja, Nagy Miklós, valamint a fiatalabbik Bezdán, Kakasmandikó negyedikes fia.
- Menjünk oda hozzájuk - javasolta Ákos.
Bennem meg egy nagyon rossz érzés támadt, hogy mit keres itt Virág a fejfájásával. Ekkor felpörögtek az események. Bezdán elkapta Éva kezét és magához is húzta a lányt, mire az azonnal ellenkezett e bizalmaskodás ellen, de a srác ezt nem hitte el, hiszen miért is nem örül Éva annak, hogy nála, Bezdán Lajosnál ő ennyire jó.
- Ne gyerekeskedj már, te, Bezdán Bódog, vagy hogy is hívnak - hallottuk Miklós hangját. - Úriember nem viselkedik így!
Közben Bezdán karjaiból Éva kiszabadult és felháborodottan lökött egy nagyot a fickón. Ekkor szinte a semmiből ott termett Nagy Anti hatalmas lendülettel és futtában elütötte Bezdánt. Nyugodt fiúnak ismertük, de most ennek nem adta jelét. A földről felugrót azonnal megütötte, miközben rákérdezett, hogy hogyan is merészelte ő Évát az előbb megfogni vagy megölelni. Bezdán begorombult, rendesen össze is verekedtek, de ekkor Miklós beszállt öccse oldalán, így ifjú Bezdán sűrű káromkodások és szidalmak közepette meghátrált. Megdöbbentő volt az egész, én magam alig hittem el, hogy ez történt. De átláttam, miről is van szó, hiszen Bezdánra a nővérem is panaszkodott már a közönséges nyomulása miatt.
- Ez a Lajos tiszta hülye - állapította meg Zsolt. - Mi a fenére gondolt, amikor Évát ölelgetni kezdte? Hogy neki mindent szabad?
A többiek előtt is érthetetlen volt ez, de én elárultam nekik, hogy Bezdán Lajoska azt hiszi, ő annyira menő fej, hogy bármit megtehet, bármelyik csaj csak örülhet annak, ha ő próbálkozik nála, még ha ilyen megoldásokkal is, mint amit most mutatott be. És nem ez volt nála az első ilyen eset, egyszer már próbálkozott ezzel a technikával a nővéremnél is.
- Na de ez olyan erőszakos próbálkozás - foglalt állást Azálea.
- Így van. De ő ezt máshogy látja, poénosnak, pozitívnak gondolja. Azt hiszem, inkább gyermeteg elképzelés, mert arra épít, hogy ha mindenféle biztatás nélkül megfogja egy csaj kezét, akkor azzal nem tett rosszat, hanem csak egy reagálást nyer vele, amiből kiderül, ő is jó annál a csajnál. Vagy az, hogy mégsem jó nála. És eszébe sem jut, hogy ez bizalmaskodás, bunkóság, és annak a lánynak ez kellemetlen élmény lehet - gondolta át és elemezte a dolgot Miklós. - Habár ez lehet kedveskedés is, ha kölcsönös a szimpátia, de itt erről szó sincs.
Közben Virágtól megkérdeztem, miért nem vitte haza az ő kis fejfájását, ahelyett, hogy itt udvaroltatna magának Karesszal vagy Zsolttal. Erre megsértődött és faképnél hagyta az egész társaságot. Utánamentem, de csak jó sokára enyhült meg, és végül is hagyta, hogy átöleljem és magamhoz szorítsam.
- Kis hülyém… ne haragudj rám, nagyon szeretlek - suttogtam a fülébe, és megnyugodtam. Mert tényleg, mit is csinált? Semmit. Ment hazafelé, Zsolt és Karesz mellé csapódtak, meg a többiek is, aztán történt az a botrányos Bezdán akció és ennyi.
- Te meg mindig az új lányt figyeled a suliban - dünnyögte szemrehányóan, de én mégis úgy éreztem, mintha dorombolna nekem.

Dédpapa az udvarban volt, nyulászkodott éppen. De láttam, felásta a kert egy részét is.
- Mielőtt te is rám förmednél, mint ahogyan a család többi tagja is már megtette ezt előtted, hogy miért nem hagytam meg neked az ásást, máris mondom, kisfiam, hogy szükségem van a munkára. Egyébként se vagyok annyira öreg, hogy csak ülnöm kelljen vagy feküdnöm. Értve vagyok?
Megcsókoltam. Ebből érthette, hogy értem.
Utána elmondta, hogy tegnap Boszniában léptek a szerbek, és ez háborút jelent, bármelyik pillanatban kitörhet. Nem elég a szerb-horvát marakodás, most még ez is hozzájön.
- Dédpapa, te olyan bölcs vagy - mondtam kicsivel később. - Matyi bácsi, akiről már beszéltem, ő is egy remek, öreg fickó, ahogyan te is, azt mondja, jó lenne, ha mindenki belső igényből lenne jó ember. Nem azért, mert az a törvény, hanem, mert csak úgy lehetünk boldogok. És hogy ezt, a belső igényből fakadó jóságot, szeretetet az egyháznak nem kéne lenézni és kétségbe vonni, és istentelennek tartani. Mit mondasz erre?
- Danikám, gyerekem, igaza van a te Matyi bácsidnak, a jóság és szeretett legyen szívbéli igényünk, függetlenül attól, hogy akár az emberi, akár az isteni törvények mit mondanak. De hát éppen ez az, hogy nincs meg minden emberben ez a belső igény. Ezért nekik bizony parancsba kell adni a szeretetet.
- Akkor az már nem sokat ér. De mit lehetne tenni a rosszakkal? Lőjük ki őket a világűrbe?
- Sajnos az túl költséges lenne. Azért vannak a törvények, hogy az emberek tudjanak mihez igazodni. Tudják, ha rosszat tesznek, büntetést kapnak. Persze azt mondod most erre, hogy hiába a törvény, nem tartják be, ha úgy érzik, kijátszható, és amit elkövetnek, az nem kerül napvilágra, megmarad a saját titkuknak és kész. Nem lesz büntetés. Így a bűn nem is bűn, vagyis nem vagyok bűnös, mert senki sem tudja, hogy én elkövettem valamit, hogy én követtem azt el. De ha az emberek hisznek az istenben, akkor más a helyzet. Amíg az emberi törvényt ki lehet játszani, az isteni attól isteni, hogy azt nem. Vagyis Isten mindent lát, hall, tud stb., és akkor a bűnt nem lehet elmismássolni. Számon lesz kérve az elkövetőn. Ezért aztán az istenhívő ember, ha bűnre készül, inkább meggondolja a dolgot… mert úgyis kiderül és számot kell adnia róla. Ezt esetleg mégsem vállalja. Inkább nem követi el, mert fél a büntetéstől. De mivel nem követi el a bűnt, nem lesz áldozata sem. Ez pedig jó dolog! Több lesz a boldog ember és kevesebb a boldogtalan. Világos?
- Világos, Dédpapa - öleltem meg őt. - Köszönöm.
Ezután hoztam a gereblét, és amit ő felásott, azt szépen elgerebléztem.
- Dédpapa, te nem jársz templomba, úgy vettem észre - mondtam. - Két év óta nem jársz.
- Igen, már nem járok. Amíg Pista nászommal és az ő Terijével, a tavalyelőtt elhunyt két másik dédszülőddel együtt jártunk, akkor az úgy jó volt. Nélkülük már nem ugyanaz ez az egész. Most ott van a templom, ahol éppen imádkozom.
Megsimogattam a kezét.

Utána Virág panasza jutott eszembe, hogy én állandóan az új lányt, Hajnal Karinát nézem. Az igaz, hogy a szomszéd padsorban ül, de mégis mellettem, elérhetném a kezemmel, ha akarnám. És tényleg nézem őt, a szemem előtt van, nehéz nem észrevennem, és valóban nagyon szép lány. Barna, hullámos, hosszú haja van, és zöldesbarna szemei. A szeplői kedvesek. Nagyon tartózkodó, kissé bátortalan csaj, igaz, új közöttünk, és nem könnyű beilleszkedni, nem könnyű új helyen tanulni. Én megértem. Iza, aki a padtársa, ő segít neki ebben-abban, valamint Lilla. Lilla egyébként ilyen közösségi szemléletű emberke, nem attól, hogy aktívan főszerepelne, mert azt nem teszi, hanem attól, hogy segítőkész. Ha beteg osztálytárs van, ő általában felkeresi és viszi a leckét. És nagyon tetszik is Lilla, olyan kis aranyos, finom arcú, jó alakú, csak apró termetű. De az arányosságát megirigyelhetnének sokan. Viszont én Virágot szeretem, ő is engem, és jó vele nagyon. Annyira más az életem, amióta van egy biztos párkapcsolatom, aminek hiányát az utóbbi időkben már nagyon éreztem. Azt hiszem, mert mellettem egy nő, aki férfinak tekint, ettől az is vagyok… Tulajdonképpen igen, bár az élet tesz azzá és ahhoz idő kell, mondta már Apa többször is. De jó így férfinak lenni, ahogy vagyok, hogy a nő mellett, a nő miatt, attól, hogy együtt járunk, pontosabban együttjárunk, hogy egymáshoz tartozunk, hogy öröm vagyunk egymás számára. És ezen túl az az édes, izgalmas varázs is van, amitől megremegek, és beleborzongok abba a csodálatos valamibe, amikor megcsókolom, amikor magamhoz szorítom és érzem az ő remegését. Előbb-utóbb össze kell bújnunk, hogy még több boldogságot hozzunk ki egymásból és adjunk is egymás számára, örömére. Dédelgetem ezt a tervet, hogy mielőbb megtörténjen, hogy nagyobb legyen a teljesség, hogy a test adta gyönyörűségeket is megéljük. Mert az is része a szerelemnek. Engem így tanítottak otthon.

Másnap elmentem Virág elé, hisz előbb kémiából fogok felelni én, utána fizikából ő. Ehhez erőt ad az, hogy együtt megyünk a suliba reggel. Örültem ennek a gondolatnak. Jött is, de nem egyedül, hanem egy sráccal.
- Péter, ő Dani, Dani, ő Péter - mutatott be minket egymásnak nagy gyorsasággal. - Péter az új szomszédunk, tegnap költöztek, illetve az a költözés még napokig fog tartani. Tegnap még alvégi volt, ma már felvégi. Dani meg az osztálytársam, az én legjobb barátom.
- Puszi nincsen? - kérdeztem tőle.
- Dehogy nincs… - és adott jobbról is, balról is egyet az arcomra, utána én is egyet az ő szájára.
Így mentünk hármasban suliba, mert ez a Péter is odajárt, csak ő már harmadikos volt.
Németből kaptam egy ötöst, és Virág is. Kémiaórán Zoltán Zoltán, újabban Lombiktata azonnal kihívott, én pedig, bár bevallom, nemigen készültem, mégis tudtam mindent, azaz ötösre feleltem. Ez azért is nagy érték, mert a tanár úr nem volt jókedvében, például Robi, Peti és Dénes is bekarózott, a kémiából a jobbak közé tartozó Tina és Anti is csak négyesre felelt. Óra után Virág hozzám dörgölte édes kis nóziját, nyomott egy csókot a számra, pedig a tanár úr még ki se ment a teremből, és velem együtt örült az ötösnek. Ezért úgy döntöttem, nem kérdezek semmit se arról, hogy reggel miért nem úgy mutatott be engem ennek a Péternek, hogy ez itt Dani, a kedvesem, a szerelmem, a fiúm. Mert lehetett volna így is…
Testnevelési órán kosaraztunk, a lányok játszottak a fiúk ellen. Csak rövid időszakaszokat szoktam, de most majdnem végig a pályán voltam és jól is csináltam. Nem ment vérre a dolog, ugyanis a fiúk féltették önmaguktól a lányokat, ezért elmaradtak az ütközések, inkább átöleltük egymást faute helyett, és ez tetszett mindegyikünknek. Igaz, Virágot így megölelgette Karesz / gondoltam, hogy ő nem fogja kihagyni /, de Zsolt, Ferkó, Anti és Robi is, igaz, a többieket szintén. Ákos is megölelte védekezés közben Virágot, de azonnal elárulta nekem azt is, hogy mert a barátom, ő nekem ölelte meg. Én sem zavartattam magam. Jólesett Otíliát, Melindát, az ikreket, Violát és Azáleát is átfognom, megölelnem. Amikor pedig Virággal kerültem szembe, a futó csók is megesett. Csupán négy lány és négy fiú nem vett részt a játékban, ők alkották a két B középes szurkolótábort. 14:14 után már nem számoltuk az eredményt, végül a tesitanár felajánlotta mindkét csapatnak a döntetlent, és el is fogadtuk.
Ezek után jött a fizikaóra. Alvómadár, azaz Seregély Álmos tanár úr időben ott volt, de az osztály fele még zuhanyozott. Három felelet is lement már, mindhárom sikeresen. A két Dávid elégedett volt az ötössel, Péntek Endre is a hármassal. Eközben jöttek fel tornáról a pancsolók, utolsóként Virág és Azálea.
- Kedves Gyöngyös Virág kisasszony, akkor most, ahogy megbeszéltük a legutóbbi órán, szíveskedjék kifáradni, ide hozzám, az osztály elé… ön következik most.
Virág pedig olyan tökéletes felelettel lepett meg mindenkit, hogy büszkén húztam ki magam én is.
- Ez szép volt, kedves Gyöngyös Virág kisasszony. Ötös fölé - ismerte el a tanár úr. - Akkor most kedves Horizonte… Horváth… Azálea…
- És kisasszony! - segítette ki őt Robi, gondolva, a tanár nem tudja a szokott megszólítás végét.
- Magát nem kérdeztem, Sejma úr! - rivallt rá Alvómadár. - De a hölgy után még önt is meghallgatjuk. Azálea, jöjjön bátran… - nézett a lány helye felé a tanár.
- Itt vagyok már -
jött a tájékoztató válasz, és néhányan jót mosolyogtak a tanár úron.
- De nagyon fürge ma. Akkor tessék, hallgatjuk!
Azálea is ötösre felelt, aztán Robi is kiérdemelt egy hármast.
Matekórán Rózsa néni arról beszélt, hogy Boszniában tegnap történt valami, hamarosan beindul az újabb háborús gépezett a Balkánon, és ez nagyon rossz dolog. De a matematikát mi, akik itt békében élünk, nem hanyagolhatjuk el, és ennek szellemében jó feleleteket vár, mielőtt tovább mennénk az anyaggal. A jó feleleteket megkapta Etustól, Tinától, Otíliától, Antitól és tőlem, a közepeseket Virágtól és Klaudiától, a rosszakat, ez volt a legtöbb, Robitól, Petitől, Dénestől, Lacitól, Endrétől és Pistától.

 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 22. fejezet: BÓKONY FELBUKKANÁSA hozzászólásai

Szólj hozzá

0.009 mp