Ahol tapsolni fognak a nyírfák 23. fejezet: HÁNY LÁBA VAN A LÓNAK?
Otthon vigyorogva szaladt elém Annácska, a kezeit maga mögött tartva.
- Na, melyik kezemben van?
- Balkéz - mondtam röviden.
- Nem is, hanem mindkét kéz - pontosított a húgom és már nyújtotta is a levelet. - Csalitkádtól jött.
- Köszönöm, Kismacsek. Adok érte puszit is… - és adtam neki.
- Képzeld, a kicsi Zsuzskó színes puszikat ad meg színes puszikat is kér - árulta el az új tudnivalót a kisebb unokatesónkról. - Olyan édes kislány. Ugye én is az voltam?
- Nem csak voltál, hanem vagy is. Csak már valamivel nagyobbacska. Kismacsek. Csacska macska.
- Én már nagylány vagyok - jelentette ki, mert úgy érezhette, ez a tény elkerülte a figyelmemet.
Annabella megírta, hogy az eddigi terveknek megfelelően pénteken, vagyis nyolc nap múlva jönnek, a szállás a Szigeten lesz a kollégiumban, és majd hétfőn mennek haza. Pénteken délután lesz a szabad program java, akkor lehet csavarogni a városban. Szombaton és vasárnap lesznek a tervezett közös programok.
Zombi bánál puhatolóztam, mik a tervei a következő hétvégére, főként a péntek délutánt illetően. Csak nagyjából tudta, hogy szombaton futni megy, aznap este jön Dóra, másnap biciklizni mennek kettesben. Aztán lehet, főzni is fog a szerelmének, aki szereti, ha ő a főzési tudományát kamatoztatja egy szombati vacsora vagy egy vasárnapi ebéd és a párkapcsolatuk érdekében. Pénteken nem dolgozik, esetleg délelőtt. Ennek örültem, mert akkor péntekre szervezhetem apa és lánya nagy találkozását.
Apának segítettem odaát a műhelyben egy kis rendet rakni, aztán azt az udvart is rendbe tettem, mert nyakunkon az igazi tavasz.
Anya érdeklődött Virág felől, milyen a szerelem, és mikor hozom el őt bemutatni. Azt mondta, szeretné tudni, kinek a kezében van a fia boldogsága, vagyis mielőbb hozzam el őt. Megígértem.
Gyula papa a tv-t nézte.
- Danika, ez a fickó egy akasztani való állat, halálra gázolt egy kisfiút és cserben hagyta, de három alkalommal lányokat is megerőszakolt, ezen felül több rendbeli rablással és emberölési kísérlettel is vádolják - mondta felháborodottan. - Nem értem, miért nem vetik az oroszlánok elé, mert azt érdemelné! Sőt! Mielőtt elkövette volna a gaztetteit, még akkor, időben kellett volna kivonni őt a forgalomból. Micsoda elvetemült, bitang gazemberek vannak!
Megnéztem az illetőt, tényleg, már csak ránézésre is egy szörnyeteg. Ott az arcán, a tekintetében a pusztító szándék, a végtelen önzés, a ragadozó szellem.
- Igazad van, Gyula papa, ki kell az ilyet nyírni. Megteszik?
- Fenéket. Kap pár évet, aztán a büntetését felezik, aztán kiengedik, mert nem kapták rajta azon, hogy a kijelölt gyalogátkelőn kívül ment volna át az úttesten. És ezzel azt kockáztatják, hogy újabb áldozatai lesznek. Akasztófára az ilyennel!
Én pedig arra gondoltam, Bezdán Bódog /Lajoska/ szelíd és kedves gyerek, csak egy kicsit csintalan, ha ehhez a gonosztevőhöz viszonyítom.
Másnap reggel is elmentem Virág elé, így megint volt lehetőségem látni az új szomszédját, Bókony Pétert is, hiszen együtt jöttek ismét. Lehet, jó fejnek néz ki csajos szemmel, de nekem valahogyan nehezemre esik őt szeretni, mert zavar, hogy Virág mellett lépdel és magyaráz, dumál, vigyorog és miegyéb. Az én kedvesem pedig mosolyog hatszázzal, szép szemeket vet rá, meg ilyenek… Az pedig egyenesen bántott, hogy kézen fogtam őt, aztán amolyan egészen véletlenszerűen szüksége volt mindkét kezére és így elvette tőlem, és mintha nem is lenne ennek jelentősége, nem is adta vissza. Amikor a sráctól elváltunk a folyosón, megfogtam Virág derekát és a szemébe néztem.
- Virág, mi a bajod, valamivel megbántottalak? Olyan tartózkodó vagy velem…
Mást is mondtam volna, hogy úgy látszik, most már én nem is érdeklem őt, a kezét is röstelli a kezemben hagyni, mert ez a Péter annyira bejött neki, hogy máris többet jelent nálamnál. De mégse mondtam, nem akartam kiélezni a helyzetet, talán csak elfogott a dili és nem látom jól a valóságot.
- Semmi bajom veled, miből gondolod ezt?
Nem válaszoltam. Szemei kékségében kerestem az ő válaszát.
- Dani… nincs semmi bajom. De kérlek, szeress nagyon és csak az enyém legyél, mert erre van szükségem. És… minden nap hódítsál meg, hogy érezzem, nagyon akarsz engem, nagyon fontos vagyok neked.
Félrevontam őt egy szekrény mögé, csókolni kezdtem a szép száját és… és a nadrágos combjai közé nyomtam a tenyeremet. Hallottam, hogy becsöngetnek, de csak csókoltam és simogattam… és akkor Zsuzsi nénim hangja kijózanított.
- Tessék bemenni az osztályba!
- Őrült vagy, Dani - mondta Virág és beszaladt az osztályba, és én, az őrült, mentem utána. Egy perc múlva Páternosztori elfoglalta helyét a katedrán és jött az ének-zene óra.
Irodalomórán figyeltem Hercegnő minden arcmozdulatát, vajon van-e, lesz-e közlendője a folyosón történtekkel kapcsolatban. De úgy viselkedett, mintha semmit sem látott volna. Virágot is figyeltem, ő nem nézett rám e két tanóra alatt és a köztes szünetben sem, és én sem mentem oda hozzá. Az osztályfőnökre sem nézett, ha feléje fordult, csak a semmibe nézett, magába merült egészen. Vajon mit gondol a legutóbbi csókunkról és a simogatásról? Rólam és a kapcsolatunkról… és erről a Péterről? Nem értem. Miért nem néz rám, miért nem mosolyog, miért nem ragyog a szeme amiatt, hogy szerelem van köztünk, hogy az előbb simogattam őt… végre hozzányúltam, amúgy szerelmeskedve, amúgy férfi módra… Hát nem így kellene neki reagálni?
A következő szünetben benn maradt az osztályban, erre én is. Mellé ültem, átkaroltam a vállát, aztán a fejemet az övéhez nyomtam, utána két kezembe vettem az arcát és megcsókoltam. Felkelt, az ablakhoz ment, kinyitotta, kibámult az utcára. Követtem az ablakhoz. Magam felé fordítottam, átöleltem. Visszaölelt. Egyszer csak nagyon megszorított, aztán csókolni kezdett úgy, hogy éreztem a vért a számon, a száján… az ő vérét és az én véremet… mert mindkettőnk szája megsérült.
- Wolf, nem enyelgünk, bár biológiaóra jön most - hallottam a hetes, Klaudia hangját. - Köszönöm, Virág, hogy kinyitottad az ablakot.
Eljöttünk az ablaktól, az én kedvesem leült a helyére és rám mosolygott.
- Kis vadóc… én édes kis vadócom - mondtam.
- Wolfok vámpírja… vámpírok Wolfja - mondta ő, és engem újra felemelt a boldogság.
- Ez az osztály veszedelmes gengszterekből áll - kezdte az órát Kakasmandikó. - Híres verekedői vannak.
A többség persze nem értette, miről beszél, de mi, akik tanúi voltunk az ifjú Bezdán udvarlási próbálkozásának, amivel a mi Fűzős Évánkat akarta volna meghódítani, mi tudtuk, hogy a Nagy testvérek, azaz Anti és bátyja, a harmadikos Miklós fegyelmezési módszere következményeként háborog a tanár úr. Egymásra is néztünk páran, de jobbnak láttuk, ha nem szólunk semmit se.
- Na, senki sem mond erre semmit? - kérdezte Kakasmandikó.
- Nem egészen értem, miről van szó - mondta Anti.
- Ez meglep! - csattant a tanár hangja. - És vajon ki nem érti még?
Éva állt fel elsőnek, aztán én is, mert felháborított az, hogy a vétkes oldalról támadják a tisztességes oldalt.
- Úgy, szóval nem értik. Van még valaki, aki szintén nem érti?
Ákos, Tomi, Márkó, Zsolt, Karesz, Azálea és Virág is felállt, vagyis mindenki, aki ott volt annál a bizonyos esetnél.
- Ennyien?
Erre szép óvatosan felálltak a többiek is, nem tudva semmiről, de érezve, hogy most itt egy húron kell pendülni.
- Ejha! Azért ne gondolja senki, akit illet, hogy simán megússza a dolgot - hangzott el a fenyegetés, aztán elkezdődött az óra érdemi része.
- Röpdolgozat. Egy hiba az négyes, két hiba az hármas, három hiba az kettes, négy hiba már egyes. Tíz kérdés lesz. Első kérdés… Hány lába van a lónak? Jelöljék meg csillaggal ezt a kérdést. A csillaggal megjelölt kérdések kiemelt kérdések, ha ezekre helytelen a válasz, az már önmagában is elég az egyeshez, függetlenül a többi választól.
Felsorolta a kérdéseket, aztán jelt adott a válaszok megadására.
- Addig egy pisszenést se halljak. Aki megszólal, egyest kap.
- Fogd be a füled, Lajos! - hallottam Robi hangját.
- Lüttyő… - szólt gyengéden Peti is.
- Mi van, Malmos, mit akar?
- Semmit se, tanár úr… csak számolom a lovak lábait.
- Magába számolja vagy kap egy egyest, de rögtön. Megértette?
- Jawohl!
- Na azért. Csinálják, mindjárt letelik az idő. Aki puskázik, annak vége!
Tíz perc múlva összeszedette és nekiállt az értékelésnek. Mire befejezte, már nem habzott a szája, nyugodt stílusban osztotta ki.
- Harmincegy dolgozat, ebből tizenhat egyes. Négy kettes, két hármas, négy négyes és öt ötös. Az ötösöket felsorolom. Zsidei Otília, Szakmári Etelka, Legendás Lilla, Hetyke Izaura és Wolf Dániel. A jövő órán szintén lesz röpdolgozat, úgy készüljenek. Még találkozunk.
Aztán, bár még hátra volt az óra fele, kiviharzott az osztályból.
- Izabella a nevem, nem Izaura - tette szóvá a mi Izánk.
- Ez egy szarházi - mondta Anti.
- Ez ránk szállt és nem is hagyja abba - adott hangot félelmének Bácskai Dávid.
- De mi a fenéről beszélt, miféle verekedésről? - kérdezte Etus és Pista egyszerre.
Zsolt pár szóval elmesélte az ifjú Bezdán alakítását.
- Nem kell pánikba esni - jött meg a hangom, miután átgondoltam a helyzetet. - Most három óránk lesz Hercegnővel, és elmondunk neki mindent. A verekedést is, és a mai bioszórát is. Mert Kakasmandikó ki akar nyírni minket, mert a drágalátos fia egy nagy bunkó, és legutóbb megkapta a magáét. De ők nyilván úgy érzik, övék az igazság. Ezt az egészet majd Hercegnő segít a helyére tenni.
Ebben bíztunk mindannyian. És azt is éreztük, most lettünk igazi közösség, vagy most leszünk azzá.
Szünetben Robi és Peti bevallották egymásnak, hogy a ló lábainak számát ötben illetve háromban adták meg.
- Az átlagban pont kijön négyre - számolt utána Dénes.
- Nahát! Micsoda matematikai zseni vagy te! Majd Rózsa néni figyelmébe foglak ajánlani - ígérte meg neki Peti.
Klaudia pedig egy papírgombócot nyomott a farzsebembe. Kibontottam. Egyetlen szó állt benne: Kívánlak!
Hirtelen hőhullám tört rám. Mit akar ez? Jó, jó, tudom, mit jelent ez a szó, de mégis… Tényleg meg akar kapni vagy csak hülyéskedik? Nem mondom, ha csak egy bizonyos dologról lenne szó, akkor nem érezném úgy, hogy ez a csaj ronda és nem kell nekem. Mert valamennyire gusztusos ő is… de amúgy nem az esetem, és különben is, mi közöm van hozzá? Ki ő nekem? Senki! Nekem Virág a szerelem és ő az ideálom is, és szeretem és szeretem és szeretem! Virággal egy kézérintés sokkal nagyobb öröm, mint lenne Klaudiával az, hogy összefekszünk, meztelenül, lihegve és nyöszörögve és keményen és akármi… Nem, nem! Kedves Klaudia, ebből nem lesz semmi, és nem zavarhatod meg a fejemet, főleg a szívemet nem. A Wc-ben összetéptem a papírt és lehúztam.
Földrajzóra következett. Etus kérte, hogy cseréljük el az osztályfőire, mert nagyon fontos problémája van az osztálynak.
- Osztályfőnöki órán vendégünk lesz, és a kamaszok szexualitásáról tart előadást. Viszont a nyelvtant felcserélhetjük a földrajzzal, illetve össze is vonhatjuk, azaz mindkét órán megbeszélhetjük mindhárom témát, a földrajzot, a nyelvtant és a problémát is. Halljam a problémát, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
A szexualitásunk említésére voltak, akik ártatlan megjegyzéseket tettek, de voltak, akik a na ez az! felkiáltással reagáltak.
Úgy éreztem, össze tudom foglalni a Bezdán-problémát, így én mondtam el, mi történt az utcán és mi történt nemrég biológiaórán. Azt sem hallgattam el, hogy tulajdonképpen meg lettünk fenyegetve.
- Ha jól értettem - kezdte Hercegnő -, ifjú Bezdán enyhe erőszakkal próbált udvarolni Fűzős Évának, aki nem hagyta magát, hanem ellökte a srácot, miközben Azálea fiúja figyelmeztette is őt a kulturált viselkedésre. Az érkező Anti, aki Éva fiúja, azonnal reagált, azaz párja védelmében nekiment Bezdánnak. Ebből kettejük verekedése lett, amibe beleavatkozott Anti bátyja is, amire aztán Bezdán feladta és elment.
- Igen, így volt, pontosan így - mondta Azálea.
- Amikor Bezdánt ellökte Éva, odáig rendben van, leszámítva, hogy ez a Bezdán rondán viselkedett, ami számomra érthetetlen és elfogadhatatlan is - magyarázta az osztályfőnk. - De utána már nem egészen… meg kellett volna várni, hogy az ellökött fiú vajon mit tesz. Elmegy onnan, vagy folytatja a nyomulását… ha folytatta volna, akkor az jó alap az önvédelemre, ha elment volna, akkor kész és ennyi volt. Mindenki elteszi a tapasztalatot és levonja a következtetéseket, pl. azt, hogy Bezdánt el kell kerülni, nem kell vele szóba állni. Nem tudhatjuk, mi lett volna. Viszont tudjuk, mi lett, és az lett, hogy Anti nekiment a srácnak, ami verekedéssé fajult. Ezt Bezdánék úgy értékelik, hogy a fiú próbálkozott, gyermeteg módon, udvariatlanul, akár ártatlan játéknak is felfogható módon, és erre meg lett verve. Az ököljognak és az önbíráskodásnak pedig nincs helye. Az is elképzelhető, ifjú Bezdán szépített a dolgán és úgy adta elő az apjának. Erre berágott a tanár úr, de amit művelt az órán, mármint röpdolgozat, szigorúság meg ilyenek, azt nem lehet kifogásolni hivatalosan, esetleg csak emberileg.
- Akkor az, aki bunkó, az mindent megtehet? - kérdezte Anti felháborodottan. - A tanárnő mit tett volna a helyemben, ha azt látja, hogy a párját bántja valaki?
- Azt hiszem, hasonlóképpen cselekedtem volna, mint te. A reakciód emberileg érthető, ráadásul éppen egy olyan helyzetben történt mindez, amiben egy férfi, ha éppen nem jogász, csakis így viselkedhet.
- Brávó, Anti! - gratulált Robi. - Akkor most mi lesz?
- Ha a tanár úr köti az ebet a karóhoz és legközelebb is előhozza ezt a dolgot, vagy egyértelműen úgy viselkedik, hogy kilóg a lóláb, vagyis bosszúból ad rossz jegyet vagy pl. még nem tanult anyagot is számon kér, akkor fel lehet lépni ez ellen. De szerintem nem így lesz, most dühös volt, mert nyilván frissen él benne a fia megaláztatása, de ezen túlteszi majd magát. Mert azért nyilván tudja, a fiától nem áll távol a lányokkal szembeni tiszteletlen viselkedés… Ráadásul, az ilyesminek az tesz jót, ha elcsöndesedik és lecseng, ha nem bolygatják. Mármint azt, hogy a fia hogyan viselkedett és hogy verekedésbe keveredett… Bezdánéknak is az az érdeke, hogy feledésbe merüljön a dolog.
- És ha mégis harapni fog órákon? - kérdezte Éva.
- Akkor beszélni fogok vele erről, és meggyőzöm, hogy nincs értelme - ígérte meg Hercegnő. - De tessék nagyon készülni biológiából! Is!
- Köszönjük - mondtam Zsuzsi néninek.
- Akkor most földrajzból felelés lesz, mert kevés a jegyetek. Van még időnk… talán négy komoly felelésre. A felelők… Fischer Tamás, Kis Károly, Kovács Zsolt és Péntek Endre. Írásban kapnak feladatot … Pusztai Dávid, Rezéti Szép Ákos, Szérűs Jusztina, Váltig Viola és Hajnal Karina. Bár lehet, Karinát meghallgatni szeretnénk inkább… Szóban vagy írásban szeretnél felelni, Karina?
- Inkább írásban, ha lehet.
- Rendben van. De legközelebb szóban fogsz.
Hercegnő megadta az írásbeli témát, aztán Tominak is az övét.
Tomi jó volt, mindent tudott, de ez elmondható volt Kareszról is. Zsolt felelete négyes lett, Endréé hármas. Az írásbeli feleleteket Zsuzsi néni magával vitte, mert nem volt már idő átnézni.
A szünetben Klaudia megkörnyékezett, de nem estem kétségbe, inkább szórakoztam a dolgon.
- Dani, mikor lenne rám időd? - hangzott a lány kérdése.
- Akár most is, mondd, mit szeretnél…
- Már elmondtam… írásban…
- Ja, igen, persze, emlékszem már… Mikor is érek rá… - aztán ránéztem a karórámra, és hangosan gondolkodtam egy kicsit. - Kétezer- hatszázhuszonnégy, aztán háromezer-tizenhat, meg kilencezer-hétszázhuszonhárom… Sajnos most mégsem tudok mit kezdeni veled, Klaudia, nincsen rá időm.
- Hogyhogy nincs időd rám, amikor én adni akarok és nem kapni?
- Mert minden időmet a kedvesemmel töltöm.
- Remélem, ő is így van ezzel, bár meglehet, csónakázni nem veled jár… Virág néha ott üldögél valakivel egy ladikban, a bókonyon… - mondta Klaudia sokat sejtetően.
Azt hittem, én játszottam most Klaudia idegeivel, de fordítva történt. Bókony… Bókony Péter… Virág ott ül a ladikban a bókonyon… ezt mondta Klaudia…
Nyelvtanórán is ezen gondolkodtam, ettem magam, mert Virág néha olyan… úgy viselkedik, mintha nem csak én számítanék, mostanában ott van ez a Péter is a közelében. Ennek a végére kell járnom.
Óra után megszeretgettem Virágot, azt hiszem, jól is fogadta, vagy mégsem volt túl lelkes? Olyan bizonytalanságérzetem támadt.
- Szeretlek - suttogtam a fülébe.
- Én is téged - mondta. - Jó volt reggel a folyosón, a szekrény mögött.
- Gyere - ragadtam karon és vittem a folyosóra, a szekrényhez.
Sajnos egyik irányból oda lehetett látni, de nem baj. Ha az én kedvesem dédelgetésre vágyik, ez nem lehet probléma. Fogdostam, simogattam. Becsöngettek. Csak mi ketten maradtunk kint.
- Jó lenne, ha senki sem jönne most a folyosóra, nagyon kívánlak - vallottam be.
- Őrült vagy… de itt nem lehet, majd találd ki, hogy hol és mikor… - remegett az az édes, bársonyos hangja. - Jön Hercegnő!
Jött bizony, és nem is egyedül, egy középkorú férfi kíséretében. Hercegnő a falon lévő egyik osztálytablóra hívta fel az illető figyelmét nagy hirtelen, nyilván, hogy azt elvonja a mi egybefonódásunkról, de szerintem az illető mégis meglátott minket. Besiettünk az osztályba.
Az előadó nagyon okosakat mondott, érthetően beszélt, szépen és izgalmasan taglalta mindazokat az új és már ismert dolgokat, amik a kamaszok szexuális életét jellemezhetik. Mindenki felpörgött a témára, bár kérdést senki sem mert feltenni a végén.
Virággal együtt mentünk hazafelé, úgy értem, elkísértem sokáig, de előtte csavarogtunk a városban, és eközben, ahol nemigen volt ember, ott megálltunk csókolózni, ölelkezni. A végén a vasúti felüljáróhídra mentünk fel, és ott ölelgettük, simogattuk egymást.
- Ha nem lenne otthon most senki, akkor hívnálak, hogy gyere hozzánk és szeress… - árulta el elszántságát az én szerelmem. - De előbb-utóbb összejön ez nekünk, meglásd…
- Nagyon szeretlek, kicsim.
- Én is szeretlek… te vagy a kedvencem.
- Kedvenced? Mert van neked más is, akit szintén szeretsz, csak ő mégsem a kedvenced?
- Csak úgy mondtam, te buta… nekem csak te vagy.
