Ahol tapsolni fognak a nyírfák 24. fejezet: ÖSSZEDŐLT A VILÁG
Miután elbúcsúztam Virágtól, Ákosékhoz mentem. Már nagyon kellett egy komoly beszélgetés a legjobb barátommal.
Elmeséltem, mi volt a mai napon kettőnkkel, hogy nagyon odáig voltunk egymásért, és hamarosan meg fog történni az a nagyon várt csoda is, hogy összebújunk, hogy lefekszünk egymással, hogy megízleljük a szerelemnek a testi oldalát is végre. Mert Virág ugyanúgy akarja ezt, ahogyan én is. És eljött az ideje, és hiába is mondják azt, hogy ráér erre még az ember, ez hülyeség, akkor kell megtenni, amikor nagyon akarod, amikor az a másik is nagyon akarja, és amikor a lehetőség is megadatik hozzá. Amint nem lesz otthon senki Virágéknál, kettesben tudunk lenni. Olyan nagyon szeretem Virágot, hogy szinte fáj, de ugyanakkor annyira csodálatos is ez az érzés. És az sem baj, hogy néha féltékeny és néha úgy csinál, mintha más srácok is érdekelnék őt, pedig nem, senki más nem érdekli őt, csakis én. Csak engem szeret, ahogyan én is csak őt.
Klaudiáról is szóltam, hogy milyen levelet írt nekem, és hogy utána szóba is hozta a közös randinkat, ahol majd ő meg én egymásé leszünk. De elmondtam Ákosnak azt is, engem nem érdekel Klaudia, bármennyire is odavan értem. Nem csúnya csaj, nem az, de a stílusa nem az esetem, ráadásul dohányzik, ami nekem a legkevésbé sem jön be. Akkor feküdnék le vele, ha valami a kétségbeesésbe hajszolna, ha valami teljesen megőrjítene és nem is tudnám, mit teszek éppen. És Klaudia egy kicsit szemét is, mert igyekszik bemártani előttem Virágot. Hogy a Bókony Péterrel csónakázik.
Ákos pedig bevallotta, hogy Márkó barátunk Editkéje nagyon tetszik neki, és már nyomozott is utána. Bókony Editnek hívják, és az Alvégi lakótelepen lakik, vagy lakott, mert alighanem költözésben vannak éppen. Van egy bátyja, lehet, azonos az előbb említett Péterrel, az apja meg tengerész, az anyja pedig még most is nagyon csinos nő. Azt is elárulta Ákos, hogy ha Márkó továbbra sem lép a lány felé, akkor ő megteszi ezt, mert neki talán jobban is kell, mint Márkónak, hiszen ő közeledni is mer majd hozzá. Most csak Márkó miatt várakozik még.
- Tomi is azt ígérte, hogy lépni fog, ha Márkó nem lép - emlékeztem vissza a múltkori beszélgetésünkre, amikor Márkó megmutatta nekünk Editet, persze csak messziről.
Nem is mondtam, hogy már két hete nálunk vannak a vizslák, azaz az egyik nálunk, a másik odaát, Zsuzsi néniéknél. Természetesen Annácska és Lackó a legboldogabbak, de mi, többiek se maradunk érzéketlenek a fiatal kutyusok iránt. Hajnalka, Annácska és Lackó épp akkor értek haza a kutyasétáltatásból, amikor én.
- Ilyen hosszú napod volt? - kérdezte a nővérem.
- Randid volt, igaz? - találta el az igazságot a kicsi. - Virággal? Szegény Csalitka, mit fog szólni ehhez?
- Semmit se. Legfeljebb örülni fog.
- Akkor majd Csalitkát hozzuk össze Ákossal - ötletelt az én kishúgom.
- Kismacsek, ne akard te irányítani a dolgokat - mondtam neki.
- Én csak szeretném, ha mindenki boldog lenne, akit szeretek - adta meg a választ.
Hajnalka összecsókolta őt, utána én a nyakamba vettem és úgy vonultunk be a házba.
Ötlete Anyának is volt.
- Mivel Csalitkád pénteken jön, mához egy hétre, és ahogy tervezed, aznap mutatod be neki Farkast, azaz a te Zombi bádat apjaként; és mert neked, kisfiam, tizenkettedikén van a szülinapod, és ahogyan én tőled tudom, Csalitkának meg rá két nap múlva, azt gondoltam, a szülinapi bulidon őt is felköszöntjük. Kérdés, pénteken délután vagy este, vagy szombaton esetleg… A péntek, az lesz a szabadprogram ideje. Lehetséges-e, hogy Annabella szombat este kimenőt kap, hogy a vendégünk legyen? Ezt majd meg kell tudnunk.
Tetszett Anya elképzelése, adja is magát a dolog, hogy ha már itt van Annabella, és születésnapja van neki is majdnem ugyanakkor, akkor őt is felköszöntsük.
- Köszönöm, Anya, nagyon aranyos vagy. Ez jó ötlet. Igazodnunk kell az ő lehetőségeihez, legvégső esetben majd te kéred el őt a kísérőtanároktól. Biztosan jólesik majd neki a felköszöntés, bár szerintem elsősorban az dobja majd fel, hogy életében először találkozik az apjával. Lehet, túl sok újdonság és izgalom lesz neki az apja, a velem való személyes találkozás, és még a születésnap is.
- Danikám, Farkasnak tényleg nem szólsz, mire készülsz? Talán beavathatnád őt mégis.
- Azt hiszem, a meglepetést túléli, és sokkal erősebben érinti a dolog így, hogy teljesen váratlanul, hatalmas meglepetésként zúdul rá a tény.
- Azt hiszem, mindenképpen erősen fogja érinteni, akkor is, ha előre tudná, másnap találkozik a lányával, akiről ez idáig nem is tudott. Viszont a meglepetés valóban nagyobb lesz, ha így, minden előzetes nélkül kell szembesülnie vele.
Másnap hiába kerestem Virágot a városban, az összes helyeinkre elmentem, mégsem találtam. Se délelőtt, se délután. Igaz, nem beszéltünk meg semmit a hétvégére, nem is tudom, hogyan felejthettem ezt el, de azt reméltem, ő is felkeresi a szokott helyeinket és így találkozunk. Végül úgy döntöttem, elmegyek hozzájuk. Tízméternyire lehettem a kapujuktól, amikor elém jött a házból, nyilván látott az ablakból. Puszit váltottunk, belém karolt, aztán elindultunk a közeli parkba. A park legfélreesőbb helyén elengedte a karom és szembe fordult velem.
- Nagyon szeretlek, Dani - kezdte.
Tudtam, fontos dologról beszél most. Viszont megmagyarázhatatlan okból félelem ébredt bennem.
- De történt valami… és emiatt elveszítelek… mert te már nem fogsz tudni szeretni engem… és teljesen igazad van.
- Miről beszélsz? Az érzés bennem komoly, nem csak amolyan izé… Gyöngyös Virág, az én érzésem nem változik egyik percről a másikra. De mi történt?
- Tegnap… olyan boldog voltam, mert nagyon jó volt minden… szeretgettél, és kívántalak, vágytam rád nagyon… mondtam is, emlékszel, ugye?
- Igen, de mondd csak tovább.
- Még estefelé is… legszívesebben elrohantam volna hozzátok, hogy… akár ott is maradjak sokáig, veled, hátha kettesben tudunk lenni…
- Kicsim… akár jöhettél is volna… de mi az, ami történt?
- Megnyugtattam magam, hogy minden rendben van, és hamarosan megoldást találunk az intim együttlétekre is… és nagy boldogság töltött el, hogy szeretjük egymást. Aztán estefelé átjött Péter valami aggregátért, apám pedig, aki éppen nem a Dunán hajózik, hanem itthon van, arra kért, helyette én segítsek neki átvinni hozzájuk, és én segítettem neki átvinni. Péter azt mondta, nézzem meg a szobáját, most dekorálta ki. Megmutatta. Aztán megfogta a kezem, megsimogatta a hajam, az arcom… megcsókolt… Mondtam, hogy nekem most haza kell mennem. Azt mondta, ne menjek, maradjak vele, hisz szeretjük egymást… és kössük össze a sorsunkat… itt és most…
Mielőtt Virág ideért volna az elbeszélésében, már akkor megszédültem, rosszul lettem, de az itt és most említésekor hatalmas félelemmé vált bennem az eddigi összes rossz érzés… Ő pedig folytatta:
- Azt mondtam neki, hogy nem, nem akarom, mást szeretek. De képtelen voltam ellökni magamtól, nem tettem semmit a simogatásai ellen… nem értem, mi volt akkor velem…És egyszer csak ott voltunk a heverőn vagy micsodán, és levált rólam minden ruha… és… és… Jaj, Danikám, megtörtént…
- Megcsaltál? - nyögtem ki és nem akartam elhinni. - Ez nem lehet igaz… Ezt nem tehetted… te nem vagy olyan…
- Szemét lettem, egy rongy… pedig olyan nagyon szeretlek! Annyira, de annyira bánom már… - fakadt sírva Virág. - Tegnap egész nap olyan… izé… zaklatott voltam, és este nem voltam képes az adott helyzetben az ösztöneim fölé kerekedni. Danikám, mérhetetlenül sajnálom!
Már én is sírtam. Nem igaz, ez nem történhetett meg, ez agyrém. Ez az egész annyira valószínűtlen… hogy velünk történik, hogy velem esik meg… Nem lehet, nem! Nem és nem!
- Ugye ez csak egy borzalmas álom, kicsim, szerelmem?
- Sajnos nem álom… hanem valóság. Katasztrófa… én sem akartam elhinni… Mi lesz most velünk?
- Szereted őt is? Ugyanúgy? Vagy jobban, mint engem?
- Nem, nem szeretem jobban.
Végérvényesen összedőlt bennem a világ. Szereti őt is. És ha jobban szereti, ha nem, lefeküdt vele.
- Most elmegyek - mondtam fájdalmasan. - Vigyázz magadra, kicsim!
Elindultam valamerre, bizonytalan léptekkel és belül a hatalmas fájdalommal. Sokáig tartott, de aztán minden érzésem átcsapott dühbe, indulattá vált, és égetett a szégyen, hogy velem ezt meg lehetett csinálni, hogy így meg lehetett alázni… és pont ő tette ezt velem, aki a mindenem. Nem, nem a mindenem, nekem ő már senki, egy senki csaj, semmi közöm hozzá, el akarom felejteni! Csak mentem és mentem, azt sem tudtam, hová, csak mentem, menekültem… Miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Miért van az, hogy nekem semmi se sikerül? Mitől jobb az a másik, az a Bókony Péter, mivel szédítette meg Virágot, az én Virágomat? És Virág hogy tehette ezt? A szerelem nem tűri meg a harmadikat, ezt mondta Anna mama egyszer. Ez azt jelenti, hogy itt én voltam harmadik? Miért éltem meg úgy az eddigieket, hogy Virág és én vagyunk egymásnak, mi vagyunk a szerelmespár, és aki kering körülöttünk, bennünk, az a harmadik? Péter a harmadik, meg Karesz a harmadik, és Annabella a harmadik és Klaudia a harmadik! És most kiderült, én voltam a harmadik. Virág ezé a hülye, baromarcú liliomtipróé lett, miközben engem biztosított a szerelméről, hát ez lehetetlen, ilyen nincs! Vagy mégis? Akkor megmutatom, hogy én is vagyok valaki! Én is kellek valakinek! És köszönöm, József Attila, neked! Mert úgy emlékszem, te mondtad, azé a szívünk, aki felemeli. Hát akkor itt az én szívem, azé, aki felemeli! Tudom, hol lakik Klaudia. Neki kellek. Majd ő… majd vele…
Irányt változtattam. A helyszínen azonban elbizonytalanodtam.
- Tessék mondani, melyik ház Kalászéké?
- Az ott, az a sárga, előtte áll az a diófa.
- Köszönöm.
A kapu előtt lassítottam... minek is jöttem ide? Igen, azért jöttem ide, mert Klaudiát akarom, mert Klaudia szeret, és az enyém akar lenni. Hát most meg is kap!
Benyitottam a kapun, egy tacskó jött elém haragosan csaholva, de nem érdekelt. Ha harap, utoljára ugatott, mert úgy megrúgom, hogy elmegy a kedve mindentől. Ajtó. Kopogtam és beléptem. Egy asszony jött elő, a kezeit törölte.
- Csókolom, Klaudiát keresem.
- Szervusz. Te vagy a Dani, igaz? Már azt hittem, soha nem érsz ide - mondta kedvesen.
- Honnan tudja, hogy ki vagyok?
- Ismerlek a falról - mosolygott rám.
- A falról?
- Gyere, megmutatom.
Bevezetett egy szobába, és ott az egyik falon egy hatalmas szénrajz… egy arc, mégpedig az én arcom.
- Na látod, innen ismerlek. A lányom rajzolta, de most éppen nincs itthon. Mondanám, hogy várd meg őt, ha akarod, de nem tudom, mikor jön haza. Valami buli… vagyis a barátnőjéhez ment, a Judithoz, ismered biztosan.
- Igen, osztálytársak vagyunk.
- Üzensz valami Klaudiának?
- Csak… csak annyit, hogy a Hacsaturján Kardtáncát szerettem volna kölcsönkérni. Úgy tudom, megvan neki. Hanglemezen.
- Ha akarod, nézd át a hanglemezeit, hátha megtalálod. Én csak a Hacsek és Sajót ismerem, ezt a Hacsakturbánt nem.
- Köszönöm, de nem, nem annyira sürgős, csak gondoltam, ha már éppen erre jártam, beugrom elkérni. De majd a jövő héten elkérem tőle a suliban.
- Ahogy gondolod, kedves Dani. Örülök, hogy végre láttalak élő valóságodban is. Klaudia biztosan sajnálja majd, hogy éppen nem volt itthon… de hát, legközelebb majd egyeztettek, ha találkozni akartok.
- Köszönöm, csókolom.
- Szervusz, gyere máskor is!
Végre, kívül vagyok. Mi a fenét kerestem itt? Minek jöttem ide… hisz én semmit se akarok Klaudiától. Én Virágot szeretem. Visszaballagtam a város másik végébe, abba a parkba. Kerestem a helyet, ahol Virág bevallotta, hogy… mást szeret jobban. De kezdtem megint egyre rosszabbul érezni magam, így aztán elindultam hazafelé. Virággal vége… nem folytatható, hiszen egy másik srác szeretője lett. Nagyot csalódtam benne. Hogy tehette ezt? A vágy olyan erős volt benne, hogy az akkor és ott többet jelentett, mint a szíve szava? És a körülmények is ennek kedveztek? Nem, ezt nem tudom elfogadni, ez elvileg lehetséges ugyan, de gyakorlatilag elfogadhatatlan, és azért az, mert az én hátrányomra történt mindez. Milyen jó volt boldognak lenni, mert a legszebb lány szeretett és én is szerethettem őt. Mindig számíthattam az örömre, amit ő jelentett nekem. Most vége. Annyira elromlott a kapcsolatunk, hogy már nem lehet orvosolni. Nem tehetek mást, mint kigyógyulok Virágból. Szereti ezt a Bókonyt is, akkor hogyan lehetnénk mi egy pár? Sehogyan se. És különben is, még csak nem is dönthetek a saját sorsomról egyedül, hisz szeret a családom, és ha meghalok, vagy ha csak átvitt értelemben is elásom magam, az nekik lenne a legrosszabb. Az sem kizárt, hogy Virágon kívül is van szerethető lány a világon, de akár van, akár nincs, engem már nem érdekel. Még jó, hogy Klaudia nem volt otthon. Szégyellem magam, hogy odamentem. Mit gondol majd rólam Virág, ha megtudja? Virág, Gyöngyös Virág! Annyira szeretlek… s ez annyira fáj most!
Ákosékhoz mentem. Mindent elmondtam a barátomnak. Biztosított az együttérzéséről, és arról, hogy mellettem áll és marad is, és nem hagyja, hogy én most örökre megutáljam az életet. Én meg arra kértem őt, és rajta keresztül Márkót is és Tomit is, hogy ne haragudjanak Virágra, amiért így elbánt velem, és ne éreztessenek vele semmi olyasmit, ami neki rosszul esne.
- Szereted őt, még ezek után is - mondta Ákos -, és érte aggódsz, őt félted… Nagy vagy, Wolf Dániel!
