Ahol tapsolni fognak a nyírfák 25. fejezet: KAPTAM EGY SZELET CSOKIT
Mást nem akartam volna beavatni, de otthon Anya és Hajnalka azonnal kiszúrta, hogy olyan valami történhetett velem, ami nem mindennapi. Amikor visszavonultam a szobámba, akkor jöttek utánam, együtt. Anya átölelt, belőlem pedig kitört a zokogás.
- Virág? - kérdezte Hajnalka.
Erre még jobban sírtam.
- Mi történt?
- Vége… mindennek… - mondtam zokogva, aztán miután kissé lecsillapodtam, elmeséltem a lényeget.
Anya simogatta a fejemet, a nővérem a kezemet, miközben vigasztalni próbáltak. A boldogság magában hordja a csalódás lehetőségét, a megbocsátás nem könnyű, és mérlegelni kell, hogy lenyeljük-e a békát vagy nem nyeljük le, amúgy sem késtem le semmiről, még csak most leszek tizenöt éves. Nagyon sajnálják, hogy ez történt, de ez akkora pofon, és pont tőle, hogy nemigen emészthető meg, de majd az érzéseim úgyis eldöntik, mi legyen Virággal.
- De hát azt a másikat is szereti… - nyökögtem a sok sírástól kimerülten -, én megbocsátok neki, de nem lennénk már soha boldogok együtt, mert… ő nem csupán az enyém… vagyis nem az enyém már.
- Az első nagy csalódás után lettem én is felnőtt - vallotta be Anya. - Kisfiam, erős vagy, túléled ezt, kihevered, és rendbe jön az életed, és majd boldog leszel az igazival, meglásd, hidd el nekem… Sírjál, az fontos, a sok síráson keresztül juthatsz el leggyorsabban a megnyugváshoz.
- Anya, kérlek, ne haragudjatok Virágra, az nekem nagyon fájna.
- Rendben van. Ne hagyd el magad. Szükségünk van rád, szeretünk. Az egész család. A barátaid is. Feladataid is vannak, ahhoz erős Danira van szükség. Pár nap múlva két ember életének igen nagy pillanatát kell irányítanod, teljes embert kíván, nem lehetsz magad alatt. De ha úgy érzed, hogy nem tudsz semmi mással foglalkozni, mint a szíved szomorúságával, ami érthető és jogos is, akkor én szívesen átveszem tőled az Annabella-Zombori Farkas találkozó feladatait.
- Megoldom én… erős vagyok. Köszönöm, Anya.
Másnap egy kis időt kerti munkákkal töltöttem, aztán szeretgettem a kicsi Zsuzsikát, mert Annácska elkérte és áthozta hozzánk, természetesen Lackó is jött, én pedig figyeltem Lackó fáramászási produkcióit, nagyon ügyes az ilyesmiben. Azért Annácska nemigen marad el mögötte.
Eközben Zsuzsi néni a férjével, aki egyébként a Pénzügyőrségen dolgozott, elautóztak valamerre, és feltűnt nekik, hogy az útszéli árokban áll egy autó. Laci bácsi megállt, és akkor már azt is látták, egy mozdulatlan ember van a kormányra dőlve. Élt, de nem volt eszméleténél. Zsuzsi néni próbálta magához téríteni, vizes kendővel törölgette a homlokát, a száját is megvizezte, Laci bácsi közben elrohant a közeli benzinkútra s onnan telefonált a mentőkért. Percek alatt meg is érkezett a mentőautó, és a két mentős ott a helyszínen újraélesztette a férfit, akinek akkorra már életjelenségei is alig voltak.
- Ha később érünk ide, bármi megtörténhetett volna - árulta el az egyik, miután behelyezték a beteget az autóba. - Ha maguk nem állnak meg és nem telefonálnak… mi sem értünk volna ide időben.
A hét első napján az iskolában igyekeztem mindenre figyelni, csak Virágra nem. Így azt se tudom, ő vajon figyelt-e engem, rám nézett-e egyáltalán. Klaudia néhányszor a közelembe jött, de aztán mégse kérdezett semmit, tudta és látta, valami nagyon nincs rendben velem. Persze én sem szóltam neki semmit, nem volt kedvem magyarázkodni a tegnapi látogatásommal kapcsolatban. De hiába igyekeztem figyelni Virágon kívül mindenre, amikor Grácia tanárnő kérdezett valamit, nem tudtam, miről van szó. Informatikán a földre ügyetlenkedtem egy billentyűzetet, el is repedt. Németórán oroszra fordítottam a magyar szöveget, és ezen én magam is megdöbbentem. Irodalomórán Hercegnő alig észrevehetően, de megsimította fejemet. Tehát tudja Anyától, hogy mi történt velem. A kémiaórát meg se vártam, egyszerűen szó nélkül eljöttem, mert nem éreztem jól magam. Utólag tudtam meg, Ákos szólt az osztályfőnökünknek, hogy hazamentem, mire ő bejött kémiaóra elején és azt mondta Zoltán Zoltán tanár úrnak, hogy az ő engedélyével vagyok távol.
Milyen rendes. Engem mindig is szeretett, megszületésem óta.
A következő nap lényegesen jobban voltam. Már ránéztem Virágra, ő szomorúan és bűntudattal telve nézett engem, ámbár lehet, csak én láttam így. Klaudiának, bár már tudta, én magam is szóltam, hogy nála jártam, mert egy hanglemezt szerettem volna tőle elkérni. De már nem kérem, mert a szomszédból megszereztem. Persze úgy szóltam Klaudiához, hogy Virág ne lássa, ne hallja. Testnevelési órán megnyertem a távolugrást, ami engem is meglepett. Matekból feleltem, és bár valójában nem tudtam mindent, a kérdéses dolgoknál jó érzékkel választottam ki a helyes megoldásokat és válaszokat. Szerencsés felelet volt, mégpedig ötös. Virágot is kihívta Rózsa néni, Virág meg se szólalt, egyest kapott. Én pedig nagyon sajnáltam őt, és kicsit úgy éreztem, én tehetek róla.
- Ezt felejtsd el, ez nagy butaság! - rivallt rám Ákos. - A kettőtök dolgában ő hibázott, ezt tudja, átérzi, és elege van önmagából. Annyira, hogy egyáltalán nem érdekli a matek, és az se, hogy egyest kap. Nyilván megviseli őt is a szakítás, nem csak téged, de magára vessen.
Fizikán és éneken ismét lógattam az orrom, újból élesen fájt Virág elvesztése. Amikor kicsengettek az utolsó óráról, Karina egy kisebb szelet csokit tett a padomra.
- Olyan szomorú vagy… ne legyél az.
Hazafelé Tomiék elmondták, már mindenki tudja, hogy Virággal vége a szerelemnek. Részleteket azonban nem tud senki, csupán találgatnak. Lilla vigasztalgatja Virágot, Viola is mondott neki pár vigasztaló szót. Még Klaudia is sajnálatát fejezte ki Virágnak.
- Szidnak engem? - kérdeztem.
- Nem hallottam ilyesmit. Hacsak nem olyankor, amikor fültávolságon kívül vagyok - mondta Márkó.
- Ha szidnak, szidnak, az mégiscsak jobb, mintha tudnák az igazat, hogy Virág volt a hűtlen fél - jelentette ki Tomi. - Vagy nem?
- Nem vagyok büszke arra, hogy így elbánt velem, de nem szeretném, ha kitudódna, hogy mit tett. Nekem az is fájna, ha őt ítélné el valaki.
- Dani, te betegesen szereted ezt a csajt - állapította meg Ákos. - Szaladj utána s öleld magadhoz! Jogod van hozzá, a szerelem joga.
- Meg is tenném, ha tényleg csak egy botlásról lenne szó. De ő szereti ezt a Bókonyt… és nem osztozom senkivel. Talán nekem is vannak értékeim, amik alapján elvárhatom, hogy a párom szerelemmel csak engem szeressen.
- Jogos, nagyon helyes gondolat.
Másnap reggel Klaudia várt rám a suli közelében.
- Dani! Valójában mit akartál szombaton? Csak nem akkor vesztetek össze Virággal és fájdalmadban hozzám menekültél volna?
- Talán logikusnak tűnik ez, de én egy hanglemezért mentem… mint mondottam már. Gondolhatsz, amit akarsz.
- Danika, én szívesen járnék veled. Az sem zavarna, hogy eddig mindig csak megaláztál azzal, hogy nem kellettem neked. Ne válaszolj most, ráérsz. Azt hiszem, ez tisztességes ajánlat. Egyébként már nem dohányzom.
- Elnézést kérek, gyerekek, de gond van a többnapos út körül. Sajnos valami félreértés miatt még sincs szállásunk, így marad nekünk az egynapos kirándulás. Sátorhely közelében sétálunk a Történelmi Emlékhelyen, Siklóson megnézzük a várat és Malkocs bej dzsámiját, Harkányban pedig fürödni fogunk. Mégpedig a tavaszi szünetet megelőző nagyhéten, kedden lenne ez - jelentette be Hercegnő.
- Jaj, de kár! - hallatszott innen-onnan. - Nem lehetne valamit mégis tenni? Ki szúrta ezt el?
- Sajnos nem lehet tenni semmit, amúgy én vagyok a hibás. Elnézést kérek tőletek emiatt. Ugye jó a kedd mindenkinek? Szóljon, aki úgy látja, nem jó a kedd!
Nem volt jelentkező.
- Kárpótlásul két dolgot szeretnék bejelenteni. Az egyik az, hogy Bezdán tanár úr ma tartja nektek az utolsó biológiaórát, utána kénytelenek lesztek biológián is beérni… énvelem.
Egetverő hurrázással adtuk jelét örömünknek.
- A másik dolog pedig az, hogy a nyáron el tudunk menni közösen a Balatonra, ingyenes szálláslehetőséget ajánlott fel valaki.
Ismét fergeteges hurrázás. Ez kell nekünk, egy nagy, balatoni, közös buli.
- A pontos időpontot még megbeszéljük, de akár két hétre is mehetünk. Első kérdés, melyik hónapban, de ezt hamarosan megtudjuk a tulajtól. De minden függ attól is, hogyan van időtök, mikorra van más programotok.
Virágra néztem, láttam, ő is örül a lehetőségnek. Végre mosolyogni látom megint.
Karina pedig felugrott örömében és adott egy puszit. Ez pedig nagyon jólesett.
- És honnan van ez a lehetőség, tanárnő, ki ajánlotta fel? - érdeklődött Melinda.
Hercegnő beszámolt a pár nappal ezelőtti történetről, hogy találtak egy eszméletlen embert egy autóban, akihez mentőt hívtak, de akkorra már félig-meddig le is állt a szíve, újra kellett éleszteni. Ha egy perccel később történnek a dolgok, lehetséges, meghalt volna az illető. A családja a hála jegyében felajánlotta nekünk a balatoni nyaralójukat két hétre, én meg arra gondoltam, élvezze az egész osztály. Több szoba, nagy terület, sátorozásra is van lehetőség, vagyis egy igazán fiataloknak való bulinak nézünk elébe.
- Ez kell nekünk - fogtak kezet egymással közösségünk legvidámabb tagjai, és lassacskán csillapodott le a jó hír okozta őrület.
- Délután ötkor lesz Landwirtschaftlicher Egon festőművész kiállításának megnyitója a képtárban - mondott egy újabb érdekes dolgot Hercegnő. - Tudjátok, akinek egy vagy két versével foglalkoztunk a múltkor. Aki akar, jöhet, én ott leszek.
Az osztály fele lelkesedett ezért is. Volt, akit komolyan érdekelt ez az Egon, a többiek meg afeletti örömükben éljenezték meg a kiállítást, hogy lesz egy közös balatoni buli, valamint, hogy ezután Kakasmandikó helyett is Hercegnővel töltjük az időt.
Dénest köszöntöttük névnapján, és akkor nekem hirtelen, ahogy Lillára néztem, eszembe jutott, hogy az ő névnapi köszöntése valamiért elmaradt. Azért emlékeztem erre ilyen jól, mert előtte beszélgettünk is róla, és úgy volt, hogy én köszöntöm az osztály nevében. Ez még februári téma lett volna.
- Lillának is boldog névnapot kívánok az osztály nevében, mert februárban megfeledkeztünk róla… Bocsáss meg, Lilla! - ugrottam fel, és egy táblacsokit adtam neki, még szerencse, hogy Hajnalka reggel a táskámba dugta.
Megköszönte és a megbocsátás is rendben volt.
Csendesen lezajlott a biológiaóra, Kakasmandikó úgy tett, mintha a múltkori ellenségeskedés meg se történt volna. Megkérdezte, akar-e valaki javítani, de nem akart senki.
Hazafelé Márkó elmondta, hogy Bókony Edit Alvégről Felvégre költözött az elmúlt napokban, és hamarosan be fogja cserkészni, mert már nagyon odavan érte. Én meg azt gondoltam, bár sose jött volna ide. Igen, a bátyja miatt.
Mire hazamentem az iskolából, addigra már visszakötötték a korábban, már tudj'isten milyen okból kikötött telefonvonalat a házba.
