Ahol tapsolni fognak a nyírfák 26. fejezet: EGON FESTMÉNYKIÁLLÍTÁSA
A kiállítás megnyitóján sokan voltak. Az osztályból Otília, Izabella, Anett és Ivett, Szakmári Etus, valamint mi, a négy jó barát. De ott volt Hercegnő, meg Anya és Hajnalka, valamint Encike is a nagynénjével, Jenei Eszterrel. Páter Zsolt tanár urat szintén ott láthattuk. Meg azt a harminc-negyven embert még, akiket nem ismertem.
Anya és Zsuzsi nénim össze is ölelkeztek a művész úrral, de Jenei Eszter is nagyon örült Egonnak. Elhangzott többször is a semmit se változtál megjegyzés jobbról is balról is.
- Erzsike nyilván nem tudja, hogy Egon kiállít - mondta Eszter néni Anyának. - Különben, egykori modelljeként nem hagyta volna ki, az biztos.
- Ha minden dunaangyalosi modellje itt lenne, be se férnénk a terembe - szólt hozzá Hercegnő. - És itt vannak azok a nagy művei is…
- A nagyobbik lányom és a fiam - mutatott be minket Anya a festőnek.
- Drága Kamilla, én azt gondoltam volna, Zsuzsi gyerekei - vallotta be a művész. - Rá hasonlítanak jobban. Legalábbis a kék szemük… De lehet, az én szemem már nem a régi.
- Jó a szemed, kedves Egon, mert hasonlíthatnak rá, ugyanis Zsuzsi a nagynénjük, merthogy a férjem húga is, nemcsak a barátnőm.
- Kamilla, semmit se változtál - áradozott már harmadszor is Landwiertschaftlicher úr. - Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint voltál tizenévesen. Na és Zsuzsika, te szintén megmaradtál olyannak, olyan tökéletesnek, lefestenivalónak. Eszterke szintén vászonképes, most is, nagyon is.
- Mit jelent ez? - kérdezte tőlem Ákos.
- Anya modellje volt a festőnek, és sokan mások is a városból. Éveken át alkotott itt ez az Egon. Nézzétek, Tomi, te is gyere, ott, az a portré, az Anya kamaszlányként. De már láttátok is nálunk.
Igen, a portrék között volt az is, amit Anyáról festett a művész. Otthonról hoztuk, a falról akasztottuk le és adtuk át a kiállítás időtartamára a szervezőknek. A kiállítás ugyanis a „Dunaangyalosi idők” címet viselte.
- Landwirtschaftlicher Egon a hetvenes évek elején vált igazán jó festővé, amikor itt, a mi városunkban élt és alkotott - méltatta a művészt az illetékes kulturális szakember. - Portréfestőből ekkor vált aktfestővé. A Dunanagyalosban festett aktjai méltán arattak sikert messze földön is. Így az itt kiállított Mosoly című remekművét egy bécsi magángyűjtemény, az Eszterke és a Lisbet címűt egy-egy budapesti magángyűjtemény engedte át nekünk a kiállítás idejére. Szintén itt festette a szakma által legjobb művének tartott Gerda gerberával címűt, ami jelenleg egy kanadai múzeumban tekinthető meg egy állandó kiállításon. De szerte az országban és azon kívül is megtalálhatók a művész aktjai, és természetesen egyéb festményei is.
Sok mást is elárult még az előadó, aztán Egon is mondott pár szót, megköszönve a kiállítást, megköszönve az egykori modellek türelmét és állhatatos helytállását.
Természetesen több remek képet láthattunk a városról, a Duna-partról és az ártéri erdőről is, de csak egyetlenegy csendéletet.
- Az öreg - olvastam az egyik kép címét.
- Emlékszem erre, beszélgettem ezzel az öreggel, Dezső bácsival, amikor modellt ült hozzá - emlékezett Anya. - Ott voltam éppen a műteremben.
- Anya, miért Kamilla 1. a címe a rólad készült képnek? - érdeklődött Hajnalka. - Festett többet is rólad?
- Igen, később megfestette a Kamilla 2-t is, de az az övé lett, ezt pedig előzőleg nekem adta.
- A Gerda gerberával itt van? - kérdezte a most érkező Apa. - Akarom látni az én szerelmemet tizenévesen… - és átölelte, megcsókolta Anyát.
És ekkor szembesültem azzal, hogy a nővérem mennyivel gyorsabban jut jó következtetésekre nálamnál.
- Apa, szerintem most nem engedhetjük meg magunknak, hogy Kanadába utazz azért a látványért…
- Eszterke nem más, mint Jenei Eszter - állapítottam meg az említett hölgy nyüzsgését látva. - És Encike is tudja ezt, mert azt a képet bámulja leginkább.
- Nena - hallhattuk is a lány hangját -, milyen szép voltál akkor.
- Miért, most már nem vagyok szép? - méltatlankodott Eszter.
- Nekem a Lisbet tetszik nagyon - árulta el Márkó -, de ne mondjátok el Editnek…
- Nem fogjuk - nyugtattam meg. - Nem keverjük össze a műélvezetet a szerelemmel. Igaz?
- Igaz, kisfiam, bár megtörténik, hogy összekeveredik. A festők nagy francok ám… - mondta Anya nevetve.
- De a modellek is - szólt a témához a hozzánk visszaérkező festőművész. - Tudnék mesélni…
- Tanárnő, hívjuk meg a művész urat az iskolába - kérte Hercegnőt Etus. - Holnapután irodalomóra is lesz, meg osztályfői is.
- Miért is ne? Egon, ezennel meghívlak az osztály nevében. Eljössz?
- Nagyon sajnálom, nem tehetem. Már holnap elutazom. De nagyon szépen köszönöm nektek.
Ákost és még sokakat a Mosoly bűvölt el.
- A heverő nő a másik irányba néz, a néző hátulról látja őt, zöld selymek tekerődnek rá itt-ott. Feneke viszont teljesen szabad, valójában annak látványa csalja arcunkra és szívünkbe azt, ami a mű címeként van megadva - hallottuk a minket majd csak ősztől, mégpedig rajzra és műalkotások elemzésére tanító Páter tanár úr szakmai magyarázatát. - Nem gondolja, kedves Zsuzsanna?
- Ön jobban ért hozzá, én itt csak annyit látok, hogy sok szépet festett a művész úr. Az irodalomban jobban otthon vagyok.
Az ikrek pedig azt mutatták nekünk, hogy az egyik képen a háttérben az iskolánk sziluettje látható.
- Igazatok van, lányok, az bizony a mi gimink - erősítette meg az osztályfő.
Csütörtökre ébredtünk. A szokásos csapatban mentünk iskolába, azaz Hajnalka, Marika, Ákos, Márkó, Tomi és én. Márkó minduntalan lemaradozott, a cipőjét bűvölte többször is, mi pedig az egyik lemaradásakor kitaláltuk, hogy randit szervezünk neki az ő Editjével.
- Írunk egy levelet Márkónak, hogy várlak itt és ott, Edit aláírással - mondta az ötlet szerzője, Tomi. - És írunk Editkének is ugyanilyen levelet, Márkó aláírással. Találkoznak, aztán majd egyék meg, amit én kifőztem. Legalább tisztázhatják, hogy járnak vagy nem járnak.
- Ez nagy ötlet! - szólt elismerően a nővérem.
- Szegény Edit, azt se tudja, ki az a Márkó - mondtam én. - Még szegényebb Márkó pedig csak várja majd, de a lány nem fog menni… Félek, így lesz.
- Megpróbáljuk - döntött Tomi határozottan. - S ha nem lesz ebből semmi, rárajtolok Editkére én.
- Ehhez Ákosnak is lesz egy-két szava - mondtam mosolyogva, és észrevettem magamon, hogy milyen erős vagyok. Hiszen már mosolyogni is tudok, amikor a szerelemről van szó, pedig akkorát zuhantam pár napja, hogy azt hittem, belehalok.
Tomi kérdően nézett Ákosra.
- Igen, Tomi, benevezek az Editre pályázók közé én is - vigyorgott Ákos vidáman.
- Miről van szó? - ért utol minket Márkó.
- Editről beszéltünk, hogy vajon lépsz-e végre - mondtam én, mert a másik kettő nem válaszolt.
Virág is jobban van, állapítottam meg, mert trécselt Lillával és Zsolttal, ugyanakkor kíváncsiság ébredt bennem, hogy vajon a Bókonyával hogyan is vannak… Talán Virágot megviselte a dolog, és azóta nem is találkoztak… De nem, ez naiv gondolat, ha nem szeretné a fickót, akkor nem feküdt volna le vele… most tehát együtt vannak mindenestől. Hirtelen nagy szívfájdalmat éreztem, aztán Karina valamiért felém fordult és küldött egy mosolyt, ami meg is szüntette a fájdalmat. Nem is tudja ez a kedves csaj, hogy milyen sokat segít rajtam.
Streich tanár úr elmondta, miből feleltet, aztán felsorolta a felelőket, és adott öt percet az elsőnek a felkészülésre.
- A többiek jobban járnak, mert nekik több idejük van erre - ismerte el, hogy nem egyformák a feltételek. - Persze - tette hozzá -, a tananyagot tudni kellett ma reggelre mindenkinek. - Akkor megismétlem a neveket, tehát Bácskai Dávid, Berzi Melinda, Béregi István, Éhem Judit, Kis Károly, Patak László, Szérűs Jusztina, Sejma Roberta, bocsánat, Róbert, és Hajnal Karina. Azt hiszem, belefér az időbe mindenki.
Dávid remekelt, erre Viola megcsókolta.
- Családi életet otthon tessék… - mondta a tanár úr.
- Roberta - hallottam Dénes hangját, én most téged nem csókollak meg.
Robi nem válaszolt, mert a könyvét bújta ezerrel. Én pedig Karinát figyeltem, hogyan készül, és észrevettem, hogy nem a megfelelő anyagot nézi, hanem egy másikat. Szóltam is neki, észbe kapott, megköszönte. Én pedig direkt jól éreztem magam ettől. Amikor rá került a sor, nagy lendülettel kezdte a feleletét, de mert közbejött a kicsöngetés, Streich tanár úr abbahagyatta vele, de megérdemelt ötössel jutalmazta.
- Jól csináltad - mondtam neki, ahogy visszaérkezett a helyére.
Ezt újabb szép mosollyal köszönte meg.
Az volt az egész órában a furcsa, hogy a tanár úr végig csak magyarul beszélt.
- Talán szerelmes - vélte Etus.
Kémiából nem volt felelés, de Lombiktata rengeteg új anyagot tett elénk és adott fel. Testnevelési órán rövid, de erőteljes gimnasztikázás után a fiúk döngetőztek, a lányok meg a bordásfalak tetején ülve vagy kapaszkodva nézték a férfias küzdelmet, be-bekiabálva. A végére ketten maradtunk Pistával.
- Hajrá Dani! - hallottam Karinát.
Éreztem, ettől szárnyakat kapok, nagyon erős vagyok, gyors is, ügyes is meg minden, de a nagy ügyesség közben megbotlottam a saját lábamban és akkor Pista eltalált a labdával. Karinával kapcsolatban azt el kell mondanom, hogy bár a srácok rástartoltak, amikor közénk érkezett, de ő nagyon tartózkodó volt, így aztán alábbhagyott a fiúk lendülete. Az ikerlányokkal viszont szépen alakult a barátsága.
Óra végén Boldog Zoltán tanár úr azt kérdezte, elmenne-e valaki a Dunaangyalosi Tanítóképző Főiskola csapatának tagjaként a Bükkbe hétvégén, a Szarvasűzők elnevezésű váltófutásra. Mert nincs ki a tizenkét fős csapat. Tudtam az eseményről, valaki már hívott korábban, lett is volna kedvem elmenni, micsoda jó buli lehet az ilyen. Az időpont viszont nekem nem felelt meg, hiszen itthon van fontos jelenésem. Csalitka jön, szülinap is lesz, és ugye Zombi bát össze kell ismertetnem a lányával, akiről még nem is tudja, hogy a világon van. A fizikaóra simán lement, a két matekóra se volt különleges, csak mindannyian untuk már a végét, bár szórakoztató volt a tanárnő új szokása, hogy felváltva tegezett és magázott mindenkit. Bár mintha eddig is úgy csinálta volna.
És eljött a péntek. Anya felmentést kért számomra Zsuzsi nénimtől az utolsó három óráról. Ezt azért is lehetett ilyen jól megoldani, mert az első óra, az énekóra utáni összes többi óra Hercegnővel volt, nevesítve: irodalom, biológia, földrajz, nyelvtan és osztályfői. Én az első hármat is átizgultam, mert Csalitka ma jön Dunaangyalosba, ma találkozom vele először a kétéves levelező kapcsolatunk alatt; és még annyi izgalmas esemény lesz ma és holnap. Annabella délre jelezte a kollégium elé való érkezésük idejét.
A biológiaóránk egy új fejezet kezdete volt, hiszen Kakasmandikó helyett immár Hercegnővel tölthettük. Innentől kezdve tőle tanultunk, neki adtunk számot a tudásunkról, és az ő kedvességét élveztük eközben, és nem a volt tanárunk kevésbé követhető kedélyhullámzásaival kellett megvívnunk.
