A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 32. fejezet: AZ OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Reggel előbb Ákos, aztán Márkó csatlakozott hozzám, és elsőként érkeztünk a suli elé. Minket a testnevelőnk, Boldog Zoltán tanár úr követett, mert vállalta az utat, hogy legyen a csapattal egy felnőtt férfi is. Jöttek a többiek is sorban, Tomi Ivett párjaként az ikrekkel. Jól megnézte az osztály az új párost, tettek néhány vidám, kedves megjegyzést, illetve kérdések is elhangzottak a dolgok ilyetén alakulását látva. Amikor Karina is megérkezett és hozzám bújt, már mi bírtuk a többiek érdeklődését, figyelmét. A régebbi párok is együtt érkeztek, Fűzős Éva az első borotválkozásán a napokban áteső Nagy Antival, Bácskai Dávid pedig Váltig Violával. A mi Horizonte Horváth Azáleánk szerelmi élete is láthatóan működött, mert őt Anti bátyja, Miklós kísérte ide, és bensőségesen búcsúztak el egymástól, amikor elfoglaltuk helyünket az autóbuszban. Virág érkezett utolsónak, Hercegnő már éppen kezdett aggódni miatta. Gyöngyös Virág, akivel nem is olyan régen nagy szerelemben és boldogságban voltam, de azóta megváltozott a világ, rengeteg dolog történt. Élén azzal, hogy Karina és én egymásra találtunk, ami ritka nagy szerencse számomra, mert ha ez nem történt volna meg, magam alatt lennék egészen mélyen a nagy szerelmi csalódás következtében. Láttam, Virág észlelte a tényt, hogy Karina és én… A buszban, és ez nem lepett meg igazán, hisz amíg együtt jártunk, már akkor is hagyta magát kerülgetni általa, a volt szerelmem Kis Karesz mellé ült. Még jó, hogy nem hozta magával az osztályidegen Bókony Pétert, akivel ő… de ez már a múlt. Lehet persze, fordítva történt, Karesz ült Virág mellé. Mögöttük Kovács Zsolt és Legendás Lilla foglaltak helyet. Ekkor váratlan és furcsa érzésem támadt. Mit akar Zsolt Lillától, ettől a kedves, barátságos, segítőkész, szelíd, aranyos és kikezdhetetlenül korrekt, szép kislánytól, akire ha nézek, megnyugszom és nem is tudom, mitől, de jól érzem magam. Majd kiderül… Különben semmi közöm hozzá, azt csinálnak, amit akarnak, csak éppen… nem szeretném, ha Lillának szomorúságot okozna Zsolt, aki annyira… olyan… felszínes vagy mi. Nem hozzávaló.
Elindultunk. Irány a mohácsi csatamező. Kisvártatva Tomi odament Ákoshoz és mondott valamit, majd odajött hozzám és nekem is elmondta.
- Tegnap Ivettel beszélgettünk, és elmeséltem neki a mi Zlatics Márkó barátunk Bókony Editke utáni vágyát, és a mi elképzelésünket, hogy összehozzuk őket a tudtukon kívül. Megírtam Márkó levelét Editnek, Ivett pedig Edit levelét Márkónak. Aztán még az este be is dobtuk az illetékes postaládákba. Ma este pedig már várja őket a levél, mert az otthoniak napközben megtalálják a küldeményt.
- Szép munka volt, reméljük, megoldást jelent és szerelem lesz belőle - nyugtáztam.
- Ivett és Tomi randit beszéltek meg Márkónak és annak a lánynak, a tudtukon kívül? - kérdezte lelkesen Karina.
- Így van. Ők elmennek a randira, ott nyilván kiderül, nem ők írták a levelet egymásnak, de adott a lehetőség, hogy elkezdjék az ismerkedést… Ha meg nem, akkor szidnak minket és kész. Ők csakis jól járhatnak ezzel.
- Drukkolok nekik. Ivett nem is mondta nekem, persze nem is mondhatta, mert szinte egyfolytában Tomival lóg.
- Tudod mit? Tegyük ezt mi is. Lógjunk egyfolytában együtt…
Ezt megpecsételtük egy csókkal, azután átkaroltam Karinát, ő a vállamra hajtotta a fejét, és maga a busz, valamint az egész osztály úgy duruzsolt, hogy a mi boldogságunkhoz ez nekünk tetsző aláfestő zene volt. Időnként megfűszerezve nevetéssel, alkalmanként kamaszlányos sikítással; én pedig, mert a kedvesem szívdobogását a tenyerembe szerettem volna venni, hát meg is tettem, azaz a szabad kezemmel védelmező módon beborítottam, megfogtam Karina cicijét. Mert ő is akarta ezt, szívesen vette, hiszen, ha nagyon gyorsan is történt, de igazán megszerettük egymást és ebből minél több örömet kell kihámoznunk, mert erről szól a szerelem.
Szakmári Ferkó, Patak Laci és Péntek Endre végig az utazás alatt nagy elánnal kártyázták.
- Hogy ti mennyire élvezitek ezt a lapcsapkodást, ráadásul tudjátok is, mit csináltok, ez azért valahol profi dolog - álmélkodott Anti. - Végigkártyázzátok az utat.
- Jobb az utat végigkártyázni, mint végigokádni - bölcselkedett Ferkó. - Amúgy azt mondom - fordult Laci felé -, rekontra!
Mohácson megálltunk és egy büfében néhányan ittak valami üdítőfélét, meg mosdólátogatást is tartottunk, illetve Hetyke Iza evett egy tányér valamit, amit éppen kapni lehetett, mert már nagyon éhes volt. Annak ellenére, hogy a buszban is folyamatosan tömte magát, igaz, csak csokoládéval.
- Tudom, túlsúlyos vagyok, pedig alig eszem többet másoknál, de autóbuszban mindig megéhezem… ezért muszáj ezt a valamit most megennem.
- Babgulyás - állapította meg Béregi Pista ránézéssel.
Folytattuk az utat, és máris ott voltunk a Sátorhely közeli Mohácsi Történelmi Emlékhelyen. Nagy területen lett kialakítva. Különleges hangulata volt, kolompféleségek meg más kongató eszközök általi hangokat szólaltatott meg a szél. Találtam egy kis gingko bilobát, fakedvelő szeretettel alaposan megnéztem, és természetesen megmutattam Karinának is. Kiderült, ő eddig még nem is látott páfrányfenyőt.
Siklóson nagy szám volt a vár, igazán várszerű vár az, bámulatosan szép is, benne múzeum. Megtudtuk azt is, nem a múzeumban, hanem még a várhoz közeledve, hogy Malmos Peti és Éhem Judit apja itt volt határőr. Nem a várban, de Siklóson. Az esküt, az ünnepélyeset viszont a várban tették le.
Ezután megebédeltünk egy étteremben, majd Malkocs bej dzsámiját is megnéztük. Szérűs Jusztina szerint cuki egy épület, és igaza lehet, ugyanis ezt két másik csaj is megerősítette, mégpedig Otília és Melinda. Később derült ki, ők hárman, valamint Sejma Robi és Malmos Peti, ki tudja, milyen gondolattól vezérelve, titokban és a játék kedvéért megittak egy kisebb üveg likőrt, vagy ahogyan Tina mondta, liqueriört. Szerencséjükre Hercegnő nem vette észre, mert ezt talán nem díjazta volna a szokásos megértéssel. Mire azonban a harkányi fürdő meleg vizes medencéjébe belemerültünk volna megutaztatott fiatal testünkkel és szintén fiatalos jókedvünkkel, az a kis spicc már el is szállt a szép leányfejecskékből.  A két fiú, Robi és Peti fejéből is.
Ebből az alkalomból, hogy mindenkiről lekerültek a ruhák, és csak holmi kis fürdőizékben voltunk, megállapíthattam újból, hogy az osztály lányainak nagy többsége igazi szépség. Azt bátran állíthatom, köztük a legszebb éppenséggel az én Karinám. Igaz, ha a többieket is jól megnézem, akkor akár ők is lehetnének azok a legszebbek, de mivel Karinával járok és őt szeretem, mégiscsak ő a legszebb. De azért megemlítem, hogy Virág, Viola, Otília és persze a kis Lilla szintén elbűvölő, és a sort még folytathatnám Azáleával, Melindával meg az ikrekkel. Úgy tűnt, Tominak Ivett a királynő, és ez helyes is, hiszen összepárosodott vele. Erre a gondolatra fel kellett nevetnem, merthogy ezt a kifejezést lehet többféleképpen is érteni, és Karina azonnal érdeklődött, mi okozta ezt, mármint a látható ok nélküli nevetésemet. Miután elmondtam, jót nevetett ő is.
- Szívesen megkoronáznám - mondta mellettem Pusztai Dávid Melindát csodálva, ami azt jelenti, ő is a királynőválasztáson gondolkodhatott éppen.
A harkányi fürdő pedig sosem felejti el, vagyis Karina és én sosem felejtjük el, hogy abban a medencében éltük meg az első igazán komoly érzéki dédelgetést egymás örömére és közös örömünkre, a víz alatti simogató-párbaj győzteseiként. Egyébként Karina ugyanolyan ártatlan, mint én, és gyönyörűségeset játszottunk, de természetesen nem játszottuk végig a játékot.
Ákos igyekezett jelen lenni, nem maradt kívül a kirándulás eseményein, de keveset szólt, és én tudtam, Annabellán jár az esze. Hiányzik neki, de boldog, hogy vannak ők egymásnak.
Hazafelé menet meg kellett állni a nyílt országúton a kisdolgok elvégzésére.
- Lányok balra, fiúk jobbra! - dirigálta az akciót a tanár úr, és ekkor derült ki, van köztünk három olyan srác, aki nincs tisztában ezekkel az irányokkal.
- Nem kell segítség, már nagylány vagyok! - hallottuk Klaudia rémült hangját.
- Nehogy már rám lépj, húzz el innen gyorsan! - mondta felháborodva Judit. - Na neee… most tényleg végig akarod nézni, dilis Dénes?
- Sipírc innen! - sivalkodott Tina is, mire Robi, Peti és Dénes végre ráébredtek, hogy rossz oldalt választottak.
- Ezt nem kellett volna, fiúk, erre még visszatérünk - jelentette ki Boldog Zoltán, és Hercegnő megerősítette ezt, mondván, ennek valóban lesznek következményei.
- Dénes, nem lehetsz ekkora bunkó - mondta Anti. - Bár ezek szerint…
És az élet tartogatott még egy érdekességet a kisdolog-akció melléktermékeként, elsősorban számomra, ugyanis Lilla úgy ugrott át egy nagy pocsolyát, hogy csak az egyik lábával, a másikkal bizony belelépett.
- Csurom egy víz lett a cipőm, és belül is - panaszolta az érdeklődő osztályfőnknek.
- Kicsim, neked száraz a cipőd, a lábad? - kérdeztem Karinát.
- Igen, én megkerültem azt a tócsát.
- Akkor én felajánlom Lillának a száraz zoknit, amit Anya adott arra az esetre, ha te jártál volna így…
- Én? Nekem? Ilyen édes az anyukád? Hogy rám gondolt?
- Majd megismered őt és szerintem szeretni fogod - válaszoltam, és odaadtam Lillának a zoknit.
- Tessék, vadonatúj.
- Köszönöm, Dani, ez most nagyon jól jön nekem - lepődött meg és örült is a segítségnek. - Majd visszaadom, vagyis egy ugyanilyet adok vissza.
- Nyugodtan megtarthatod, tekintsd vásárfiának, bár nem vásárban voltunk - mondtam vidáman, hisz olyan jó az, amikor az ember gondoskodhat valakiről, akinek éppen erre van szüksége.
Azért jobb lett volna, ha Karinának kell a száraz zokni, hisz elsősorban róla szeretnék gondoskodni. De Karina elővigyázatos, míg Lilla vállalkozóbb szellemű, ha ilyen helyzetbe kerül, hogy előtte egy nagy pocsolya.
A tanár úr a jobb és baloldalt összekeverő társaságot látogatta meg az autóbusz hátuljában, hogy beváltsa korábbi fenyegetését, azaz elővezesse a helytelen viselkedésük következményeit. Béregi Pista éppen belenyalt a likőrösüvegbe, Boldog Zoltán pedig keresés nélkül is azonnal megtalálta a másik, a már üres kisüveget is. Így fény derült az ártatlan, de mégiscsak elfogadhatatlan italozásra.
- Ki ivott még?
- Csak mi, négyen! - vágta rá a választ Pista és Dénes egyszerre, és ez javukra legyen írva, viszont az utóbbi megtoldotta a mondatot, ez pedig nem vallott nagy észre.
- A lányok nem ittak egy kortyot se… Melinda, Otília és Tina… nem ittak… nem.
- Akkor majd Zsuzsanna nénivel megbeszélitek ezt - döntött a tanár úr és visszament Hercegnőhöz.

- Kedves egészségetekre a mai kirándulás örömeit! - búcsúzott az osztályfő az iskola előtt. - Örülök, hogy együtt voltunk, hogy sok szép közös élményt éltünk át, és biztos vagyok benne, hogy még jobban összekovácsolódott a társaság. Holnap találkozunk. Jó éjszakát mindenkinek!
Elbúcsúztunk egymástól, és két-háromfős csoportokban vagy egyenként, de indult mindenki hazafelé.
Karinát hazakísértem, éreztem, elfáradt a nap sűrűségétől, de azt is éreztem, nagyon boldog, ahogyan én is, mert szerelem van köztünk. A kapujukban egymást átölelve álltunk sokáig, néha összecsókolóztunk, végül az vetett véget ennek a harmóniának, hogy kijött az édesanyja.
- Szervusztok. Legyen mára elég, gyerekek, gyere be kislányom, te is igyekezz haza, Dani… ugye úgy hívnak? Én Aranka néni vagyok, majd megismerjük egymást… legközelebb behívlak hozzánk, de most már este van… jó éjszakát.

Bár már késő volt, otthon zajlott az élet. Nálunk volt Lackó és a kicsi Zsuzsika is, utóbbi Annácska ölében, miközben hallgatták, hogy Anna mama éppen a Piroska és a farkast meséli. Anya szintén ott ült a gyerekek között és áhítattal figyelt minden szóra.
- A farkas úgy döntött, nem eszi meg a nagymamát, inkább szeretni fogja, és akit szeretünk, azt nem esszük meg - magyarázta Anna mama. - Legalábbis igazából nem esszük meg, legfeljebb jelképesen. De ugye azt tudjátok, hogy ez kedveskedést, szeretgetést jelent. Szóval… ekkor a nagymama remek ötlettel állt elő. Azt találta ki, hogy a szeretetteljes farkas ne maradjon éhen, ezért hát főz neki tejbegrízt.
Én Anyára néztem, és láttam, könnyek buggyannak ki a szeméből. Nem először történik ez meg, ennél a mesénél Anya visszatér a saját gyermekkori világába, és az hozza ki belőle a könnyeket. Nagyon kedves neki ez a mese, és számomra is, és emlékszem, ő milyen sokszor mesélte nekem. Már a megszületésem előtt is. Ezt tőle tudom.

- Jó estét mindenkinek!- lépett be Hajnalka. - Meseest van? Csatlakozni szeretnék én is a hallgatósághoz.
- Foglaljon helyet a kisasszony! - szólt Anya. - Minden rendben?
- Minden rendben van, Anyukám. De kérem, hogy tessék elölről kezdeni a mesét, hogy én is a teljes mesét élvezhessem! Ugye megteszed, Anna mama?
- Jaj, drágám, valamiért nagyon fáradtnak érzem magam, de… de azért a kedvedért… - mondta Anna mama
- Majd én, Anya! - mondta és vette át az irányítást az én édesanyám. - Majd én kezdem elölről, és elmesélem végig. Ugye, ti, kicsik, Annácska, Lackó és te, pici Zsuzskó, ugye nem bánjátok, ha elölről kezdem a mesét?
- Kezd elölről, Anya, az sem baj, ha Zsuzskó elalszik, hiszen ma nálunk alszanak Lackóval együtt - egyezett bele az újrakezdésbe a húgom.
Anya pedig elejétől a végéig elmesélte a Piroska és a farkast. Mégpedig úgy, ahogyan átírta még kisgyermekkorában a történetet második felét, és ahogyan emiatt Anna mama is úgy szokta mesélni.


- Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány. Aki csak ismerte, nagyon kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette. A világ minden kincsét nekiadta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta. El is nevezték róla Piroskának. Piroskáék bent laktak a faluban, a nagymamája pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Piroska bort meg kalácsot vitt kosarában a nagymamának. Útközben találkozott a farkassal, aki kikérdezte őt, hova megy és minek. Miután megtudta, hogy a nagymama egyedül van a kis házikóban, Piroskát virágszedésre buzdította, ő pedig elment a nagymamához, hogy megegye. Amikor meglátta a nagymamát, megsajnálta, és úgy döntött, mégsem eszi meg, mert az a nagymama számára végzetes is lehet. Piroska meg sírni fog nagyon, és neki magának pedig lelkifurdalásai lesznek. Ugyanis nem volt gonosz ez a farkas.
 
- Akkor csinálok tejbegrízt - mondta a nagymama -, és úgy is cselekedett, elkészítette a tejbegrízt. A tetejére egy kevés mézet öntött és fahéjat szórt.
- Nem fahéjat, hanem cimetet - javította ki a mesélőt a húgom. - Dédpapa úgy mondja, hogy cimet.
- Akkor legyen cimet. Szóval cimetet szórt, ami is a fahéj másik ismert neve - egyezett bele Anya. -

A farkas jóízűen ette a tejbegrízt. Piroska is megérkezett nemsokára, ő is evett belőle, hiszen a farkas neki is hagyott. Ezután Piroska megcsókolta a farkast, aki deli legénnyé változott és azonnal egymásba szerettek. Azonban várniuk kellett az esküvővel még néhány évet, hogy Piroska felnőtt nővé váljon, mert kislányt abban a mesebeli időkben sem volt szabad feleségül venni. Végül hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és még máig is élnek, és sosem fognak meghalni.

 

Vége lett a mesének. A kicsik elhelyezkedtek az ágyaikban, közben Anna mama is felébredt, mert a mese közben elaludt, és elment ő is lefeküdni. Anya szintén visszavonult, közben olyasmit mormogott kedvesen és félhangosan, hogy Apát egy kis időre még felkelti, mert ötletei támadtak a mai nap végére. Ezt mi ketten, Hajnalka és én, megértő és az életet részben már jól ismerő gyerekei egy vidám összenézéssel nyugtáztuk.
- Danikám, te kész vagy mára, mehetek a fürdőszobába, vagy pedig még te sem vagy túl rajta? - kérdezte a nővérem.
- Előtte állok még, de mehetsz elsőnek. A Balázsoddal voltál netán?
- Igen, vele voltam.
- És?
- Alakul a dolog, de nem szeretném elkapkodni.
- Okos az én kis nővérem, nekem a kedvenc nővérem.
- Megtisztelő, köszönöm, Öcsi!
- Ha mire végzel, és én már elaludtam, akkor ne ébressz fel. Köszi. Jó éjt!

 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 32. fejezet: AZ OSZTÁLYKIRÁNDULÁS hozzászólásai

Szólj hozzá

0.02 mp