Ahol tapsolni fognak a nyírfák 34. fej. VEREKEDÉS, ÚJABB EMLÉKEZÉSEK
Hazafelé találkoztam Virággal és Karesszal. Együtt jöttek, de nem kéz a kézben. Zavart köszönés és mindenki ment tovább. Visszanéztem, épp akkor visszafordult Virág is. Nem tudom, miért is, de átmentem a túloldalra. Ahol felléptem a járdára, ott állt Bókony Péter.
- Gondolom, meg akarsz ütni - mondta furcsa vigyorral az arcán.
- Ha ragaszkodsz hozzá…
- Nincs jelentősége. Vesztettél és kész.
- No és te? Te vagy a nagy nyertes? Mint láthattad, mert szerintem őket követted, Virág és Karesz együtt sétál.
- Igenis, nyertes vagyok. Virágot én döntöttem derékra, neked ez nem jött össze. Virág nem is érdekel már, Virágnak most éppen Karesz kell, aztán holnap valaki más. Ő ilyen… egy kis lotyó.
Hatalmasat csaptam az arcába. Aztán még többször is, de utána összességében legalább annyit kaptam, mint adtam. Aztán ellökött, földre kerültem, akkor még belém is rúgott volna, benne volt a mozdulatban is már, de aztán mégsem tette.
- Nevetséges hülyegyerek vagy - morogta és elment.
Bőgni lett volna kedvem, hogy ez történt, ugyanakkor valamiféle elégedettség is volt bennem. Odacsaptam néhányat a pofájába ennek az undorító féregnek, aki gyalázni merte a lányt, akit én szerettem, és akit ő csak kihasznált.
Ekkor ketten nyúltak értem, hogy felsegítsenek. Virág és Karesz.
- Véres az arcod, a szád, az orrod… - mondta halkan Virág és egy zsebkendővel maszatolt a sebeim körül, közben talpra álltam.
- Kedves vagy… köszönöm.
- Nem undorodsz tőlem? - kérdezte.
A fejemmel intettem csak. Erre benyálazta a zsebkendő másik felét és azzal kezelt tovább. Karesz meg csak álldogált mellettünk, hol az egyik, hol a másik lábára helyezte a súlypontját.
- Kérlek, most hagyj minket magunkra - fordult hozzá Virág, és a srác szót fogadott.
- Itt várlak a közelben, ha együtt megyünk tovább - szólt vissza tisztes távolságból.
- Dani, annyira sajnálom, hogy… ez történt… mindent, ami történt. Csak azt nem sajnálom, hogy te meg én… szerettük egymást. Én még most is szeretlek, téged szeretlek, senki mást.
Lámpafény esett az arcára, szép volt ez az arc, és éreztem, őszintén beszél. Ha nem Karinát szeretném már, akkor most átölelném Virágot és minden menne tovább, amit mi ketten elkezdtünk a szalagavató bálon.
- Bocsáss meg nekem és szeress megint, ahogy szerettél azelőtt, hogy Péter… olyan helyzetbe hozott, hogy elvesztettem a fejem. Bocsáss meg, hogy szemétül viselkedtem veled! Nem érdemlem meg, tudom, de olyan nagyon fáj nekem, és nagyon-nagyon hiányzol.
Keserves sírásba kezdett, átöleltem, hogy könnyebb legyen neki. Megvártam, amíg jól kisírja magát, utána elmondtam, hogy a csalódás okozta fájdalom közepette egyszer csak jött Karina, és hozta az őszinte szívét, és helyet talált az én szívemben.
- Tudod, a szívem rettenetesen fájt és meg kellett menteni… és meg is lett mentve. És most nagyon szeretem Karinát, ő is engem, jó együtt, nagyon jó. Megbocsátottam már neked, nem is neheztelek, egy kicsit sem, de… már mást szeretek. Karinát.
Perceken át hallgattunk, szipákolt és szuszogott a fülembe. Aztán összeszedte magát.
- Igazad van, és kívánom is, hogy te meg ő… szeressétek egymást, mert… megérdemled, hogy egy ilyen szerelmed legyen, mint Karina.
Körülnézett, látta, hogy Karesz ott áll, ahol az előbb.
- Miért verekedtetek?
- Téged gyalázott… ne állj vele szóba többé! Csak kihasznált, az sem tudja, mi az, szeretni. Sőt! A tisztességet sem ismeri. Na… eredj… Karesz vár…
Virág nem mozdult, de Karesz odajött, belekarolt.
- Hazakísérlek, gyere… - és elindultak.
- Gyorsan elmondom a lényeget - kezdtem otthon, mielőtt kérdések tömegét zúdították volna rám.
- Hogy nézel ki? Mi történt? Verekedtél? - jöttek mégis a kérdések.
- Karinát hazakísértem, jött Virág Karesszel, aztán Bókony is, az a fickó, aki szemét módon kihasználta Virágot, most pedig nekem gyalázta őt. Megütöttem, mert azt kellett tennem, visszaütött és most így nézek ki. Ja, és még az is, hogy Virág törölgette a sérüléseimet, bocsánatot kért, azt mondta nagyon szeret… ez történt.
- És te, fiam? - nézte meg a sebeimet Anya.
- Karinát szeretem, nem térhetek vissza Virághoz. Remélem, Virág is boldog lesz valakivel, ahogy én is Karinával.
- Ki ez a fickó, ez a Bókony? - akarta tudni Apa.
- Nem kell beleavatkoznod, drágám - így Anya. - Dani helyesen viselkedett, úgy érzem, folytatása ennek nem lesz. De ha elém kerül ez a fickó, nem állok jót magamért, azt elhiheted!
- Jaj, Istenem, hogy mindig történik valami - sopánkodott Anna mama.
- Köszönöm, de megoldom. Majd szólok, ha nem tudom megoldani.
A szüleim összeölelkeztek, Hajnalka pedig, előkerülvén, ellátta a sérüléseimet a házi patikából.
- Vacsora után bemegyek hozzád - ígérte.
- Anya felnyitotta szememet - mondta már a szobámban. - Kiderült, ez a Balázs ezzel a Júliázással ismerkedik. Mindenkit Júliának hív a legelején, és ezt általában romantikusnak találják a csajok… Ez még nem is lenne baj, de van más is. Képzeld, Anyának is udvarolt… Még valamikor a múltban, fiatal srácként. És Anyát zavarná, ha én ezzel a Balázzsal… bármit is kezdenék.
- Érthető, engem is zavarna. De akkor ez a fickó nem csak a fiatalabbakra hajt, hanem a nálánál idősebbekre is. Ha a hét évvel idősebb Anyának is udvarolt. Amúgy csakis ezerkilencszáznyolcvan előtt lehetett, ez biztos.
- Belátom, rosszul adná ki magát az, ha járnék ezzel a Balázzsal. Lemondok róla, bár annyira jó zenész, és annyira nagy költő.
- Igen?
- Figyelj! Két versét leírta és felolvasta nekem. Szerintem nagyon jó versek. Majd elmondom Zsuzsi néninknek is, ő értékeli az ilyesmit. Hozom a papírt, felolvasom. Muzsikus vagyok, az a címe.
Hozta és felolvasta.
Amikor ölébe vesz a zene,
szívem legnagyobb szerelme,
végtelen út az a csillagok között.
A dallammal együtt a lelkem is hömpölyög.
A mindenség figyelme alázat, áhítat,
nem talál magának ennél szebb hidat,
pedig hozzám igyekszik, mint hozzá a dallamok.
Hegedűm a párom, muzsikus vagyok.
- Annyira jó gondolat - áradozott a nővérem.
- Nem is tudom… a hömpölyög, az nem illik ide valahogyan… határozottan rossz szó ide.
- Nekem tetszik. Ez meg még inkább.
A nagy csodák
Nők, gyerekek, tájak,
zenék, virágok, fák.
Ezek a szép vágyak,
ezek a nagy csodák.
- Na, ez milyen?
- Ez valamivel jobbnak tűnik. A tartalma nagy igazság, legalábbis én egyetértek vele, de azért versként nem váltja meg a világot.
- Írjál jobbat te!
- Nem teszem, nem értek hozzá. Viszont irodalomórán is volt szó Farkaslaki Balázs verseiről, Zsuzsi nénink biztosan vissza tud rá emlékezni, te meg úgyis beszélni akarsz vele ilyesmiről.
- Hát igen, érdekel.
- És Balázs?
- Már nem annyira… nem, nem érdekel már. Hülyeség. Különben is, Zoltán szeretné, hogy találkozzunk, és Tibor is írt, hogy találkozni akar velem.
- Na látod! Milyen lett a kabátod…
- Mi van?
- Semmi se van, azaz nincs semmi. De én Tibornak drukkolok Boldog Zoltán ellenében. Ezt vedd figyelembe a döntésednél - közöltem vele, és egészen jó kedvem lett már elalvás előtt, mert miért is ne lenne, hiszen valójában helytálltam ma megint, amennyire csak lehetett, és szeretem Karinát, mégpedig hűséggel szeretem. Ez pedig nagyon jó!
Éjjel felriadtam többször, végül fáradtan is ébredtem.
- Hét óra - tájékoztatott Annácska. - Emlékszel, hogy én találtam ki a múltkor, hogy Csalitka legyen Ákosé? És Ákosé lett. Látod, mégiscsak én irányítom a dolgokat.
- Jó reggelt, Kismacsek. Ez igaz, de miért mondod? Most jutott eszedbe?
- Csak közöltem a tényt, mert akkor nem hitted, hogy ilyen jól látom előre a dolgokat.
- Értesz hozzá, meg kell hagyni.
Ezután hirtelen lendülettel elkaptam és jól megdögönyöztem, játszásiból megharapdáltam, végül belecsomagoltam a paplanomba és a legvégén egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Nesze neked, Kismacsek!
Ő természetesen élvezte nagyon, szereti ezt a játékot, sikoltozott, kiabált közben, Hajnalka és Anna mama be is jöttek a nagy mulatság hangjaira.
- Mi folyik itt, fiatalok?
- Most elmondom Dani jövőjét, ahogy előre tudtam Csalitka és Ákos esetében is. Karina után Danikának lesz még egy barátnője, utána jön az igazi. Úgy ám!
- Mitől vagy ilyen biztos magadban? - kérdezte a nővérünk. - Ákosékat tényleg megjósoltad.
- Különleges képességem van hozzá. Anyától örököltem, ő gyógyítani tudott egy időben, amikor Dani kicsi volt. Úgy ám!
- Ez is igaz…
- És lőni is nagyon tudok, ahogyan Anya is nagyon tud. Laci papa szerint a Wolf-vér nem akármi.
- De Anya nem Wolf-vér…
- Igen, anyukátok Kiskovács. Meg persze Rumianek is - szólt a dologhoz Anna mama. - De örökölni nem csak a Wolf-vért lehet, hanem egyebeket is. Gyertek reggelizni!
Még eléggé ronda volt minden sebem, de nem szégyelltem.
- Ezek kitüntetés-plecsnik - fogalmaztam meg Apának, aki egy friss hírrel szolgált, miszerint Ákos itt volt hajnalban és elmondta, Budapestre utazik Annabellához. Este beszéltek egymással telefonon, és ma délelőtt találkoznak. Ákos ma és holnap is beteget jelent, a lány szintén.
Eszembe jutott, hogy ma délután Márkó is találkozni fog Edittel, és az sem lesz egyszerű dolog, hiszen nem ők írták egymásnak a randira hívó levelet, hanem Tomi és Ivett voltak a tettesek. Az ötlet pedig Tomié, de mi, Ákos meg én erősen támogattuk. Mint jó barátnak, kéznél kell lennem a randi után, hogy ő elmesélhesse valakinek, hogy én megmagyarázhassam, ha lesz mit, hogy együtt örüljek vele, vagy pedig lelket verjek belé, ha nem sikerült a dolog. Karinával tegnap nem beszéltünk meg mára semmit, de korábban azt igen, hogy minden nap találkozunk majd. Vagyis suli után valamikor délután a gólyafészek alatt kell lennem.
Az iskolában rögtön megnyugtattam Karinát, hogy nem fáj és pár nap múlva már nem is fog látszani a sérülésem, és elmeséltem, hogy Virágékat követte a Bókony és provokált, hát váltottunk néhány ütést, ha már így hozta a sors. Nem nyugodott meg igazán, de hát a lányok ilyenek. Ugyanakkor meg is beszéltük a délutáni randit, tanítás után pedig rohantam haza.
- Danikám, az erősebb paradicsompalántákat ki kellene ültetni. Megcsinálod?
- Meg ám, Gyula papa, természetesen. De inkább holnap hajnalban, most nem érek rá.
- Ugyan áruld el, mi az a fontos?
- Szerintem lány van a dologban - találta el a most érkező Laci papa, azaz Wolf papa.
- Igen, mégpedig az a lány, akit szeretek - mondtam bátran és büszkén és dicsekedve is. - A legszebb lányról van szó.
- Mi, Wolfok, már csak ilyenek vagyunk - nézett körül Laci papa, nehogy meghallja ezt a család egy nőtagja is.
- Megtanultam ezt az igazságot én is, kedves nászuram - mosolygott a másik nagyapám. - A fiad, akinek Beáta volt az asszonya, egyszer csak se szó, se beszéd fogta a kislányomat és eltulajdonította. Kicsi kis ártatlan Kamillámból túl korán csinált nőt. Aztán, amikor a következő asszonyánál, Csillánál már megvolt Hajnalka, jött megint Kamillához és megcsinálta neki ezt a frankó fiatalembert, a mi Danikánkat. Igaz, erről évekig senki se tudott.
- Így volt, nincs erről vita köztünk - mondta Laci papa.
- Aztán - folytatta Gyula papa -, amikor a menyed, Csilla lebetegedett egészen, apám és az apósom levágták a hároméves Danika hosszú, lánynak is becsületére váló haját, és kiderült, hogy…
- Hogy Danika Wolf! Igazi Wolf! Mert a Wolf-vér örökítő ereje nagy, és a kisfiú nem csupán neked unokád, hanem bizony nekem is - emlékezett Laci papám.
- Kamillám, miután szakított akkori párjával, és már Csillát is eltemette Andris, akkor felkereste a fiadat és elmondta neki, hogy a Dani gyereknek ő az apja. Emlékszem, nálatok voltunk mi is a nejemmel, együtt vártuk nagy izgalommal, hogy a fiatalok odajöjjenek és áldásunk alatt végre családdá egyesüljön a tíz év óta egymást szerető két felnőtt, és a közben megszületett két gyermek. És Kamilla anyaként nyújtotta ki karjait az édesanyját elvesztett kis Hajnalka felé, és a kislány gyermekeként bújt ezekbe a karokba.
- De rég volt, szép is volt, a gyász meg nehéz. Aztán Zsuzsi lányom bejelentette, babát vár…
- És Kamilla is bejelentette, újabb babát vár… és megszületett a kis Lackó nyolcvanegy novemberében, és utána januárban Annácska is.
- És márciusban, két szoptatás között Wolf Andris és Kiskovács Kamilla összeházasodtak. Az esküvőjükön mindhárom gyerekük jelen volt - fejezte be a visszaemlékezést Anna mama. - És azóta kiegyensúlyozott családi életet élnek, és a szerelem ugyanúgy része az életüknek, mint volt a kezdeti időkben, és az egymástól távol eltöltött idők lopott pillanataiban.
Ezután mindhárman engem öleltek át mint ennek a szép történetnek egyik eredményét és kincsét.
Igen, a szüleim története rendkívül kalandos, izgalmas, romantikus és megható volt, mára az izgalom már nem annyira jellemző, helyette jött a kiegyensúlyozottság és a megbízhatóság. A szerelem megmaradt, a szeretet megerősödött, és ők erre építették a családi boldogságot. Ebben élünk.
A randim előtt Tomihoz is elszaladtam, hogy megtudjam, hol lesz Márkóék találkája, mert a suliban ezt elfelejtettem megkérdezni. Tomi a legjobb helyet választotta nekik, ezt a helyszínt, a gólyafészek alattit. Reméltem, Karina előbb jön, mint Márkó vagy Edit, furcsállaná a barátom, hogy mi is itt vagyunk. Habár lehetnénk nyugodtan, hiszen mondhatjuk, hogy itt szoktunk találkozni, ez már kétszer meg is történt. Leültem az emlékmű talapzatára, sokat bámészkodtam, süttettem magam a nappal, visszaintegettem Violának és Dávidnak, aztán Hajnalkának és Boldog Zoltánnak is. A tanár úr átkarolta a nővéremet, úgy andalogtak. Ennek fele se tréfa, mondanák a szüleim, de nem tudják, hogy ez a helyzet.
Háromnegyed három. A Kolostorkert túlsó felén baloldalon feltűnt Márkó, jobboldalon pedig Karina. Karina elé mentem. Még szép. Nem néztem Márkó felé, csak egyszer-kétszer. Ő nem forgatta a fejét, egyenesen haladt az obeliszk irányába. Közben elértem Karinát, és ekkor egy helyes szőke csaj közeledett, elhaladt mellettünk és az obeliszk felé ment tovább.
- Alighanem ő az Edit - mondtam. - Márkó már ott várja a tetthelyen.
- Kíváncsi vagyok…
- Én is…
Ezért vártunk egy kicsit, láttuk, leülnek egymás mellé oda, ahol az előbb én is ültem és nyilván beszélgetnek. Öt percig maradtunk lesni őket, utána ezt abbahagytuk.
- Nem menekült el egyikük sem, ez jól kezdődik. Menjünk a Szigetbe, aztán a kilátóhoz - javasoltam.
Karina azonban nem mozdult.
- Mi baj, egyetlenem?
- Meg se csókolsz?
Megcsókoltam. Visszacsókolt, és ezáltal újabb öt percet töltöttünk el a kertben. Márkóék továbbra is ott ültek egymás mellett, mi pedig elindultunk andalogni.
Jó volt sétálni, örülni annak, hogy foghatom a kezét, hogy a mosolya nekem szól, hogy bármikor a kis száját kerestem, már kínálta is… A nagy séta végén visszamentünk Márkóék ellenőrzésére, de már nem voltak ott.
Hazakísértem Karinát, és szóba sem jött az, hogy bemegyek vele én is, merthogy a Simon bácsi most is ott volt, és még két napig marad is.
- Nagyon jó veled lenni - mondta az én szerelmem.
- Nekem is veled.
Már esteledett, amikor Márkóékhoz indultam. Útközben találkoztunk.
- Minden rendben? Találkoztatok és járni fogtok? Remélem…
Elmondta, hogy nem volt semmi zavar, mindjárt tudtak beszélgetni, ki mit tervez tavaszi szünetre meg a nyárra, milyen a suli, a barátok, a tanárok, mi van otthon különleges vagy érdekes, és ilyenekről.
- Kölcsönös a vonzalom?
- Szerintem igen, mert nem mondta, hogy csak kevés ideje van most, és beszédes volt, nem hallgatag. Azt hiszem, új élmény neki, hogy randizik… mint ahogyan nekem is.
- A bátyját nem említette?
- Azt mondta, nem normális a bátyja, becsavarodott egy lány miatt, de a lány mást szeret és hallani se akar a róla. Dani, ugye Virágról van szó?
- Igen. Virág tegnap azt mondta nekem, még most is szeret és csak engem. De már késő… Edit bátyja kihasználta Virágot, tegnap még le is kurvázta nekem… Ezért verekedtünk, láthatod a pofámat… de az övé is ilyen.
- És mi van veled?
- Nagyon jól megvagyunk Karinával, feledteti Virágot.
- És Virág?
- Nem tudok mit tenni érte, de szeretném, ha megnyugodna, és Karesz, mert ő kísérgeti, kedvére lenne, alakulna köztük az, amit most még csak Karesz szeretne.
Ezután, Tomi és Ákos utólagos engedelmével bevallottam neki, hogy mi, a barátai találtuk ki és hoztuk fedél alá az ő találkáját, mert szerettük volna, ha nem csak messziről álmodozna Editről, hanem meg is ismerkedne vele és aztán… bármi jó lehet belőle.
- És mert Tomi együtt van már Ivettel, vagyis járnak, így Ivett is beavatott lett, ő írta neked a levelet, hogy lányos legyen az írás.
Márkó nem háborodott fel, azt mondta, jól tettük, köszöni szépen, mert most végre tényleg köze lesz, vagyis már van is Edithez, akivel nagyon jó volt a mai randi.
Másnap hajnalban palántáztam, ahogy megígértem Gyula papának.
