A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 43. fejezet: GINA KÉT OKBÓL SZOMORÚ

Másnap a suliban Karina körül Karesz kezdett el szorgoskodni, és Zsolt is, mint korábban Virág körül, amikor Virág még az enyém volt. Karesz utána is maradt Virág körül, lám, egy este együtt is voltak, amikor én Bókonnyal összeverekedtem. Egyébként a két srác jó barát, és még együtt is próbálkoznak a csajoknál, aztán az marad a lány mellett, aki esélyesebb a lánynál. De idáig még egyszer se jutottak el. Vagy ki tudja, mindenesetre érdekes. Én már nem vagyok érintve Karinánál, ezért is szabad nekik a pálya, aztán Karina majd tudni fogja, mit is csináljon. Én azt szeretném, ha ő boldog lenne.
Délután nem jött Regina, ez nagyon lehangolt, de mégsem arra gondoltam, hogy becsapott, hanem arra, hogy mérlegel, és holnap itt lesz. Este azonban szenvedtem, hogy máris törés van a lendületben.
A következő napon az új testnevelő tanár, Hegedűs Lóránt, akit Lóri bának is lehetett nevezni, ezt ő javasolta, elmondta nekem, hogy valamikor régen udvarolt Anyának, és még évek múltával is sokszor gondolt rá. Nyugtáztam, nem mondtam rá semmit, ehhez én nem is szólhatok. Otthon elmondtam neki, azt mondta, igen, jártak egy rövid ideig, de aztán nem lett belőle semmi, és így lett a jó. Én meg levontam a következtetést, hogy Anya sokaknak tetszett, nagyon klassz csaj lehetett, ezért is van az, hogy néha előkerül valaki a múltjából. Az a jó, hogy Apa volt neki az első, de még jobb az, hogy Apa lett az abszolút befutó is. Így vagyunk mi egy megbízhatóan boldog család. Az utolsó gondolatot a két nagyanyám szokta  így mondani.
Fizikaórán óriási szenzációt keltett, hogy Alvómadár, vagyis Seregély Álmos tanár úr elárulta az osztálynak, hogy a nyáron megnősül. Egy hónapja ismerik egymást a menyasszonyjelölttel, aki szintén pedagógus, most kezdte a pályát az ősszel, és pár nap múlva lesz az eljegyzés.
- Azálea, most féltékeny vagy? - kérdezte Peti -, mire többen elnevették magukat.
- Malmos, maga csak ne higgye, hogy annyira okos! - mondta a tanár úr.
Judit gyorsan gratulált Alvómadárnak, hogy megmentse tőle Petit, és az ügy le is lett zárva.

Délután vártam Ginát, és jött is. Azt mondta, tegnap úgy döntött, nincs értelme a találkozásunknak, és így ma sem jött volna, és máskor se, de félórával ezelőtt már úgy érezte, mégis muszáj jönnie, mert én biztosan várom őt.
- Miért ne lenne értelme?
- Mindegy, ne beszéljünk róla, látod, jöttem, itt vagyok. Vártál? Tegnap is vártál?
- Nagyon, és rossz volt, hogy nem jöttél, de éreztem, hogy ma jönni fogsz.
- Édes vagy, jó veled. Tegnapelőtt részben meggyógyítottál.
- Hogyan?
- Van két szomorúságom. Az egyik… de arról nem akarok beszélni. A másik… de arról sem szeretnék. Tudod mit? Csak azzal foglalkozzunk, hogy milyen jó nekünk együtt. Akarod? Benne vagy? Jó lesz így?
A bizonytalanság zavar engem, és itt bizonytalan vagyok, hogy mi lehet Gina két problémája. De ha fennakadok ezen, akkor ő is bizonytalanná válik, és nem folytatódhat ez a romantikusan indult, gyönyörű kapcsolat. Pedig én ezt a kapcsolatot nagyon szeretném, csodálatosan kezdődött, és vágyom a csodálatos folytatásra.
- Igen, benne vagyok, azzal foglalkozzunk, hogy milyen jó nekünk együtt!
A nyakamba bújt, csókolt, szeretgetett, ölelgetett.
- Annyira megtaláltad azt a pontot a múltkor, hogy kiemelj a letargiámból és az élet szépségei felé irányíts - mesélte lelkesen. - Amikor melléd ültem, mert éreztem, nem érdemelted meg az elutasításomat és az fáj is neked, akkor te a kezemet kezdted simogatni gyengéden, és ez végtelenül kedves dolog volt. És rátetted a kezemre a tiédet, és ezzel azt mondtad, szeretni akarlak, akárki is vagy. És elfeledtetted velem mindkét bánatomat, és gyengéd örömöt kínáltál a kedvességeddel… és én úgy éreztem, meg kell, hogy csókoljalak. Ezért tettem… ezt kellett tennem…
- Akkor szeretsz egy kicsit, igaz?
- Igaz… szeretlek már, szeretlek… Te tehetsz róla, annyira elbűvölően aranyos és kedves voltál velem… Olyan jó fej vagy, olyan helyes… biztosan van is valakid… és én már tizennyolc vagyok, te pedig talán tizenhat. Nem baj ez?
- Nem baj! Ez nem baj! - mondtam izgatottan és nagy örömmel. - Nincs jelentősége az életkornak ilyenkor, fiatalok vagyunk, és egy ideig még azok is leszünk. És nincs senkim.
- Tetszem neked?
- Nagyon is!
- Akarsz engem?
- Igen!
- Egészen? Teljesen? Problémákkal együtt is?
- Mindegyik kérdésedre igent mondok, Gina, édes Gina!
A tegnapelőtti programmenüt végigcsináltuk, ráadásként Gina a kezemet a pulóvere alá vezette, ez végtelenül édes és izgalmas volt, de jött egy kisebb csapat gyerek, horgászni kezdtek, zajongani, és minket figyelni.
- Menjünk, itt ma már nem terem több babér nekünk, belezajonganak, belebámulnak a dolgunkba. De holnapra lesz egy meglepetésem neked, úgy készülj!
- Akármi lesz, nagyon akarom azt a meglepetést!
- Danika, mindez, hogy te meg én, hogy mi ketten… ez maradjon titok. Majd megmagyarázom, de kérlek, ha fontos vagyok neked… a legjobb barátodnak se mondd el, hogy… szóval ne mondj neki semmit.
- Megígérem.
Egy darabig együtt mentünk, aztán ő buszra szállt az egykori szovjet garnizon közelében, és kérte, most ne tartsak vele. Holnap ugyanitt találkozunk, mármint a Zuhogónál.

- A Wolfot ma le se lehet lőni - jegyezte meg Tina másnap az ötödik órán, biológián, amikor Hercegnő megkérdezte tőlem, mitől és honnan ez a friss lendület.
Igen, lelkes voltam és lendületes, földrajzból és történelemből egy-egy ötöst szereztem már aznap, és bioszból most szintén. Ezen kívül mindenkihez volt egy jó szavam, rossz senkihez se, és tele voltam energiával. Mert ma délután meglepetésben lesz részem, amit Gina ígért nekem. Mi lehet az? Azt mondta, titokban kell tartanunk, hogy együtt vagyunk, és párhuzamot vontam a múltkori esemény és a mostani között. Virág az intim együttlétünkkel kapcsolatban kérte, hogy titokként kezeljük, és most Gina is effélét tervezhet… Szeretkezést…
- Lehet, a Dani megint szerelmes, összejött neki az a Napsugár, vagy hogy is hívják - jártatta a száját Klaudia.
Le vagy maradva, kedves Klaudia, és maradj is a tévhitedben. Ez nekem kapóra jön, hisz amitől boldog vagyok, az titok, és így az is marad. Virág és Karina is rám nézett, amikor Klaudia mondta, amit mondott, de ez természetes is. Hiszen közünk volt egymáshoz, nem váltunk el haraggal, barátok vagyunk, így az érdeklődés megmaradhatott.

Gina gyönyörűbb volt, mint a korábbi két alkalommal. Miattam volt ilyen, és én is kitettem magamért, amennyire csak tudtam.
- Buszra szállunk, de nem együtt. Ahol leszállok, te is leszállsz, utána követsz engem a régi lakótelepre. Bemegyek az egyik lépcsőházba, tíz perc múlva utánam jössz és a második emeleten keresd a tizenkettes lakást, ott várok rád. Nyitva lesz az ajtó.
Így is tettünk. Ismerős házról volt szó, emlékezetem szerint ebben laknak Váltig Violáék. Egyszer valamilyen iskolai csomagot ide kellett neki elhoznom. Az egyik postaládán ott is volt a Váltig név, de finoman áthúzva, és már egy másik név szerepelt vastag betűkkel kiírva. Ezek szerint már nem laknak itt. Tényleg, valami rémlik, hogy ők az ősz végén költözködtek. Nem vettem hármasával a lépcsőfokokat, mert nem akartam kimelegedni a lépcsőzésben, az majd úgyis megtörténik az édesebb tevékenység közben odafönt a tizenkettes lakásban. Benyitottam. Félhomály volt.
- Zárd be az ajtót!
Bezártam.
- A szobában vagyok, gyere!
Gina egy egészen könnyű, átlátszó ruhaféleségben állt az ablak előtt, elképesztően szép és izgalmas látvány volt.
- Gyere közelebb - suttogta.
Elé álltam, és ő lassan, szépen, közben egy-egy csókot adva levetkőztetett. Csak álltam és hagytam, és amikor már semmi se volt rajtam, akkor levette azt az egy szál ruháját, és csak egy falatnyi bugyi volt rajta.
- Ha úgy gondolod, hogy útban van a bugyim, majd eltávolítod.
Átölelt, én is őt, és ment minden, mint a karikacsapás. De ez csak egy szólásféle, azt jelenti, ment minden zökkenőmentesen, annak rendje és módja szerint. Ugyanakkor ez a kifejezés nem tükrözi hűen azt, ami történt. A karikacsapástól sokkal finomabban, sokkal édesebben, sokkal izgatóbban ment mindaz, amit csináltunk. Az ágyba bújtunk, dédelgettük egymást. Gina tapasztaltabb volt nálam, de ez csöppet sem zavart. Semmi se zavart, mert átadtam magam az együttlét mámorító örömének, ennek az életrevaló igazságnak. Játszottunk egymással, egymás testével, miközben gyönyörködtünk is egymásban. Egymás testében, egymás hangjaiban, mozdulataiban, reakcióiban. Közben az a falatnyi kis jószág, amit bugyinak neveznek szinte magától lejött Gináról, alig értem hozzá. De azután egyre inkább, egyre többször és egyre jobban ennek a szédületes és szépséges legújabb feltárulkozásnak, szent meztelenségnek rejtelmes titkaira koncentrálódtak vágyaim, és a kedvesem magába fogadott a közös elképzelést megvalósító mozdulataink egyikében. A bennünk lévő feszültséggel, izgalommal, az én feladásával a te meg én együtt javára, valamint fáradhatatlan igyekezettel egyszer csak megfejtettük a mindenség legősibb és legjogosabb indítékainak lényegét. Varázslat volt ez, szabadságra való nemes törekvés, aminek következtében közös volt a testünk, a lelkünk, a szívünk is együtt dobogott; és megszépült maga a világ is, amelyről a szerelmeskedés alatt teljesen megfeledkeztünk. Ennek így kellett történnie, ez így volt fölséges, tökéletes, döbbenetesen felemelő és emberi. Boldog összefonódással pihentünk, szép harmóniában, andalító lebegés voltunk egy megfoghatatlan jóság tenyerén.
El is aludtunk. Csodásan ébredtünk, mert amit előtte átéltünk, az valóság volt és nem álom.
- Mennem kell haza.
- Itt maradhatsz éjszakára is.
- Megijednek az otthoniak, keresnének.
- Sajnos már bezárt az itteni posta. Mert telefonálhattál volna haza. Egyik szomszédnál van telefon, sőt, a másiknál is, de én nem beszélhetek a te családoddal, főleg mások füle hallatára, te pedig nem is mutatkozhatsz előttük. Vagyis elengedlek, bár olyan jó lenne, ha együtt maradhatnánk még egy kicsit.
- Igen, az csodálatos lenne. Ahogyan ez a mai együttlét is csodálatos volt. Ez életem legszebb élménye - mondtam Ginának, aki megölelt, megszorított, és csókolt újra.
Olyannyira, hogy az ágyban maradtunk, és megint megcselekedtük, amit megköveteltek a vágyaink, és a közös nagy öröm után megint jött az a tenyér…
- Holnap a Zuhogónál, négy óra után - búcsúztunk egymástól.
Gina magára vett valamit, kinézett a folyosóra, tiszta-e a levegő, és én mehettem haza. Győztes hadvezérnek éreztem magam, pontosabban fogalmazva férfinak. Nagyszerű dolog élni!

Csütörtökön matekból is mindent tudtam, Rózsa néni el volt ájulva ettől.
- Wolf, maga megtáltosodott. Mi vajon az oka?
- Új szerelme van - jelentette Judit.
- Szorgalmasan tanul, figyel az órákon, nagyon igyekszik - mondta viccnek szánva Robi.
- Ez az! Így is van, gyerekek. Ok és okozat. A munka vezet eredményre - nyugtázta a tanárnő.

Gina ért oda előbb. Örömmel ugrott fel ültéből, ölelt át és csókolt meg.
- Jól vagy, Danikám?
- Köszönöm, nagyszerűen. Mert mi ketten boldogok vagyunk egymással.
- Jól figyelj rám, elmondom a szomorúságom egyik okát.
Az arca máris átváltott szomorúba.
- Férjnél vagyok, már egy éve. A negyedik osztályt már levelezőn végeztem el. A férjem jött, látott és győzött, azaz elragadott engem maga mellé asszonyául.  Eleinte nagyon a kedvemben járt, dédelgetett, de ez nem tartott sokáig. Meg is csalt már. Pesten dolgozik, csak hétvégén jár haza. Nem vagyok boldog vele, nagyot csalódtam benne, de nem tudok mit csinálni. Ha elválnék, az egész családom győztesen mondaná, hogy ők megmondták előre, nem hiába tiltottak tőle az első perctől kezdve. Én pedig szembefordultam velük, mert János elvette az eszemet. Vagyis… nem kínálhatok neked többet, mint amennyit eddig adtam. Titkos kapcsolatot, ami veszélyes is lehet. De tudd, hogy engem boldoggá tesz, hogy te meg én így vagyunk most. Nekem te vagy a lélegzetvétel, a privát öröm. Ha ez jó neked, akkor én örömmel vagyok a tiéd… Neked kell döntened, vállalod-e mindezt. És azt is el kell viselned, hogy Jánosé is vagyok.
Megfordult a világ bennem, a hatalmas örömöt felváltotta a csalódás és a féltékenység. Sejthettem volna, hiszen jegygyűrűt láttam az ujján először, utána már nem, és meg is feledkeztem erről. Tehát más férfi is van az életében, és el kellene viselnem azt, hogy nem egyes egyedül az enyém az a nő, akit szeretek. És nem vállal engem nyíltan, a mindenki által ismert nyilvános világ felé hamisat mutat, és ebben a világban én nem lehetek ott, csak a titkos másik világában. Abban a szíve szerint él, és abban az enyém. De Virág esetében is utólag jöttem rá, hogy Virág ártatlan, és én sem vagyok nála különb. Gina szíve az enyém, az együttlétünk nagyon boldog volt, és ezt a boldogságot megtarthatom, igaz, elég nehéz körülmények között. Gina korrekt velem. Szerelmi csodákat adna titokban. De ha nemet mondok most, akkor Gina nélkül kell élnem, és úgy érzem, az üres élet lenne. Gina nélkül árva lennék teljesen. Igaz, kissé leértékel engem a sors, hogy nekem csak így adja Ginát, hogy csak az egyik párja vagyok, míg mások megérdemlik azt, hogy a nő az csak az övék legyen. Ugyanakkor Ginának ott van rajtam kívül János is. Számára még akkor is változatosságot jelent ez, ha esetleg János mellett nem is boldog, csak hétköznapian, csupán érzékileg. Mert szerintem Gina erősen nő, úgy értem, érzéki nagyon, és mivel nem utálja a férjét, nyilván bizonyos fokú érzéki örömmel éli meg azt is, ha vele van. Legalábbis ellenérzés nélkül. Ez úgy lenne fair, ha nekem is lenne még valakim. De nincsen, ráadásul szeretem Ginát, és nekem is fájna, ha megcsalnám. Legalábbis így érzem. Szükségem van Ginára, inkább legyen vele így, hogy a háromszögben én vagyok a harmadik, mint sehogy.
- Nem akarlak elveszíteni. Amit adsz, azt fogadom el. Alkalmazkodom a körülményeidhez.
Átölelt, és éreztem, örül a válaszomnak.
- Édesem, drágám, tényleg szeretlek! - jött ki belőle az őszinte mondat.
- Én is szeretlek. És bevallom még, hogy tévhitben hagytalak eddig. Az az igazság, hogy nem vagyok még tizenhat éves, ahogy saccoltad, csupán tizenöt.
- Te csacsi… ez nem lényeges. Klassz srác vagy, nagyon tudsz szeretni, szóval… igazi férfi vagy és kellesz nekem a teljességhez. Ma is kellesz… máris indulok, és várlak a tizenkettes lakásban, az az otthonom. Holnap délután hazajön János, és csak vasárnap estefelé megy vissza. Hétfőtől újra a tiéd leszek a következő péntekig. Rendben?
- Igen.
Elment és negyed óra múlva követtem őt. Csodálatos volt a mai szerelmeskedésünk is. Éreztem, hogy egyre jobban tudom, mit, miért és hogyan tegyek a gyengéd együttlétben.



 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 43. fejezet: GINA KÉT OKBÓL SZOMORÚ hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp