A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 45. fejezet: A NYÍRFÁKNAK TÁNCOLÓ LÁNY

Közben persze véget ért a tanév, úgy-ahogy elbúcsúztunk egymástól, vagyis ideiglenesen, hiszen augusztusban lesz egy közös nagy akció, a balatonmámorosi nyaralás. Lilla búcsúzott a legkedvesebben tőlem, azt mondta, hiányozni fogok neki, mert szereti, ha néha rám nézhet, hisz abból erőt szokott meríteni. Nem értettem, miről is szól egy ilyen mondat igazán, de jólestek a szavai és később már dédelgettem is ezt a gondolatát. Nagyon aranyos kiscsaj a Lilla, kicsit talán olyan, mint Kismacsek, de sokkal szendébb, óvatosabb, visszafogottabb. És persze Lilla már nem kislány, hanem nő. Kistermetű, csak ezért tűnik kislánynak. Tényleg… Lilla az egyik legklasszabb nő az osztályban, bájos arcocskájú, arányos, formás, és korábban szertornázott is, ami látszik is a testén. Kemény húsú, azt hiszem, így kell ezt mondani. Mindig is kedveltem, tetszett nekem. Annak is örültem, hogy nem jött össze Zsolttal, és a buszban az osztálykiránduláson csak azért ültek egymás mellett, mert Karesz Virággal ült, és Lilla meg Zsolt így magukra maradtak a padtársuk nélkül. 
A bizonyítványom erős négyes lett, ezt mondhatta magáról Melinda, Viola, Ákos és Tomi is. Az osztályból négyen is megelőztek. Otília, Etus, Bácskai Dávid és nagy hajrával Lilla is. Senki sem bukott meg. Anya örült, mert szerinte félvállról vettem, és ha majd keményebben tanulok, akkor ez még jobb lesz. Hajnalka is négyes lett, ahogyan tavaly is, Kismacsek majdnem tiszta ötös. Ő a tanulmányi eredményéért járó könyvön túl is kapott könyvelismerést, és még igazgatói dicséretet is a lövészetben produkált eredményeiért. A városin kívül a területi korosztályosat is megnyerte légpuskában. Annak idején Anya is majdnem városi bajnok lett, de ő nemigen erőltette meg magát, mert folyton a fiúkon járt az esze. Ezt Anna mama mondta. Margit mama annyiban javította ki őt, hogy Kamilla esze mindig is Andrison járt. És Danika meg Annácska ettől olyan szépek. Hajnalka pedig, aki Csilla gyermeke, és Csilla szintén szép nő volt, elsősorban a Wolf-vér örökítő erejének köszönhetően lett a legszebb a kékszeműek között ebben a városban. Ez utóbbi mondat természetesen Laci papa szájából hangzott el.

Esős júniust írtunk, új szokást vettem fel, kijártam a határba és ballagtam a búzaföldeken a kalászok titkait meglesni. De az ő titkuk titok maradt, és Ginára gondoltam, hogy ha ő lenne még nekem, akkor ide kibicajozhatnánk és itt ölelhetnénk egymást. És pipacsok lesnének enyhe fokú irigységgel, aztán ők is egymás pirosába bújnának. A legjobb dolog ölelkezni a szerelmeddel, és ez tulajdonképpen nem más, mint harmóniában lenni a világmindenséggel. Sanyi bácsi azt mondta erről, hogy szeretkezni a szabad természetben nem egyéb, mint Isten velünk kapcsolatos szándékának beteljesítése. Nekem is hasonló az önmagammal kapcsolatos szándékom, szeretem a természetet és a szerelmet, már a testi részében is otthon vagyok, jelenleg csak párt kellene találnom, hogy ne csak álmodozzam vagy emlékezzem az efféle csodákra, hanem a mindennapjaim részeként örülhessek neki, mégpedig vele, a párommal együtt.
A nővérem és Zoltán kapcsolata szépen fejlődött, a család is elkönyvelte, hogy ez az élet rendje és ez a Zoltán is családtag már. De azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Hajnalka előtt még évek vannak a diákéletből, és mire dolgozni kezd és családanyává válhat, nehogy megunják egymást. A gondolatsor második részét Laci papa mondta vicces kedvében, de ő legalább az ilyesmit is kimondja. László napot is tartott a család, a papán kívül unokatesónkat, Pesti Lackót is ünnepeltük. Az előtte lévő napon volt a foci EB döntője, és Dánia lett az Európa bajnok, nem kis meglepetésre. Annácska jóslata tehát itt is bevált…

Karina és Karesz nem lettek egy pár, de Virág és Tibor egyre inkább összenőttek. Tomi barátom és Ivett elválaszthatatlanok lettek, Márkó és Edit között voltak kisebb zűrök, de az együttjárás továbbra is megmaradt. Ez részben köszönhető Edit bátyjának, Bókony Péternek is, ugyanis ő nagyon fúrta ezt a kapcsolatot, mondván, Márkó a Wolf haverja, s mint ilyen, nem való egy Bókony-lányhoz. Ezzel csak a húga ellenkezését váltotta ki, és Edit kitartott Márkó mellett.
Péter Pálkor Dédpapa aratást szeretett volna látni, ezért kimentünk a földekre, és néztük a rítust, a pipacshullást, a kenyérnekvaló aznapi útját. Ezen a napon érkezett Csalitka az egyhetes vízi táborba, Ákos mérhetetlen nagy örömére. A tavasz végén és a nyár elején Ákos kétszer is meglátogatta őt a fővárosban, és Eleonóra ígéretének megfelelően az ő lakásán  tiszta szívvel felavathatták egymást nővé illetve férfivá. Szerencsések, ahogyan én is az vagyok, hogy már kamaszként jutottam felnőtteknek járó szerelmi örömökhöz. Ezt az ismerőseimnek csak kis hányada élhette így meg. Csalitka persze nálunk is járt, kétszer is, a húgom nagy szeretettel vette körül. Hiába, akit ő egyszer elfogad, azt meg is tartja szeretetében. Ezt Anna mama fogalmazta meg ilyen szépen. Annácska különleges megérzéseiről annyit ismét elkönyvelhettem, hogy telibe találnak. Az történt, hogy véletlenül találkoztam Napsugárral, aki ugyan nem kérte tőlem számon, hogy miért nem mentem el a megbeszélt találkára még májusban, de mégis megkérdezte, talán csak nem a manöken miatt ejtettem őt?
- Manöken? Vajon kire gondolsz?
- Arra, aki elütött autóval. Vagy nem is igaz? A kishúgod mesélte, a füled hallatára. Fájlaltad a válladat, merthogy megsérült a balesetkor.
Igen! Annácska kópéságból azt hazudta Napsugárnak, hogy egy manöken vezette az autót, ami engem elütött. És Gina, aki az én szépséges szerelmem lett a Zuhogós találkozások idején, manökenesdit játszott egyszer nekem, és akkor derült ki, tényleg ő volt annak az autónak a vezetője, aki miatt fának mentem a kerékpárommal. Elképesztő ez a Kismacsek, hogy így ráhibázott a valóságra, miközben a fantáziáját engedte szabadjára. Vagy ez megérzés volt részéről? És a húgom azt jósolta, Karina után és az igazi előtt egy barátnőm lesz még. Azt hittem, Napsugár volt az az egy, és Gina az igazi. Ellenben Napsugár nem is volt a barátnőm, csak szerettem volna, aztán meg ő szerette volna… Ezek szerint Gina volt az az egy, és most, őutána jön az igazi. Tehát kinyitom a szívemet és várom őt.

Július elsején, mert Csalitka és Dóra sem volt még Szegeden, beültünk Zombi bá autójába öten. Ákos volt még tagja a csapatnak, hiszen Annabella szerelme, és Zombi bá természetesen figyelembe vette ezt. Igyekezett helytállni már apósi minőségében is. Annamária napja volt éppen. Csalitka, aki eltávozási engedélyt kapott a táborvezetéstől, Szegedről felhívta Eleonórát, és kérte az édesanyját a telefonhoz. Boldog névnapot kívánt neki, és persze Ákos is megtette ezt. Ekkor jött a nagy lépés…

- Én is beszélek vele! - jelentette ki Zombi bá, ránézve a lányára, hogy mit szól hozzá, és Dórára is, hogy ugye nem baj, szívem…
- Te tudod - mondta Dóra.
Annabella nem tiltakozott, nem is biztatta erre az apját, hanem, mivel az kivette a kezéből a telefonkagylót, még beleköszönt egy búcsúzó szót, majd odabújt Ákos karjaiba. Ott nem érheti semmi rossz, biztonságban van. Az anyja elfogadta már azt, hogy Ákos az udvarlója, a régmúlt előhozatala nem jelenthet hátrányt kettőjüknek. Igaz, otthon Csalitka számíthat viharos anyai kitörésekre a titkos nyomozás és az apa-lánya találkozás miatt, de előbb-utóbb úgyis meg kell ennek lennie.
- Halló, szia, Annamária, itt Farkas. Zombori Farkas. Le ne tedd! Hallgass meg!
Még elképzelni se tudtuk, mi játszódhatott le a telefonvonal túlsó végén Annamáriában ezt hallva… csak Zombi bá szavait hallhattuk.
- Igen, a lányunkat és barátait én hoztam át Szegedre. Annamária! Köszönöm, hogy egy ilyen remek, gyönyörű nagylányom van! Amikor egészen váratlanul bemutatták nekem, az fantasztikus élmény volt. Életem kiemelkedő eseménye. Azóta más ember vagyok talán, de mindenképpen már apa is vagyok. Köszönöm neked, hogy megszülted és felnevelted, és köszönöm az én kedves szomszédomnak, jó barátomnak is, aki megtalálta őt nekem. Köszönöm a lányom nevelőapjának is, és küldöm neki őszinte tiszteletemet. Azt nem igazán tartom jónak, hogy eltitkoltad, de most már a jelen a lényeges és a jövő. Van egy lányom, és ezentúl kapcsolatot tartok vele. Kérlek, örülj ennek te is, mert neked nem lesz kevesebb ezzel, csak Annabellának több, és nekem is több. Tőled nem kérek mást, mint azt, hogy fogadd ezt el.
Csalitka anyja nagyon meglepődhetett, lassan foghatta fel a dolgot, mert Zombi bának többször is el kellett ismételnie a gondolatait.
- Eléggé kiakadt, de nem vészes. Ennek meg kellett lennie - nyújtotta a lányának a kagylót. - Téged kér.
- Most a tavasszal… véletlenül… -  mondta Annabella a telefonba. - De Anya, ez természetes, kíváncsi voltam rá nagyon… Nem, ő nekem továbbra is az apám, szeretem őt, igen, de van még egy apám… a génjeiből, igen, de már a szeretetéből is ad… - Csalitka egyik kezéből a másikba tette át a kagylót. - Ne, Anya, ne félj semmit, nagyon szeretlek téged… őt is, de ez nem árt senkinek… Nem kavartam meg semmit, csak tisztáztam, mert jogom volt hozzá… és ő is csak tisztázni akarta… hogy ne a hátad mögött. Kérlek, Anya, ne haragudj, jaj, dehogyis ellened! Érted is. Mert neked is az a jó, ami a gyerekednek, nem? Na látod… Jól vagyok, igen. Szegeden vagyunk. Ákos is szeret téged, hiszen hozzám tartozol, meg te is szereted őt, és
ő is hozzám tartozik, Na ugye… Dunaangyalos szép város. Sokat vagyunk a vízen, nagyon élvezem. Túrakenuval, de kipróbáltam a sportkenut is… Többször is, de élveztem azt is, a váratlan csobbanást. Jó úszó vagyok, de kötelező a mentőmellény viselése... Igen, a baj van a részeg tengerésszel,  azt szoktuk leginkább… Nem, most nem énekelem el… Nagyon ízletes, bőséges is… Igen, vigyázok. Megmondom neki… Rendben. Szia, Anya, szia! - és lerakta a telefont.

- Azt mondta, azért otthon még számolunk. De nincs vész, talán meg is könnyebbült, hogy így történt.
Ezután csavarogtunk a városban, fagyiztunk, bámészkodtunk, vidámkodtunk. Öröm volt látni a szerelmeseket, a fiatalokat és az idősebbeket is, azaz Ákosékat és Zombi báékat. Csak én voltam egyedül… de megerősítettem magam azzal, hogy ez csupán időszakosan van így, hamarosan újra lesz, akit szerethetek, mert miért is ne lenne?

A következő pár napon jobbára egyedül voltam. Ákos Annabellával, amikor engedte ezt nekik a vízi tábor, ami a hétvégéig tartott. Csalitka vasárnap utazott haza. Aznap délelőtt kerékpározás közben észrevettem Lillát, aki szintén kerékpározott, és hirtelen ötlettel utána vetettem magam. Gyorsan ment, és kifelé a városból. Vajon hová tart? Edzésként bicajozik? Lehetséges, hiszen ő sportos csaj. Kíváncsi lettem, hova megy, mennyit teker, és egyáltalán… Félhosszú, világoskék ruhában volt, az ilyen ruhák gézből vannak, ismertem, Hajnalkának is volt kettő. Egy sárga meg egy halványzöld. Lilla ruhája a derekánál karcsúsított, Lilla dereka meg eleve karcsú, azt nem kellett karcsúsítani. Kiérve a városból, valamivel lemaradtam, ne vehessen észre. Mondom, kíváncsi voltam nagyon, és persze mehettünk volna együtt is, de így izgalmasabb. Visszafelé majd együtt jöhetünk, ha akarja. Ha akarja ő is, így jobban hangzik. Versenybringások jöttek mögöttem, megelőztek, aztán kettőnk között tekertek, persze Lilla mellett is elsuhantak, és akkor elvesztettem őt a szemem elől. Mindjárt rájöttem, elfordult, letért egy szántóföldi útra. Na de… jobbra vagy balra? Ezt nem láttam. Balra mentem, nagyon tekertem a homokos úton, aztán kitárult a táj, nem láttam senkit. Tehát a másik irányba ment. Visszatekertem, elmentem a másik irányba, itt keményebb volt az út, végül egy erdőhöz értem. Meg is láttam a fehér fatörzsek között a piros biciklijét. Beljebb pedig, ha jól látom, igen, a kék foltot, a ruháját, vagyis őt magát. Lefektettem a bringát és a fák közt odaosontam a közelébe. Volt egy-két fehér nyár is a nyírek között, azok vastagabbak, egyik mögé lopóztam és ott megbújtam. Nahát, meglesem őt, micsoda gyerek vagyok én... Ha leguggol, akkor elhúzom az irhám. Nem, nem pisilni jött ide. Azt sokkal rövidebb kitérővel is elintézhette volna. Valami más terve hozta őt pont erre a helyre. Bár nekem most mintha kellene… De arra nem érek rá, figyelem Lillát. Egy kicsi tisztás volt az erdőben, Lilla a közepére ment.
- Szervusztok, testvéreim, gyönyörű nyírfák! Ismét itt vagyok. Én, a nyírfáknak táncoló lány. Üdvözlöm a fákat, a madarakat, a bogarakat, a fényeket, az árnyékokat! A füveket, a bokrokat, a földet, a felhőket, a napot és a láthatatlanokat is! Táncolni fogok nektek megint, mert nekem ünnep ez, amikor táncolhatok nektek. Legyen nektek is ünnep, fogadjátok szeretettel, mert szeretettel adom, szeretettel jöttem.
Ezeket mondta Lilla, és utána táncba kezdett. Légies, könnyű, szépséges táncot lejtett, nőies mozdulatokkal, kecsesen, bájosan, gyermekien tisztán és szemet gyönyörködtetően. Megigézve néztem ezt a csodát… Szerettem volna én is vele táncolni, de én nem vagyok ilyen ügyes és finom mozgású, nyilván csak megzavarnám őt. Láthatóan kettesben van a környezetével, talán intim pillanatok ezek, és ha felfedem magam, összeomolhat az ő kedves és szépséges titkos világa. Eltettem az emlékezetem díszhelyére ezt a csodálatos látványt, ezt a szépséges és kedves élményt, de még nagyon sokáig friss maradt, hatása alatt voltam, elevenen élt bennem nap mint nap. Visszaosontam a biciklimhez és elhajtottam onnan. Az országúton ismét lesbe helyezkedtem, látni akartam, hogy Lilla is visszatér a városba. Fél óra múlva jött is, a sűrűből figyeltem, mosoly ült az arcán, gyönyörű volt, mint minden csoda. És piros cipő a lábán! Ezt eddig nem is vettem észre! Mert messziről követtem kifelé menet, és a tánc alatt sem láttam rajta, pedig emelgette a lábait a tánc közben. Lilla mezítláb táncolt! Legendás Lilla a természet gyermeke! Visszamentem a nyírfákhoz. Lehajolva figyeltem a nyomait, hol van letáncolva a fű, és persze a földön, a homokban is voltak nyomai. Nahát, ezek a nyomok! Mezítlábas nyomok, igen! Néztem, milyen növények és száraz növénytöredékek vannak ott a fák közt, de a táncterület meg volt tisztítva. Lilla, kedves és gyönyörű lány! Te nyírfák táncosa! Ha te fáknak és azok testvéreinek táncolsz ilyen odaadással, akkor a te lelked csodálatosan tiszta és emberi! De több is annál! Te szeretetből és ártatlan, szépséges fantáziából is vagy, vállaltan is a természet gyermeke, a nyírfák testvére, magad is kimondtad. De művész is vagy, és szeretni való gyermek. És nő is! Nő! Nő! Nő! Micsoda nő, aki a teste szépségén túl a lelke csodáit is megmutatja a mosolyában, mindennapi szelídségében, és a csodálatos táncában, amit nyírfáknak ad elő. És én, a földhözragadt srác, ezt nem voltam képes mind ez idáig felfedezni. De ma igen, most végre megtudtam a titkot, amit eddig csak sejtettem valahol belül, éreztem is veled kapcsolatban, de csupán alkalmankénti gondolatok erejéig foglalkoztam vele. Ezután te leszel a mindenem, és mindent megteszek, hogy ezt megérezd, megtudd, és szeress engem úgy, ahogyan én szeretném, és ahogyan én foglak szeretni. És ez utóbbihoz nem kell sok, csak hazabiciklizni és megmaradni ebben az érzelmi ringatásban, amiben vagyok a táncod óta.

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 45. fejezet: A NYÍRFÁKNAK TÁNCOLÓ LÁNY hozzászólásai

Szólj hozzá

0.019 mp