Ahol tapsolni fognak a nyírfák 46. fej. HÁZIBULI SZŐNYEGLOCSOLÁSSAL
Hétfőn nagy udvarrendezést és takarítást tartottunk Gyula papa irányításával, mi, a három gyerek, és élveztük is. A két lány alapjáraton, én meg rajtuk keresztül, mert Annácska hozta önmagát, és ez eléggé szórakoztató, Hajnalka pedig kitalálta, mi játszódik a szívemben.
- Öcsi, te megint szerelmes vagy, és megint valaki másba. Eltaláltam?
- Igen. És azt hiszem, illetve érzem, hogy most ez egészen más lesz, mint az eddigiek.
- Ki ő? Az osztályodból? Vagy osztályidegen? Bocs, hogy vigyorgok, de magamon, hogy milyen kifejezést használtam. Nem politikailag értettem - és felnevetett.
- Oké, elárulom, ő Lilla, a legkisebb lány az összes elsős között. De a leginkább szeretni való lány, mostanra már rájöttem. És a legszebb is.
- Tudom melyik az a lány, ő odavan érted, egyszer, még az ősszel az iskolaudvarban rajtad felejtette a szemét. Mondtam is neked akkor, hogy figyelj erre a csajra, mert ő már felfigyelt rád.
- Tényleg! Volt valami ilyesmi akkor… és én ezt már teljesen el is felejtettem.
- Azért ő mégiscsak megtalált, ezek szerint. Örül neked?
- Még nem is tudja, hogy őt akarom. Csak én tudom, hogy ő kell nekem.
- Akkor, Danikám, mindent bele, gázt neki és hajrá!
Kedden csavarogtam a városban és valahogy odakeveredtem Lilláék utcájába. Tudtam, hol lakik, egyszer hazakísértem már, a régi osztályfőnk meglátogatása után. Klaudia forszírozta akkor ezt a dolgot, azt hitte, idegesít ezzel. Én azonban, hogy Klaudia ne érezze magát fölényben, de főleg azért, hogy az ártatlan és kedves Lilla ne legyen zavarban az ötlet felvetése miatt, tisztességgel és barátsággal hazakísértem. Most egy ideig a környéken császkáltam, hátha összetalálkozom vele véletlenül, mert előbb-utóbb beszélnünk kell. De aznap ez nem történt meg. Másnap délelőtt újra láttam őt. Kerékpáron ment, ugyanolyan gézanyagú, de piros ruhában, és most is az a piros cipő volt a lábán. Akkor lehet, megint a nyírfákhoz megy, gondoltam. De nem mentem utána, viszont a városszélre kimentem, ott vártam türelmesen, és láttam is, ahogy visszaért a városba. Tehát a nyírfák és a többiek, felhők, bogarak, bokrok és a föld, a homok boldog lehetett újra.
Szerdán elmentem Hajnalkával egy divatáruházba, mert ruhaféleségeket kívánt vásárolni magának, és mert ad a véleményemre. Azt vallja, jó, ha ilyenkor kéznél vagyok. Ott és akkor vásárolt Virág is magának valamit, vele volt Tibor, és ott volt Lilla, Klaudia és Judit is. Tibor és a nővérem udvariaskodtak egymással, Virág barátságos volt és közvetlen, Klaudia és Judit engem stíröltek, Lilla pedig belemerült a ruhapróbákba. Éppen egy zöld pulcsit próbált fel, nekem nagyon tetszett, és rögtön meg is mondtam neki. A ruhavásárlás átment egy vidám közösségi eseménybe, az összes csajnak lett két-három új gönce. Lillát láthatóan feldobta, hogy törődtem vele és kedves voltam hozzá. A nővérem viszont egy csacsiságot mondott Virágnak, nem mást, minthogy majdnem sógornők lettek. Erre Tibor nekem mondta azt, hogy majdnem sógorok lettünk. És mindkettő igaz is volt. Mert Virág velem járt, így lettek volna ők sógornők Hajnalkával, Tibor pedig a nővéremmel járt, így lettünk volna mi sógorok Tiborral. Szerencsére ez nem zavarta meg Lillát, mert az nem vitte volna előbbre a terveimet. Jött egy ötletem, máris mondtam Lillának.
- Lenne kedved egyet kerékpározni velem holnap délelőtt?
- Inkább délután, holnap délelőtt főzök otthon.
- Háromkor az Árvízi Emlékműnél találkozzunk, és arra indulunk el, amerre te akarod. Jó lesz úgy?
- Nem lesz nagy a hőség? Ne induljunk kicsit később, mondjuk négykor?
- Ahogyan te akarod, legyen úgy. Szóval négykor?
- Négykor.
A többiek nem hallották, mit beszéltünk meg, és nem is törődtek velünk. Mindenki örült az új szerzeményeknek, azokat véleményezték, még Tibort is meghallgatták. Lilla pedig tőlem várt választ.
- Milyennek találod ezt a kék pólót meg ezt a sárga rövidnacit?
- Nagyon jók, csini leszel bennük…
Tetszett neki, hogy ezt mondtam, és én rátettem még egy lapáttal, mert annyira jól éreztem magam attól, hogy megkérdezte a véleményemet.
- Szerintem bármit veszel fel, neked minden jól áll, mert annyira… mutatós vagy. Tudod, aki nem ilyen jó alakú, az hiába vesz fel jó cuccot, mégse nézik meg benne.
Egyszer csak ott termett Peti és Klaudiával meg Judittal el is távoztak nagy sietséggel. Tehát Peti és Klaudia tesznek még egy próbát, és igazuk is van.
Elköszöntünk egymástól. Ők hárman, Virág, Tibor és Lilla arra, mi pedig a nővéremmel erre mentünk, azaz haza.
Másnap délután négykor Lilla meg én találkoztunk, és egy nagyot tekertünk a Duna töltésén Püspökpartos felé. Gondoltam, meghívom a Révcsárdába, iszunk valami frissítőt, közben üldögélünk kettesben egy asztalnál és beszélgetünk. De azt mondta, inkább a vízparton üljünk le egy kicsit, és különben is, van elég innivalónk, de ha ragaszkodom hozzá, akkor legyen kedvem szerint és üljünk asztalhoz. A vízparti megoldást választottam. Ott ülve Lilla elmesélte, hogy Klaudia megfűzte őt, szombaton menjen el velük négyesben egy buliba, állítólag ott nagyon klassz, facér srácok is lesznek. Peti kíséri Klaut, és Judit meg ő válogathatnak, választhatnak majd maguknak valakit, ha tényleg olyan remek lesz a felhozatal, mint ahogyan ígérte Peti haverja, a házigazda Lakócsa Szilárd.
- Vagyis zajlik az élet suli nélkül is - jegyeztem meg, aztán megpróbáltam elejét venni az előbb említett válogatásnak, választásnak.
- Lilla, kérhetek valamit?
- Kérhetsz, hát hogyne kérhetnél.
- Tudod… én szeretném, ha megengednéd, hogy elmehessek veled szombaton… Úgy értem, kísérődként.
- Igazából én… szóval én nem ragaszkodom Klaudia tervéhez, hogy a buliban majd valakit… találok, mert... mert egy idegen nem jelent nekem sokat… Ha komolyan gondolod, hogy velem jössz, akkor az szerintem… jó lesz úgy.
Egyetlen pillanatra sem emelte fel a fejét, miközben mindezt mondta, hanem egy fadarabot mosogatott a vízben, és ez olyan nagyon kedves és szeretni való dolog volt.
- Köszönöm, Lilla, örömet szereztél nekem ezzel.
Kanalat csináltam a tenyeremből, vizet merítettem vele és rálocsoltam a kezére. Aztán megint, majd újra és még párszor. Utána ő is megtette ezt, de a kezem után másodjára már az arcomat vizezte meg a kezével. Ez már csókos helyzet volt, ez a vizezés meghitt és bizalmas játék, de mégsem csókoltam meg, mert jó nekünk a szelídebb, lassúbb tempó, nagyon is jó. Nem akarom megijeszteni, neki időre van szüksége, nekem pedig őrá. Istenem, már olyan nagyon szeretlek, te édes, édes, édes lány!
Felkerekedtünk és visszakerekeztünk Dunaangyalosba. A házukig mentem vele.
- Jó volt veled, köszönöm, hogy együtt voltunk - mondtam a kapujukban. - Mit szólnál egy holnapi strandoláshoz?
- Nem lenne rossz, de holnap és holnapután is van feladatom itthon, de a szombatot megbeszéltük, hogy te meg én… Hétre megyünk este, így mondta Judit, ha változás lenne, majd megkereslek. Az Ábrándosban laksz? A harmincban?
- Igen, ott.
- Ha nem lesz változás, akkor találkozzunk fél hétkor az alvégi Délszláv udvarnál, jó úgy?
- Ott leszek. Viszont az Ábrándos utca harmincba bármikor eljöhetsz.
Elmosolyodott, nagyon szép a mosolya. Megcsókoltam az arcát. Ebben benne van az igenem, és nem érezheti azt, hogy le akarom rohanni. Mert nem lerohanni akarom, hanem meghódítani. Szeretem őt.
Már előbb találkoztunk, mert egyazon irányból mentünk a megbeszélt helyre. Lilla gyönyörű volt, velem volt, igazából nem is kellett volna a Lakócsa Szilárd bulijába mennünk, de hát így beszéltük meg. Lehetséges, nem is lesz ez rossz szórakozás. Mert miért is lenne az? Bevallom, ennek előtte még nem voltam ilyen buliban, de most ez az állapot is megváltozik. A célhely közelében vártunk tíz percet, mert úgy gondoltuk, nem illik előbb odaérni.
- Van nálam egy üveg bor - árultam el. - Állítólag szokás vinni valami effélét ilyen esetben.
- Húha, nekem ez eszembe sem jutott. Én még nem voltam házibuliban.
- Én sem…
Erre mindketten jót nevettünk.
- Legalább együtt megyünk, így könnyebb benyitni egy ismeretlen, új világba.
- Ez igaz. Jó, hogy velem vagy. Ha egyedül jöttem volna, esetleg Klaudiáékkal, szerintem félnék egy kicsit…
Megszorítottam a kezét, még jobban érezze, hogy vele vagyok és nincs mitől félnie.
Kettesben jöttek a lányok, Klaudia szerint Peti megint hülyét játszik.
- Nélküle legalább jobban fogsz szórakozni - mondta erre Judit.
Nagy ováció fogadta a lányokat a srácok felől, nekem nem örültek annyira, de annyi baj legyen. Klaudia és Judit révén így is két szabad csaj csatlakozott a társasághoz, a már ott lévő hat fiúhoz és három lányhoz. Lakócsa normálisan fogadott, csak részleges bemutatkozások voltak, és megjött Virág is Tiborral. Tibor sem aratott nagy sikert, habár a három idegen lány közül az egyik sokat sündörgött a közelében, és Virágot is fűzte óvatosan, kulturáltan az egyik fickó, kipuhatolni, párként jöttek-e vagy csak barátként. Viszont Klaudia és Judit nagyon is benne voltak mindenben, három srác zsongta őket körül, aztán az egyik hirtelen táncolni húzta magával Lillát, merthogy hangosabbá vált a zene. Láttam rajta, hogy nem nagyon örül, de rendesen ellötyögött egy darabig azzal a sráccal, aztán elnézést kért tőle, merthogy szomjas. A fickó máris szaladt és hozott neki egy pohár gyümölcslét, erre én is töltöttem egy pohárral és Lillához mentem, megkérdeztem, hogy érzi magát éppen, és kér-e még egy pohár italt. Megkönnyebbüléssel fogadta az akciómat.
- Jól táncol a húgod - mondta nekem a srác.
Ez felnyomta bennem a gőzt, de nem szóltam semmit, hanem átöleltem Lillát és táncolni kezdtünk. Erre a fickó visszavonult és újból Juditnál próbálkozott. Legszívesebben azt mondtam volna Lillának, jobb lenne nekünk kettesben sétálni valahol messze innen, és nem itt lenni. Ő a karjaimban már sokkal jobban érezte magát, aztán pár perc múlva mindketten megszomjaztunk, és hogy, hogy nem, de Lilla leejtette a poharát. Komolynak látszó szőnyegre esett, nem tört el, de ráfolyt az, ami benne volt. A házigazda azonnal odajött, felkapta a poharat, és dühösnek látszott.
- Nem tudtál vigyázni? Hogy lehetsz ennyire béna? Ez nem egy filléres szőnyeg!
Lilla kétségbeesetten nézett rám, erre én megfogtam a kezét és indultunk az ajtó felé.
- Jaj, az ital, azt nem viszem magammal, annyira azért nem volt jó, habár melegnek eléggé meleg - mondtam, és a kezemben maradt pohárral visszaléptem a szőnyegig. - Köszönjük a kedves vendéglátást, további kellemes estét! - köszöntem el, és a poharamból a szőnyegre öntöttem a maradék italomat. - Juttasd el a tisztító számláját hozzám! A viszont nem látásra! - mondtam a megdöbbenten néző Lakócsának és otthagytuk őket.
Ketten utánunk indultak, de Lakócsa rájuk szólt, hogy nem kell, hagyjátok! Alig értünk ki az utcára, máris jött utánunk Virág és Tibor. Hagytuk magunkat utolérni.
- Ez egy bunkó - mondta Tibor. - Ha tudom, hogy milyen helyre jövünk, el se indultunk volna. De legalábbis nem jöttünk volna ide.
- Jól csináltad, Dani! - dicsért meg Virág.
- Jól vagy, édes? - szóltam Lillához, de nem szólt vissza, erre átöleltem és magamhoz szorítottam.
- Nincs semmi baj, ilyen helyre nem jövünk többet. Oké?
- Ühüm… - ennyit mondott.
Ez nem volt sok, de annál inkább az, amit ezután.
- De jó, hogy velem jöttél, nélküled sírva menekültem volna ebből az idegen társaságból.
- Máris túl vagyunk ezen a rossz élményen, mert nekünk örülni kell, és örülünk is. Ez nem a mi világunk. Ezután megmaradunk a mi világunkban, mert az való nekünk. Ők meg az övékében és kész.
Virágék elköszöntek és elsétáltak.
- Lilla, azt szeretném most, hogy fogni a kezedet és el sem engedni egészen hozzátokig. Ott is csak azért engedem majd el, mert hozzád van nőve. Rendben?
- Rendben - válaszolt szelíden, és ismét tudott mosolyogni.
Megvalósult, amiről beszéltem, fogtam a kezét és el nem engedtem, csak a búcsúzás után. A búcsúcsókot óvatos finomsággal helyeztem az ajkára. Amikor már belépve a kapun visszanézett, gyönyörű mosoly volt a kis arcán.
Holnap délelőtt együtt leszünk ismét, és bevallom neki, hogy meglestem őt az erdőben.
