Ahol tapsolni fognak a nyírfák 48. fejezet: FEJELŐMECCS A STRANDON
A következő hét elején Napsugárt láttam csókolózni a Szigetben, mégpedig Pusztai Dáviddal. Furcsa gyerek vagyok én, mert még ennek is örültem. Nem az volt bennem, hogy ez a lány nekem kellett volna, aztán nekem meg is lehetett volna, ha akarom, hanem az, hogy láthatóan boldog Dávid szájára tapadva. Edit napokkal korábban említette is őket. Azt is mondta, Napsugárral már nem olyan szoros barátnők, főleg azóta, hogy Dávid képbe került.
Ginát is láttam a Jánosával, nagy volt a szerelem, és az jutott eszembe, vajon én ezt az embert nem aláztam-e meg, amikor Ginával szerettük egymást. Nem, erről szó sincs, nem azért tettem, hogy ezt a Jánost bántsam. Csak elfogadtam Ginát, amikor ő önként, és az egyik szomorúságától való megszabadulását remélve adta nekem magát, és ezt saját örömére, boldogságára is tette. És János megcsalta őt előzően, Gina lelkének szüksége volt az efféle vigaszra, amit nyújtottam neki. Ráadásul így szabadult meg ez a gyönyörű fiatalasszony a másik szomorúságától is, amit a baleset okozott. Ugyanakkor Gina érzelmében sem kételkedtem, és utólag sem, hiszen éreztem, hogy szeret.
Virággal is összefutottam valahol, és megkérdeztem, amikor szeretkezett velem, akkor előtte Tiborral is megtette-e ezt, hiszen már jártak, vagy pedig Tiborral csak azután.
- Én abban a sokkban voltam, amit Bókony okozott, és az is, hogy te meg én elveszítettük egymást. És Tibor már valóban mellettem állt és szerelmet vallott nekem, és én igent mondtam a további közeledésére és az ismerkedésünkre, de csak akkor lettem az övé, miután veled már összebújtam. Mert ez fontos volt nekem, és tartoztam ezzel önmagamnak és neked is, mert a szerelmünk, amíg el nem rontottam egy értelmetlen gyengeséggel, csodálatos volt. Így tudtam lezárni a kettőnk múltját, és onnantól átadtam magam teljesen Tibornak, aki boldoggá is tesz, és ő maga is boldog.
Lillácskámmal naponta találkoztunk. Volt, hogy órákat töltöttünk együtt. Séták, ücsörgések a vízparton és parkok padjain, beszélgetések, hallgatások, meghitt, szelíd dédelgetések. Ezekkel múlattuk az időt. A dédelgetések persze nem lépték át azt a határt, amit én megfogadtam az én kis páromnak, inkább arról volt szó, hogy kizártuk a világot és csak mi ketten voltunk egymásnak. Kétszer strandoltunk is, de Lilla érzékeny bőrű volt, ezért inkább az árnyékos helyeket kerestük. Emília nevű, vele egyidős unokatestvére látogatóba jött egy hétre, így már az ő szórakoztatásáról is gondoskodnunk kellett. A lány szombaton jött, máris aktuális volt a köszöntése, ezért egy nagy fagylaltozást csaptunk névnapja előestéjén. Másnap délelőtt Lilla őt is hozta a strandra, aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább. Úgy értve, sétákhoz és ücsörgésekhez meg egyebekhez oké, hogy hármasban, de a dédelgetésekhez nem vihetjük magunkkal. Pontosabban, ha hármasban vagyunk, nem játszhatunk dédelgetősdit, mert szegény Emíliának az unalmas és talán még kellemetlen is lenne. Arra gondoltam, Ákos segíthetne ebben, hiszen unatkozik Annabella nélkül, bár sokat horgászik, de egyedül van. Lehetne a kísérője, persze nem úgy, hogy összejöjjenek, hanem csak barátilag. Igaz, egy héten át megtehetjük azt is, hogy nem turbékolunk állandóan, lesz elég időnk rá utána is, előttünk az egész élet.
Délben szóltam is Ákosnak, a délutáni strandolásra már velünk is tartott. Sokan voltak, illetve voltunk mi is, ha kis csapatunkat nézem. Négyünkön kívül ott volt Virág és Tibor, Nagy Anti és Éva, illetve Márkó és Edit, de nem messze tőlünk a szüleim is ott hevertek Hercegnővel. Jött néhány srác, és fejeléshez kerestek embert. Hogy kik voltak ők? Lakócsa Szilárd és két haverja, mégpedig Bókonnyal együtt. Éppen Bezdánt szervezték be, így voltak öten.
- Még egy ember kell - mondta Lakócsa, és észrevett minket. - Ó, a szőnyegpusztítók! A számlát majd küldöm, de most állj be fejelni, akkor leszünk hárman a három ellen.
Miét is ne, gondoltam én.
- Oké, de csapatostul vagyunk mi is.
- Legyen! - örült meg Lakócsa.
Tiborról azonnal le kellett mondanom, mert nem volt harcra kész egy lábsérülés miatt. De voltunk így is négyen. Nagy Anti, Márkó, Ákos és én.
- Nem elég, mi öten vagyunk, és ezért ronggyá verünk benneteket.
- Nem számít, ennyi előnyt szívesen adunk. Nem azért, mert mi annyira jók vagyunk, hanem mert ez játék és nem háború - közöltem vele.
- Én majd nézlek titeket - ajánlotta az Imágó névre hallgató srác a Lakócsa brigádból.
Úgy jelöltük ki a kapukat és ezzel együtt a pályát is, hosszában persze, hogy fele a vízben volt, fele a parton. Elkezdtük és keményen küzdöttünk. Úgy tűnt, valamelyest erőfölényben vannak, de ha sikerült ügyesen elkerülni az ütközéseket, akkor egyenrangúak voltunk. Lakócsa és Bókony góljaira Anti és Ákos válaszolt, de Ákost majdnem a földbe döngölték közben, ezért drágán szereztük azt a gólt. Ezután ők újabb kettővel jöttek, erre egyet bepöcköltem rárúgásból, de Ákos kénytelen volt kiállni a sérülése miatt.
- Nincs baj, itt vannak a bátyámék, most futott partra a kajakjuk - mondta örömmel Anti, Miklós pedig be is állt Ákos helyére.
Egy-egy gól mindkét oldalon, Márkó szintén sérülés árán szerezte a miénket. Ekkor felharsant az érkező Tomi buzdító hangja.
- Hajrá Márkó, hajrá Dani, hajrá mieink!
Az ikrekkel érkezett és azonnal beállt Márkó helyére. További nagyon kemény küzdelemben ők voltak eredményesek, mégpedig duplán, máris három gól lett a hátrányunk. 7-4 oda.
- Mi is cserélünk - mondta Imágó és beállt Balbekjú helyett.
Ezután Bókony felöklelt, Bezdán rálépett Antira, Lakócsa csitítgatott mindenkit. Ezt követően Anti és én is még nagyobb elszántsággal vetettük magunkat a küzdelembe, és be is fejeltünk egy-egy gólt, miközben ők is egyet, így lett 8-6 oda. Anti már nem volt teljes értékű harcos, és láttam, Tomi is eléggé odavan. Ezt kihasználva újabb két gólt szerzett az ellenfél, immár 10-6 nekik. Ekkor két harmincas férfiú jelentkezett nálunk, hogy szeretnének beállni. Egyik Gyöngyös Dani volt, Virág bátyja, a másik egy ismeretlen. Anti lejött és Dani be, ekkor Lakócsa azt javasolta, az idegen szintén beállhat, náluk meg bejön ismét Balbekjú.
- A folytatásban öt az öt ellen! - mondta.
- Ki vagy? - kérdeztem az idegent.
- Róka Lali - szólt a felelet, aztán Lali máris becsúsztatta Miklós labdáját az ellenfél kapujába. 10-7.
Egy ügyesnek induló akció buktájaként, nyilván a nagy lendület miatt, Lakócsa belerohant Gyöngyös Daniba, de nagyon lepattant róla és ülve is maradt egy kicsit. Én azonnal a labdára rajtoltam, mire Bókony elém farolt, hogy megállítson, és akkor már nem érdekelt a labda. Minden erőmmel eldobtam magam és fejjel nagyot ütöttem a derekára, ami neki nagyon nem tetszett, jajgatott is egy strófányit. Váratlanul egy figyelmetlen, eltévedt, nagyon mutatós hölgy jött be a vízbe éppen a pálya közepén, emiatt Bezdán nem a labdára figyelt, nem is azt találta el egy nagy rúgással, hanem Bókonyt, így annak újból volt oka a jajgatásra.
- Jó napot, tanárnő! - köszönt Tomi és Miklós illemtudó diákként, és én is afeletti nagy örömömben, hogy Zsuzsi nénim a kitűnő alakjával ilyen rafináltan megrúgatta Bezdánnal Bókonyt. Hercegnő elnézést kért és a víz alá bukott, majd tíz méterrel messzebb bukkant ki a víz alól.
Ezután Miklós a saját gólvonalunkról stukkolt vissza egy labdát és az bezúgott Lakócsáék kapujába. Ezzel feljöttünk 10-8-ra. Ekkor Bezdán szerette volna Miklóst a vízbe nyomni, de fordítva esett meg a dolog, eközben Bókony rám zuhant, de a fejemről így is gólba ment a labda. 10-9, már csak eggyel vezettek. Apa is váratlanul jelent meg a pálya szélén, de jó irányzékkal, ugyanis az éppen feléje tartó labdát gyönyörű kapáslövéssel vágta Bókony arcába, az oda is kapott az orrához.
- Bocs, fiúk, kétballábas vagyok - kért elnézést ez a figyelmetlen néző és még nekem is odamondta halkan, hogy látod, fiam, még mindig oda rúgom a labdát, ahová akarom…
Ezután Lakócsa szép megoldás után megszerezte a tizenegyediket, de nem sokáig ujjonghattak, mert Gyöngyös Dani két remek fejese után egál lett. A végjátékban Bókony és Imágó együtt nyomták a kapunkba Tomit, de ő még időben, bár látatlanban előrefejelte a labdát, mégpedig jó helyre, Lali feje felé. Lali már fejelt is volna egyértelmű gólhelyzetben, amikor Bezdán kilökte őt a labda alól, de én előrevetődtem, a fejemmel éppen elértem a lehulló labdát és az gólba ment. Így esett, hogy győztünk. A parton a barátaink egetverő hurrázásba kezdtek. Mi öten, Tomi, Miklós, Gyöngyös Dani, Róka Lali és én mentünk pacsizni egyet a sérült harcostársainkkal, Antival, Ákossal és Márkóval.
Bezdán és Bókony már odébb is álltak, Lakócsa és a másik kettő gratulált tisztességgel, utána a szőnyegtulajdonos bocsánatot kért Lillától, hogy lebénázta a múltkor. Én megöleltem Lillámat, kézen fogtam és odavittem a szüleimhez bemutatni. Nagyon kedvesen fogadták, meg is csókolták. Hercegnő is csupa mosolyból állt, hogy ilyen klassz ez a mai strandolás, bánhatják a kicsik, hogy a vizslázást választották. Társaságunk hölgytagjai ápolták és szeretgették győztes párjukat. Edit Márkót és Éva Antit már a játékból való kiválásuk óta. A meccs után Azálea, mert ő volt a kajak másik lapátosa Miklóst simogatta, Ivett Tomit, Anett pedig kettős engedélykérés után megmasszírozta Ákost, akit addig Emília kezelt. Lillácskám pedig engemet csókolgatott, és amikor észrevette, hogy Anyáék nézik, odabújtatta az arcát a nyakamhoz és a pólóját a fejünkre igazította takarásul.
Virág bemutatta a bátyját, én pedig, mert a meccs alatt már megismertem, Lalit mutattam be. Csapatkapitányként megköszöntem a váratlanul megjelenő, frissítést jelentő segédcsapatnak a támogatást, és természetesen a régi harcosaimnak is a helytállást, és a sérülések árán is a győzelemre való törekvést, küzdést, és a szép győzelmet.
- Annak is örülök, hogy nem támadt verekedés a Nagy testvérek és Bezdán, valamint Gyöngyös Dani és Bókony, illetve Bókony és köztem - mondtam elégedetten.
Közben kiderült, mivel Tibor harcképtelen volt és nem állhatott rendelkezésre, de harcolni akart Bókony ellen és a barátai javára, Virág ezért hívta fejelni a közelben lévő bátyját. De csupán önmaga miatt is hívta volna, mert ami Tibor indítéka volt, azt Virág is magáénak vallotta. Lali pedig elmondta, hogy egy régi, kedves ismerősét látta meg a közelben, és ennek örömére támadt akkora életaktivitása, hogy beszálljon a meccsbe ismeretlenek közé. Lali különös volt. Elment, aztán visszatért, és kezében egy körtével álldogált, majd hirtelen elmosolyodott és a körtét feltette egy fiatal fácska egyik ágelágazására, aztán eljött a fától és csak nézte, hogy mi történik. Az történt, hogy Anya odament a kis fához, elvette a körtét, magasra felmutatta, beleharapott és megette. Lali mosolyogva nézte ezt végig. Aztán a víz széléhez ment, az ujjával írt a homokba néhány betűt. Utána eljött onnan, Anya ment oda, ő is írt valamit a homokba. Ezt aztán Lali is megnézte, miközben Anya visszament Apa mellé, hogy átölelje, majd a szüleim pár mosolygós mondatot is váltottak. Vettem a fáradságot és megnéztem, mit írtak ők a homokba. Rhus hirta. Ez volt a szöveg. Latinul van, botanikai elnevezés. Megint valami titokzatos dolog Anya fiatalkorából.
Másnap is strandoltunk és jól telt az idő. Most velünk volt Annácska és Hajnalka is, az ő barátnője Marika és annak a húga Katica, valamint unokatesónk, Lackó is. Mi pedig, a már összekovácsolódott csapat, Edit Márkóval, Ivett Tomival, én meg Lillácskámmal párosan. És a legjobb barátom, Ákos, aki úgy próbálta elviselni Annabella hiányát, hogy egyaránt szívesen vette Emília és Anett közvetlen kedvességeit. És a két csaj jó barátnőként kényeztette Ákost. Körülzsongták, édesen csipogtak neki aranyos dolgokat, tudatosan, játékosan, jó barátként tették mindezt, de azért e kedves hármas körül ott lengedezett a kölcsönös vonzalom szép mámora is. Ákos láthatóan jól érezte magát.
Kedden Dániel napja volt, azaz a névnapom. Nem akartam nagy felhajtást, Anya zsúrszerű eseményt javasolt és ehhez készített szendvicseket meg egy kis sütit. A három barátom eljött erre délután, a lányok közül Anett, Ivett, Emília és Edit. Zombi bá pedig este, amikor is kiderült előttem, hogy mégiscsak lesz egy családi vacsora is a tiszteletemre. Ezen részt vett Boldog Zoltán is. Lillám természetesen délután és este is velünk volt.
Moziba is így mentünk csapatostul egyik nap, ide velünk tartott Karina, Karesz és Zsolt is. Továbbá elmentünk csónakázni, horgászni, és egy erdei gyalogtúrára meg egy biciklis csavargásra is a közelbe. Jól éreztük magunkat. Az erdei útra csatlakozott hozzánk Otília és az öccse, Gyuri, valamint Karina, mégpedig nagy meglepetést okozva, merthogy Gyöngyös Dani kíséretében jött. A biciklizéshez pedig egészen véletlenül társult Judit, Klaudia és Peti. Utóbbi kettő mégiscsak egy pár lett, és ez láthatóan megszelídítette Klaudiát. Hajnalkáék nem minden megmozdulásunkban vettek részt.
Ezt az ötféle programot három nap alatt valósítottuk meg, azaz nem unatkoztunk. Emília szombaton hazautazott, aznap Barcelonában megnyitották az olimpiát, és mi megünnepeltük Anna mama és Annácska másnapi névnapját. Hétfőre vártuk Csalitkát, akit az apja hívott meg magához. Természetesen elsősorban Ákos volt feldobódva a közelgő boldogságtól. Zombi bá kitalálta, hogy autóval elébe megy a lányának, hisz ez is természetes, mégpedig Monorra, mert ott dolga is akad, ezért Annabella Monorra utazzon és ott majd találkoznak. Magától értetődik, hogy Ákos is vele mehet. Csalitka tehát hivatalosan az apjához jön, ott kap egy külön szobát, és a lényeg az apa-lánya programok lesznek. Ákossal is találkozik, de ez még mindig csak a barátkozási stádium a lány anyjának elképzelése szerint, és szóba se jöhet, hogy a fiatalok együtt alszanak.
