A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 49. fej. AMI NYÍRFERDŐN TÚL IS ÉRVÉNYES

Hétfőn tehát Ákos Zombi bával elautózott Annabelláért, Hajnalka és Zoltán több napra elvonultak Mecsekreszketegre, amolyan pihenésre, elmélkedésre. Erről mindenki tudta, hogy elsősorban nászút tartalmú napok lesznek, de hát az élet úgy szép, ha van benne szívemelő és érzékpengető ünnep. Csak Apa volt oda egy kicsit, aki Zoltánt az első pillanattól kezdve tasman ördögnek tekintette. De nálunk Anya volt a legfőbb hatalom / amivel sosem élt vissza /, és így biztosította a családunk rendezett és boldog életét.
Ivett és Tomi esetében nem tudtuk, hogyan is állnak, meddig jutottak el, de ők állandóan együtt voltak, örültek egymásnak, összetartoztak, nagyon is. Történt egyszer, hogy Ákos viccképpen megkérdezte Tomit, hogy aznap éppen kit csókolt, Ivettet vagy Anettet. Tomit elgondolkodtatta a dolog, és megkérdezte tőlem, hogyan kell az ikreket megkülönböztetni.
-  Szerintem érzed, hogy Ivettel vagy. Ha a másikkal lennél, azt éreznéd, valami nagyon furcsa…
A válaszom nem nyugtatta meg, nagyon kérte, áruljam el, hisz barátok vagyunk. Így hát elmondtam neki a nyaki lencsék titkát. De kikötöttem, senkinek ne árulja el.
 Márkóék nem nyúltak egymáshoz, az biztos, és nem is mélyült el a kapcsolatuk, kicsit úgy nézett ki, Edit leginkább a bátyja rosszindulatú, és az apja viszonylagos tiltása ellenére jár párban Márkóval. Persze ennek is voltak szépségei, kedvességei, és még benne volt a minden csodálatos lesz majdani lehetősége is.
Anett nem talált fiút magának, vagyis talált volna, de az osztály szabad srácai, Ferkó, Dénes, Pista, Karesz, Zsolt, Endre és Robi nem érdekelték őt, a többieknek, nekünk, kilencünknek pedig volt kedvesünk, barátnőnk. Az idegen srácokhoz egyszerűen nem volt bizalma. Karinát továbbra is kerülgette Karesz, de hiába. Virág bátyját nem láttuk vele az erdei kirándulás óta, nem tudtuk, mit jelenthet a múltkori gyalogtúrás párba állásuk. Talán ezért történt, hogy Anett és Karina, amúgy is jó barátnők már egy ideje, most még jobban összebarátkoztak. Kedvük támadt spanyolra járni nyelvtanárhoz, de eljártak Azáleához is egy kis portugálozásra. Igaz, Azálea spanyolra is taníthatta volna őket, de nem akarták őt nagyon leterhelni. Azt mondták, a spanyoltanárnál sem kerül pénzbe az oktatás, az ő esetükben ingyenes a tanítás, mert neki, a fiatal tanárnak nagy öröm ilyen gyönyörű lányokat tanítani, és eszébe nem jutna ezért pénzt kérni tőlük. Végül Azálea is eljárt spanyolra, hogy ne essen ki a gyakorlatból. Később mindhárom lány elmesélte, hogy valamelyest nekik is tetszett a spanyoltanár, persze nem akartak tőle semmit, de sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt így nyelvet tanulni, mint az iskolában a németet vagy az angolt.

- Nagyon vigyázz a lányomra! - mondta erélyesen Zombi bá Ákosnak, amikor az első estén Annabella bejelentette, hogy mert romantikus alkat, és mert nem ez lesz az első ilyen eset, hisz Eleonóra néninél már megtörtént, azt szeretné, ha Ákossal együtt ébredhetne majd reggel.
Eltűnődtem, hogy Apa minden férfit eleve kifogásolt, aki közeledett vagy közeledhetett volna Hajnalkához, és Zoltánért sem lelkesedik. Viszont Zombori Farkas cinkosságot vállal a lányával annak szerelmi ügyében, sőt, mert úgy érzi, mintha egy kicsit én is a gyermeke lennék, nekem se mondana nemet, ha kégli dolgában hozzá fordulnék / már megemlítette ezt /.
Apa és lánya már jól összebarátkoztak, Csalitka most az apja nyakába ugrott és összevissza csókolta.
- Anyád azt mondta, vigyázzak az erényedre. De mi az az erény? Ki tudja? Dani?
- Az erény általában, legalábbis én úgy értelmezem, hogy a tisztességes, a becsületes tulajdonságok pozitív gyűjtőneve. Azt mondjuk, ezek erények. Szorgalom, őszinteség, megbízhatóság, feddhetetlenség, ilyenek.
- Helyes, mert szerintem is. De akkor Annamária mire gondolt, amikor nekem ezt mondta?
- A nő-férfi kapcsolatban az erény hagyományosan mást jelent, pl azt, hogy nem alszanak együtt bizonyos formai követelmények előtt, esetleg azt, hogy a házasságot érintetlenül kezdi az új asszony - válaszolta Ákos.
- Valahogy így, igen. De tudjátok, mit mondok én?
- Mit mondasz, Apa? - csicsergett kíváncsian a boldog Annabellácska.
- Azt mondom, az erény a szerelemben egyenesen ártalom, veszedelem, megfoszt a szerelmi beteljesüléstől, egyszerűen gátja lehet a még teljesebb boldogságnak. Mert a testi beteljesülés az emberi lelket is magasabb régiókba emeli, és e boldogság okán az ember szebbnek és jobbnak látja a világot, mint nélküle. Mindettől e szép világban ő maga is mindent jobban csinál, jobban szeret, és az ebből fakadó kisugárzásával szebbé és jobbá teszi a környezetét és a környezetében élő emberek életét. A szerelmi beteljesedéssel élő ember egyszerűen szerethetőbbé teszi a világot! És egy ekkora kamasz, mint vagytok ti, megfelelően érett gondolkodással és felelősségtudattal már joggal igényli a szerelem teljességét. Mikor máskor, ha nem most, amikor a legcsodálatosabbak vagytok, és tudjuk, a szerelemben fontos élmény a társunk, a szerelmünk szemmel látható tulajdonságainak élvezete is. Mindezt megtagadni, minderről lemondani tudatlanabb időkből származó, az élet igenlése helyett értékként az élet tagadását jelentő szokásokra hivatkozva, az nem más, mint önmagunk és mások ellen való vétek. Mindez nem azt jelenti, hogy igenis, muszáj ezt már tizennéhány évesen, mert hiszen később sem lesz ez későn, de azt igen, ha van szerelem, van vágy és őszinte adni akarás is, akkor ezt kihagyni szinte bűn ebben a korban is. Önmagunkat és azt a másikat is, akivel ezt a közös élményt átélhetnénk, bizony alaposan megrövidítjük. Érthető, kedves fiatalok?
- Nagyon is! - mondtuk fellelkesülten.
- Ezt választottam a szakdolgozatom témájául, de nem jutottam el odáig - vallotta be Zombi bá. - Ugyanis egy csaj elvette az eszemet és vele mentem a kerek erdő kellős közepébe, merthogy erdész volt a drágám. De nagyon gyönyörű volt a vele töltött egy esztendő. Közben átnyergeltem a faiparira, és ott ezzel a témával nem hozakodhattam elő.

Lilla megkérdezte a véleményemet erről másnap, és elmondtam, nagy igazság van a Zombi bá által elmondottakban. De biztosítottam őt, hogy én tartom magam az ígéretemhez, mert szeretném, ha látná, érezné és felfogná, hogy nagyon szeretem őt, nagyon akarom őt, és mindenre kész vagyok, hogy ezt bizonyítsam. És amikor odáig jutunk, akkor a beteljesedés összes csodáit együtt éljük meg, és én kiteszem érte a lelkem is. Mindent úgy teszek, ahogy ő szeretné.
- Úgy vagyok és leszek boldog, ha a te boldogságodat szolgálom. Ez nem önfeladás, hanem rajongás.
- Én döntök a kettőnk dolgaiban? - kérdezte bizonytalanul.
- Te döntesz, Lillácskám.
Nem tudom, mi jutott eszébe, de nagyon elpirult.
- Nagyon szeretlek, pipacsarcú kedvesem! - fakadt ki belőlem újból a vallomás.

Mivel kialakult a spanyolt tanulók hármasa, de Anett és Ivett hosszabb távon nem nélkülözhették egymást, hiszen ikrek, így megesett, hogy a csapattal lógott Anett, Karina és Azálea is. Utóbbiért néha jött Miklós és magával vitte. Gondolkodtam azon, Karina jelenléte nem lesz-e rossz hatással Lillára. Igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, hogy inkább az Ákos-Annabella és a Márkó-Edit kettős legyen a szemünk előtt, és ne az Anett, Karina, Ivett, Tomi négyes. Lillámnak, habár nem féltékeny típus, főleg a múltra nem tekint így, de ne lehessenek bizonytalan gondolatai Karinát látva. A tapasztalataim miatt próbáltam ezzel is védeni a párkapcsolatomat, mert tudtam, ha egyetlen szikrája is előjön egy lányban a féltékenységnek, akár okkal, akár ok nélkül, utána már veszett fejsze nyelévé válhat az, amit biztosnak hittünk. De leginkább arra törekedtem, hogy kettesben legyünk, akkor miénk a világ és biztonságban is vagyunk a buta gondolatoktól. Aztán Karina hirtelen elmaradt tőlünk, mert Gyöngyös Danival egészen komollyá vált az, ami a gyalogtúrán még csak óvatos közeledési próbálkozás volt Virág bátyja részéről.
Lillával elmentünk a Zuhogóhoz, és olyan jó volt azt megtapasztalnom magammal kapcsolatban, hogy eszembe nem jutott a helyszín okán Gina, annyira csakis az én Lillám volt a szívemben, hogy még emlékek sem tudtak bennem előbukkanni.

Egyik nap Lilla kitalált valamit, és másnap délelőttre meglepetésprogramot helyezett kilátásba.
- Kerékpárral gyere - kérte -, bicajozni fogunk.
Fél kilenckor találkoztunk. A kék gézruhában jött. Déli irányba indultunk el, és én azonnal éreztem, tudtam, hogy a nyírfákhoz megyünk. Nem is csalódtam. Lepakoltunk a tisztás szélén, Lilla kézen fogott és a nyírfák elé álltunk. Ezt nagyon ünnepélyesnek éreztem.
- Szervusztok, testvéreim, gyönyörű nyírfák! - hallottam az általam már egyszer hallott, ezáltal ismert köszöntést. - Ismét itt vagyok. Én, a nyírfáknak táncoló lány. Üdvözlöm a fákat, a madarakat, a bogarakat, a fényeket, az árnyékokat! A füveket, a bokrokat, a földet, a felhőket, a napot és a láthatatlanokat is! Bemutatom a fiút, akit szerelemmel szeretek. Ő Dani… - ekkor rám nézett, majd vissza a fák felé. - Fogadjátok szeretettel!
Abba a lelki állapotba kerültem, amiben akkor voltam, amikor itt meglestem őt tánc közben. Úgy éreztem, ezek a percek kimagaslóan csodálatosak.
A kedvesem leültetett a tisztás szélén.
- Most táncolni fogok. Tudom, hogy előtted nem kell szégyellnem semmit. És nem is először látsz engem itt táncolni. A különbség annyi, hogy most tudom, hogy itt vagy. Most én hoztalak ide, a múltkor meg… a…
- Az, hogy jobban meg akartalak ismerni, és valami megfoghatatlan… Az, hogy már akkor is szerettelek…
Ekkor tűnt fel, ahogy rám nézett, hogy a szemei, amik most is mosolyogtak, szebben zöldek, mint Napsugáré, igaz, arra már nem is emlékszem igazán.
- Táncolni fogok nektek megint, mert nekem ünnep ez, amikor táncolhatok nektek - fordult Lilla a nyírfák felé újra. - Legyen nektek is ünnep, fogadjátok szeretettel, mert szeretettel adom, szeretettel jöttem.
És táncolt. Ugyanúgy, mint korábban tette. Ezért nem is mondom más szavakkal, csak az akkoriakkal. Légies, könnyű, szépséges táncot lejtett, nőies mozdulatokkal, kecsesen, bájosan, gyermekien tisztán és szemet gyönyörködtetően. Ezúttal is megigézve néztem ezt a csodát.
Amikor befejezte, odamentem hozzá és átöleltem. Dobogott a szíve, és én el voltam varázsolva a szívdobogásától és a táncélménytől egyaránt.
- Üljünk le egy kicsit - mondtam neki és odaültünk az előbbi helyemre.
- Gyönyörűen táncoltál.
Átöleltem, édeseket és szépeket suttogtam, erre ő a vállamra hajtotta fejecskéjét és így ültünk ott, ebben a meghittségben. Néhány perc után megszólalt.
- Most átöltözöm megint, és… és te is…
Egy fehér nadrágot és egy fehér inget adott a kezembe. Hímzett, fehér, magyaros minták díszítették mindkettőt, ragyogóak voltak, szépen kivasaltak.
- Vedd fel! Cipő nem kell, mezítláb leszünk.


Ő arrább ment és levetette a kék ruháját. Ruhaváltás közben oda-odapillantottam, néztem a gyönyörű testét, az arányosat, a finomat, a tüneményeset. A karcsú derekát, a lányos izmokat a lábain és mindenhol máshol… Hófehérben volt már, földig érőben, ez is hímzett, fehér a fehéren, mint az enyém. Felém indult, elébe mentem. Kézen fogott és a tisztás közepére álltunk. Egy percig nem történt semmi, csak álltunk némán, de együtt, és így, ott állni, felemelő volt.
- Itt, a nyírfák erdejében, a nyírfák tisztásán, a nyírfák előtt kérdezem tőled, Wolf Dániel, akarod-e feleségül a kezedet fogó Legendás Lillát?
Nem gondoltam arra, hogy esetleg szégyen, ha egy srác sír, amikor a kezét fogja a szerelme és a legnagyobb boldogságot éli át. Nem gondoltam erre, csak folytak a könnyeim. Lilla a leggyönyörűbb teremtése a földnek, és nekem odavan érte a szívem, mert nincs jobb dolog az életben, mint őt szeretni. Úgy, hogy ő meg engem szeret. Csodálatos kérdést tett fel nekem, és én örömmel, teljes őszinteséggel mondtam ki a szót, amire várt, amire vágyott.
- Igen.
 Rám nézett, mosolygott.
- Most kérdezd meg te is tőlem…
Szabad kezemmel szétkentem a könnyeimet.
- Itt, a nyírfák erdejében, a nyírfák…
- Tisztásán - súgta ő.
- A nyírfák tisztásán, a nyírfák előtt kérdezem tőled, Legendás Lilla, akarod-e férjül a kezedet fogó Wolf Dánielt?
- Igen.
Egymás felé fordultunk, néztük egymás gyönyörű arcát, mert úgy éreztem, az enyém is gyönyörű most, és megcsókoltam őt. Az első hitvesi csókkal. Úgy, mintha legelőször csókolnám meg, és olyan finoman is, mint ahogyan legelőször tettem ezt.
- A nyírfás erdő szabad törvényei szerint mi ketten házastársak vagyunk - árulta el az ünnepi valóságot az én párom. - A férjem vagy, én pedig a feleséged. Ez érvényes nyírfaerdőn innen és nyírfaerdőn túl egyaránt.
- Lilla, nagyon, de nagyon szeretlek.
Amikor visszaöltöztünk az eredeti ruháinkba, és indultunk volna haza, még átöleltem, megcsókoltam, és egy nagyon szépet szerettem volna neki mondani.
- Ugye te is láttad és hallottad? A nyírfák… a nyírfák tapsoltak.

Tündérien, gyermekien mosolygott rám, és ebben a mosolyban már benne volt az asszonyi kacérság is. Ezzel is boldoggá tett, meg a szavaival is.
- Igen, láttam és hallottam is. A nyírfák tényleg tapsoltak.


- Ma délelőtt feleségül vettem Lillát - jelentettem be este a szüleimnek, miután bekopogtam és beléptem a szobájukba.
Egy darabig hallgattak, majd Anya megkérdezte.
- Hol történt? A Susogóba gázolva? Egy erdőben? Vagy egy szalmagurigákkal díszes learatott búzaföldön?
- Egy erdőben. Rajtunk kívül csak a fák voltak ott. Meg a bokrok, füvek, virágok, felhők, az árnyékok… és a fények is.
- Szeretettel gratulálok - mondta Anya és átölelt. - Legyetek mindig boldogok!
- Legyetek nagyon boldogok! - ölelt át Apa is.
- Jaj, úgy szerettem volna ott lenni! - mondta Hajnalka, akiről nem is tudtam, hogy mögöttem áll, hogy hallja mindezt. - Majd meséljétek el! Hívd el hozzánk Lillát, és ketten meséljétek el!
- Ez szerintem is remek ötlet - értett egyet Anya. - Igaz, Apa?
- Úgy ám, hívd csak el.
- Akkor… akkor nekem sógornőm van! - robbant közénk Annácska kitörő örömmel.
Mert nem csupán a nővérem volt jelen, hanem a húgom is itt húzódott meg, a közelben.

Ahol tapsolni fognak a nyírfák 49. fej. AMI NYÍRFERDŐN TÚL IS ÉRVÉNYES hozzászólásai

Szólj hozzá

0.029 mp