Kasza Béla: A Balaton és én
Mindig így hat rám, gyerekkorom óta,
pedig nem álom, de ébrenlét csókja
sétálni, ülni a Balaton-parton.
Emelkedik kedvem, felderül arcom.
És mégis kérdezem, mi ez az egész?
Magasba emelő édes szenvedély,
lüktető láz, csoda, valóság-képlet,
felépít, dédelget, mámorít, éltet.
Örülni tanít és mosolyra hangol,
vágyam eközben tájain barangol,
ölel az isten is, szárnyakat kapok.
Mi lehetne más, azt hiszem, szerelem,
megénekelt gyönyör, kedves gyötrelem,
tűz vagyok, víz vagyok és boldog vagyok!
