Kasza Béla: A délelőtt születése
A viharvert bodzavirágok
fehér hallgatással
gyászolják szirmaikat.
A szeles eső a ledér
vággyal teli pipacsok
pirosságát is megtépázta.
Kelyhét is, szívét is
áztatta a borzaskatáknak,
s portalanította útját
a hajnali csigáknak.
Kimosott gyökerét
sajnálja a mécsvirág,
kinyílni már nem is fog,
vagánysága messze,
most zokog.
Az éjjeli zivatar
vad vágynak engedett,
villámaiba az ég
beleremegett.
A hűs reggel végigtekint
az udvaron, közben
odafönt egyre több a kék,
szakadoznak az utóvéd
felhők, és a kibukkanó
sárgás fényben
megszületik a délelőtt.
