A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: A falu kapujában


/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
 
Szinte már a falu  kapujában álltam,
hogy otthont találjak egy kertben, 
egy házban, ahová jó barát hívott 
meg a kényszerűség, de közbeszólt 
az egzisztenciális egyszerűség.
A reális ok, tán utcaseprő leszek, 
ami nem nagy ügy, ha csak 
az én szégyenem, a jó barátot viszont 
nem tehettem ki ennek,
a korábbi patronáltak is az agyára mentek.
 
Így történt, hogy nem költöztem oda,
bár biztatott április kéklő homloka,
és a teljes tavasz is ott volt pro és kontra.
Lehettem volna a csoda várományosa,
egyaránt az, akit a magasba visz, 
de az is, akit aztán a mélybe ránt,
mert amikor a titkok kiderülnek, 
jó, ha nem az alapok, 
csupán a bizalmak sérülnek.
Elkerültem hát a csoda magasát
és vele a mélységet, mert nem is vettem 
figyelembe, csak az egyszerűséget;
s ugyan nem tehetek róla, a bizalom
mégis sérült valahol, de ott az a 
két szív ma is egymásnak dalol.
 
Jánosháza pedig úgy, mint addig,
azóta is nélkülem éli napjait,
bánat és öröm nem ottani gondom,
az Erdődy-kastélyban sincs semmi dolgom.
Másfele járok, keresem a helyem,
de elkerül szerencse, elkerül szerelem.
Fojtogatva vagyok, nyakamon vad hurok.
Istenem, szólíts! Én térdre borulok.
 

Kasza Béla: A falu kapujában hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp