Kasza Béla: A felkelő nap háza
/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
Kél a nap, vörösíti az eget,
e hajnalt látni ébredő élvezet.
Az égen néhány rongyos tekergő,
félálomban lebeg pár vérszegény felhő.
Sötétek a hegyek, az éj hagyatéka,
indulat van bennem, robban mint rakéta
és a derék képzeletem szárnyán
repülök Istennel, mert ma sem hagyott árván.
Alul a Kövesdi-rom. Falai nyolcszáz
év fölött. Ó, a katonai gyilkos ösztönök,
a feltárt szenes maradványok között
dolgozó régészek szívébe döbbenet költözött.

