Kasza Béla: A kőangyal
A kőangyal egy álmos sírkertben lakott,
szerették madarak, hajnalok, harangok.
Kecsesen lépdelt köveken, lágy mohán,
virágok fakadtak csöpp lábai nyomán.
Nem tudta, mi az, önmegvalósítás,
de angyal volt az angyal, nem holmi ámítás.
Finom sétákat tett homokon, füveken,
követte a szél, szívében szerelem.
Az angyal szívében is kinyílt a csoda,
hirtelen szűkké vált eddigi otthona.
Szárnyra kapott és a magas egekig szálltak
a széllel s a néma, édes lázadással.

