Kasza Béla: A meglelt kincs
A széles égről hull a vaksi este,
ólmos sötétség az álmos fákon,
szürke szivárvány a mélabús dalban,
szépen, halkan énekel egy vándor.
Járkál az utca is a házak mentén,
szelíd séta ez, nem menekülés.
Bezörget a vándor egy kis ablakon,
nyakában sálja, az eretnek szél.
Étellel kínálják s megalhatással,
elbeszél rengeteg igaz mesét.
A copfos lányt éjjel karjába zárja,
így találja meg édes kedvesét.
