A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: A pásztorfiú szép napja aszály idején


Sovány mezők rínak
és fonnyadoz a táj,
száraz erdők, tikkadt földek
a megváltást várják.
Felhőért szól, könyörög
százezer fohász,
a szomjas világ az égből
reméli az áldást.

Szárazsággal tombol
a sárga fejű nyár,
a forróság oly szörnyű,
a hőség esztelen.
A sekély, langy folyóban
lányok fürdenek.
Nem hisz szemének a pásztor,
mindegyik meztelen.

Magát a nádasba,
botját meg láb közé.
Leselkedik erősen,
szájtátva ámul-bámul.
A fruskák fröcskölnek,
viháncolnak nagyon,
szépségük és bájuk
édesen feltárul.

A puli a partra megy,
csahos a szája,
gazdája rárivall:
Bogár, hé, kushadj!
A tündérek visítva
elmenekülnek.
Ruhájukkal kezükben
a falu felé futnak.

A csuromvíz fiú
kijön a nádasból,
szidja kutyáját,
morog, dörmög egy sort.
Majd gatyáját ledobja
és dühe is elszáll.
Ez a nap végül is
gyönyörű volt.

Kasza Béla: A pásztorfiú szép napja aszály idején hozzászólásai

Szólj hozzá

0.017 mp