Kasza Béla: A semmi szélén
Még fel sem fogtam, de nem is akarom,
úgy máris lennék kimeredt sejthalom.
Körülvesz, kikezd oxigénhiány,
kell-e vágyódni, ha teljesség a vágy?
Most élettér híján csak árnyék maradok,
s az árnyék nem alkot se kicsit, se nagyot.
Lett volna értelme hétfőnek és keddnek,
lehettem volna pulzusa vérednek.
Az csupán látszat, hogy életben vagyok,
törvények tévednek, a százszemű vakok,
azt mondják, egy számít, akadjon kenyér.
Némán ordít fülembe az elveszett remény.
