Kasza Béla: A szabadság érintése
A füvekben már sárgul halántékom,
de még zöld a táj nyújtózása.
Az égen a szél mint felhők szabásza
pára-kelméit ringatja, vágja
szándéka szerint.
A hegyek mai ásza, a Csobánc
felé integetnek vulkáni
álmú tagjai geológ seregnek.
Odalenn a völgyben aktot rajzolnak
lombok, és tornyokból zúgnak
érces harangok.
Így érint az eszmélet csókja.
Szárnyaimat megemelem,
kék torkú madárdalok erejével
megfeszülnek lelkem ideg-ágyai.
Hullanak bűnös, bűntelen könnyeim,
és várfalkövek százados ráncai
nyelik el rabos láncaim.
