Kasza Béla: A szabadság világa
Az udvarban alszom,
fűben fekszem, hanyatt,
becserkész az ébredő,
fiatal pirkadat.
Gyertyát gyújt, vöröset
a keleti égen,
megkíván, megölel,
ez sohasem szégyen.
Szégyen, hogy embernek
ember a farkasa,
ember a farkasa,
szelídnek, gyengének
nem fontos a szava,
erős meg általa
gyűjti a vagyonát,
építtet dúsgazdag,
rongyrázó palotát.
Törvényes a dolog,
erősé a törvény,
kavarja a vizet,
keveri az örvényt,
te meg csak úszol,
hogy ne fulladj vízbe,
elfáradsz, s a halál
belemar a szívbe.
Hagyd itt az egészet,
vigasztal a hajnal,
kelj útra jó széllel,
vidám madárdallal,
ne hagyd, hogy kiszívják,
ne hagyd, hogy kiszívják,
megrontsák a véred!
Szabad vagy!
Isten adta szívemelő fényed!
2009.
