Kasza Béla: A záporeső és az erdészlány
A záporeső árva,
nincs szerelmes párja.
Az erdőben keresi,
ott találni reméli.
Csókcseppjei hullnak,
fűbe, földbe fúlnak.
Erdészlakot áztatnak,
fazsindelyen koppannak.
Háznak nyílik ajtaja,
zápornak eláll szava.
Üde virág, ifjú lány,
csókokat és kéjt kínál.
Erdészháznak küszöbén
víz megkapja tűz ölét.
Szerelemben fürdeti,
boldogságát hirdeti.
Gyönyörittas ölelés,
soha el nem feledés.
A zápor még nem tudja,
szeretője eldobja.
Tegnap volt a fenyőé,
ma pedig az esőé.
Holnap ébred újabb vágy,
madárdalé lesz a lány.
