Kasza Béla: Ablak az égen
Cseperészik, de nem bánom,
langyos tavasz, úgy imádom,
által megyek a főtéren,
minden szépre pezsdül vérem.
Jön egy leány, megbámulom,
amíg látom, meg nem unom,
visszafordul, arcán mosoly,
fent száz felhő, sötét, gomoly.
Lenézek a Sugó-partra,
gyenge eső jól elmarta
sétatervek valóságát.
Szél mozgatja juhar ágát.
Kitárom most mindkét karom,
átölelni, azt akarom
délelőttnek jó örömét!
Reggel óta sok öröm ért.
Felhők között ablakot nyit
az Úristen s reám tekint.
Szívem zuhog, szavam nincsen,
elfogadom halom kincsem.
