Kasza Béla: Ábránd és szerelem
Utazni fogok, kezemben a bőrönd,
vásárra viszem ráncos, öreg bőröm,
és ha megnyúznak rút világ vad táján,
ömlik a vérem hitem orrán-száján.
Nem kell szerelem, hogyha csupán ábránd,
minek repüljek a képzelet szárnyán,
bár a szeretők száma tizenhárom.
Valóság helyett ne öleljen álom.
Árva a kezem, szívem pedig nyitva,
mi lehet vajon a boldogság titka?
Nem egyéb, csak az, legyek újra gyermek.
Úgy találnak rám a tiszta szerelmek.
