Kasza Béla: Alkonyi fény
/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
Szerelmet ígértél. Megkaptalak volna,
talán egy vonaton, vagy mennyben és pokolban.
Dallam volt a szíved, hol alt, hol meg szoprán,
hittem énekednek, de csupán játszottál.
Édes volt az ölelés külön-külön ágyon,
azt mondtad, hogy szeretsz, nem volt más, csak álom;
de ha mégis voltál, messze-messze hallom,
amit szól e múltról a fényben fürdő alkony.
Alkonyi fény... látom, ott fürdik a tóban,
bámulom ábrándos, merengő valómban;
rozsdává szürkül a délután szép bája,
amit már megéltem, szívem meg nem bánja.

