Kasza Béla: Álmodom csacsi csókokról
Csacsi csókokról
álmodom éber
éjszakákon,
mély álmomban
sikít a süket
csönd.
Az éjfélt
el, sokszor
én ütöm.
Széles ágyam
kényelmes,
csak szívemnek
szűk.
Ez oly
félelmes.
A magány gyilkos,
sötét búra,
nem pendül
nekem senki
szíve húrja,
ébredésem
ekképp terhes,
hiányzik a szó,
a kedves,
a Kedves szava,
s arcomról
meleg, szép
illata.
Csacsi csókokról
álmodom ébren is,
nappal is.
És várok,
csak várok,
melegben
is fázom
s irigylem
a hálót is
a pókoktól.
És csak álmodom
mindig, csacsi
csókokról.
1989.
