Kasza Béla: Amíg a szívem meg nem áll
Összes sejtem, gondolatom
átjárja egy szívszerelem,
ettől függ az akaratom,
álom-jövőm, lét-jelenem.
Minden ima, minden ábránd
e köré és erre épül.
Oda megyek, merthogy vár rám,
dobog szívem, beleszédül.
A Balaton Ámor csókja,
fogódzkodóm, fény-elemem.
Isten szépséges valója,
felfoghatatlan sejtelem.
Körülötte mámoros táj,
tündér-hegyek, bársony dombok.
Sehol máshol nincs ennyi báj,
feledtetnek bajt és gondot.
Akár süvít a hideg szél,
vagy lustán a hőség hever,
megveszek a Balatonért.
Ez az érzés égbe emel.
Tavaszillat, mit köszönök,
lecsillapult őszi remény,
kettő között nyári öröm
és a csöndes, álmodó tél.
Nem öreg hölgy a Balaton,
hanem vonzó, ifjú leány.
Érte égek és nem adom!
Legfeljebb, ha szívem megáll.
