Kasza Béla: Amikor enyém a világ
Hátamon kopott zsák, kezemben falevél,
átölel tágas tér, napfény simít, szerény.
Szalad a duhaj szél, végtelen szabadság,
szép szavú zöld mezők, kék hegyek várnak rám.
Elindulok, megyek, lépés lépést követ,
források csobognak, üdvözölnek kövek.
Fölöttem madarak és az ég a király.
Hegytetőre érek, most enyém a világ!
